32355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzóanyag előállítására

át, úgy hogy ezzel az eljárással csak kis , hevítő- és olvasztókészűlékek. még pedig j csakis nagy üzemköltséggel és csak nagy nehézséggel voltak üzemben tarthatók. Ki­sebb olvasztó kemenczék, és pedig vegyé­szek, orvosok stb. laboratóriumai számára, valamint fűtőlapok (rechaud-k) itt-ott hasz­nálatban állanak ugyan, anélkül azonban, hogy általános elterjedésnek örülnének. Az eddig ismeretes elektromos hevítések t. i. csakis luxushevítések, vagy a hol az ipari üzemben alkalmaztatnak, ott oly ma­gas hőmérséklet előállítása czéljából hasz­náltatnak, melyet eddigelé másképen, mint fényív segélyével nem voltunk képesek létrehozni. Az elektromos árammal való hevítésnek kérdése csak akkor volna megoldottnak tekinthető, vagyis az elektromos hevítés csak akkor kezdene komoly szerepet ját­szani a hevítés technikájában, ha képesek volnánk az ismert, közönséges tüzelő anya­gokhoz (fához, szénhez, kokszhoz stb.) ha­sonlóan, tetszés szerinti nagy fölületeket valamely egyszerű, kényelmes és veszélyt kizáró módon elektromos áram segélyével is fölhevíteni, még pedig tetszés szerinti magasságú, valamint pontosan szabályoz­ható hőmérsékletre csekély költségek elle­nében. Ezen föladatot oly módon igyekeztek meg­oldani, hogy elektromos vezető, illetőleg hevítő ellenállás gyanánt szénpálczákat vagy széndarabokat, sőt szénport is alkalmaztak. Kísérleteket végeztek még a szénpornak grafittal vagy szilikátokkal való keveréké­vel is. Ezen kísérletek azonban nem vezettek gya­korlatilag értékesíthető eredményre. Ennek oka abban rejlik, hogy eddigelé nem jöttek arra rá, miszerint egy szénvezeték, vagyis jobban mondva az egyes széntestekből álló (tehát megszakított) vezetőanyag az elek­tromos áramnak meleggé való lehető töké­letes gyakorlati átváltozását az anyagnak lehető kis elhasználódása és fölemésztése mellett csakis akkor teszi lehetővé, az anyag összetétele azon áram feszültségének meg­felolően változtatható, a mely rajta áthalad. Más szóval: racionális üzem csak úgy ér­hető el, ha a megszakított vezetőt az alkal­mazásba jövő áramnak megfelelően szabjuk meg úgy nagyságára, valamint összetételére nézve. Azt tapasztalták, hogy 200 Volt-nyi vagy még nagyobb feszültségnél körülbelül 3— 7 mm. átmérőjű szem a legalkalmasabb, míg kisebb feszültségnél 1—3 mm. átmé­rőjű szem alkalmazásával lehet elérni az áramnak meleggé való legjobb átalakítását vagyis a leggazdaságosabb erélykihasználást. A szénnek meghatározott nagyságú sze­mekre való ily elosztása azonban nem elég­séges arra, hogy az ellenállási anyag minden lehető áramfeszűltséghez pontosan alkalmassá legyen; egyedül a szénnek meg­osztása által, — minthogy az ilyen meg­osztás közelfekvő okokból nem szabályoz­ható a legpontosabban, — nem hozhatunk létre tetszés szerinti számú ellenállási fajo­kat, a melyek egymástól vezetőképesség és melegfejtő -(-képesség tekintetében csak kis mértékben különböznének, miáltal ké­pesek lennénk tetszés szerinti elektromos áramot a legkedvezőbb körülmények között alakítani át meleggé. Egyedül a szénvezetéknek megosztása által korlátolt számú normál, — vagy job­ban mondva — alapellenállást, ellentállási csoportokat (anyagcsoportokat) hozhatunk létre, a melyeknek mindegyike, ha nem is tökéletesen, de legalább megközelítőleg alkalmas bizonyos számú áramhoz, a me­lyeknek erőssége és feszültsége csak meg­szabott határokon belül ingadozik. Ezen ellentállási csoportnak (anyagcso­portnak) további változtatása által nyerjük tetszés szerinti számban a föntebb említett és egymástól csak a legkisebb mértékben eltérő ellentállási fajokat (anyagfajokat). Egy-egy ellentállási csoportnak (zen to­vábbi változtatása egyrészt grafitnak, más­részt meg szilikátoknak hozzáadása által történik. Grafitnak a szénhez való keverése nö­veli a hevítőanyagnak azon képességét, hogy áramot meleggé változtasson át, ezen meleget magában fölhalmozza, továbbá, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom