32332. lajstromszámú szabadalom • Elektromos állító és ellenőrző berendezés vasúti váltók és jelzők számára
fölvételére szolgáló hornyokkal van ellátva s (2) oszlopokon és (3) lábakon van elrendezve. A rögzítő és kiakasztó berendezés (4) orsója a (2) oszlopokba van ágyazva s a vele szilárdan összekötött (5) kart hordja, mely a (10) reteszrudat hosszirányban működteti (11. és 12. ábra). A (4) orsó a (6) és (8) forgattyúk, valamint a (7) összekötő rúd közvetítésével a (9) tengelyről hozatik forgásba. A (8) forgattyú oly módon van a (9) tengelyen elrendezve, hogy a tengellyel forog, amennyiben azzal borda és horony segélyével van kapcsolatba hozva, úgy hogy a (9) tengely hosszirányban szabadon eltolható. A (10) reteszrúd mozgásait tehát a (9) tengely forgása, nem pedig hosszirányú mozgása létesíti. A 3. ábra szerint a (9) tengely egy keretbe van ágyazva, mely a (35 35a) gerendákon elrendezett (34, 34a) részekből áll, ahol a (35, 35a) gerendákat a már említett (3) állványlábak tartják. A (9) tengely egy vele szilárdan összekötött (55) fogantyút hord, mely a tengellyel együtt az úgynevezett állító emelőt képezi. A (9) tengely a (11) forgattyú és a (12, 12a) emelőkarok fúratain halad keresztül, ahol a (11) forgattyú szilárdan van a (9) tengellyel összekötve, míg a (12, 12a) emelőkarok a (9) tengelyen szabadon forognak s hosszirányban eltolhatók. A (11) forgattyú alsó végén egy a (9) tengellyel párhuzamos (13) szög megy keresztül, mely a ül) forgattyúból mindkét oldalon a (12, 12a) karok vastagságával egyenlő távolságra áll ki. A (12, 12a) karokban fúratok vannak kiképezve oly módon, hogy a (13) szög ezen fúratokba hatolhat, ha a (11) forgattyú és a (12, 12a) emelőkarok ugyanazon függélyes síkban feküsznek. A (12, 12a) karoknak a (32) kengyel által biztosított távolsága úgy van megválasztva, hogy ha a (13) szög a (12) emelőkarba teljesen behatolt, akkor a (13) szög a (12a) emelőkart teljesen szabaddá teszi és megfordítva. A (12, 12a) karok a (30) lemeznek egy hasítékon mennek keresztül, mely lemez a keretnek egy részét képezi. A (30) lemez hasítéka a (9) tengelylyel párhuzamosan haladó (31) részből (6. ábra) s az utóbbinak két végén kiképezett (53, 53a) beugrásokból áll, melyek ellenkező irányokban vannak a lemezből kimetszve. A 3. ábra a (9) tengelyt jobboldali szélső helyzetében tünteti föl, vagyis az (55) fogantyú a lehető legnagyobb távolságra ki van húzva. Az állító emelő ezen helyzetét hátsó helyzetnek, baloldali szélső helyzetét pedig normális helyzetnek fogjuk nevezni. A (14) szán a (30) lemezen vezetékekben csúszik és (15, 15a) csapokat hord, melyek a (13) szöggel egy vonalban feküsznek, ha az utóbbi a (9) tengely forgása alkalmával középhelyzetét foglalja el. A (15, 15a) csapok közötti távolság éppen elegendő arra, hogy a (13) szögnek a (15, 15a) csapok közötti szabad oldalirányú mozgását megengedje. Ha a (9) tengelyt hosszirányban a normális helyzetbe toljuk (föltéve, hogy a kezdeti forgás már megtörtént), akkor a tengely a (12, 12a) emelőkarokban csúszik, inig csak a (13) szög a (12a) karral érintkezésbe nem jön. Erre a (13) szög a (12a) kar fúratába hatol, miközben a (15a) csapot és ezzel együtt a (14) szánt eltolja, minek következtében a (15) csap a (12) karnak a (13) szög által éppen elhagyott fúratába lép. A (9) tengely további mozgásánál a (12, 12a) emelőkarok is tovavitetnek. A (9) tengely hosszirányú elmozdulásait (33, 33a) ütközők határolják, melyek a (34, 34a) keretrészekhez csatlakoznak. A normális helyzet fölé való mozgás oly módon határoltatik, hogy a (12a) emelőkar az (53a) beugrás előtt áll meg, míg a tengelynek a hátsó helyzetbe való mozgása alkalmával a (12) emelőkar az (53) beugrás előtt marad állva. A vezetékellenőrző berendezés egy szigetelő anyagból készült a négy (38, 39, 40, 41) kontaktussal ellátott (37) csúszótestből és két, szigetelő anyagból készült, s négynégy (42, 43, 44, 45) kefével vagy elektromos kontaktusrúgóval ellátott (48) és (48a) helytálló testből áll. A (37) csúszótestnek egyik szélső, és pedig hátsó helyzetében a (40) kontaktus a (42) i és (44) kefék vagy kontaktusrúgók, a (41)