32311. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy
— 2 pezett vége oly széles, hogy a (d) gyűrűben levő teret majdnem kitölti. A (j) gyűrű befelé fordított pereme a (d) gyűrű belső (f) peremét érinti és megakadályozza, hogy a csapágyban levő olaj a csapágy tokból kifolyjon. A (j) gyűrű külső oldalán (k) gyűrűkoronnyal bír, a csapágytoknak a (k) horonnyal szemben fekvő peremeszerű részében az (1) gyűrűliorony van kiképezve. Ha a csapágytok és tengely üzemhelyzetben vannak, mint az a rajzban föl van tüntetve, akkor a csapágytok külső (i) pereme a (d) gyűrűt körülveszi és csaknem érinti, míg utóbbinak külső (f) karimája az (i) perem és (j) gyűrű által képezett ' térbe lép, mi mellett az (f) karima vége a (k) és (1) gyűrűhornyokba nyúlik, mely hornyok oly csatornát képeznek, mely a csapágy alsó részén (m) kivezető nyílással bír. A föntleírt módon szerkesztett (d) gyűrű és csapágytok megakadályozza, hogy víz és por a csapágyba juthasson és ezáltal a görgők és csapágycsésze megsérüljön, mi mellett egyszersmint az is meg van akadályozva, hogy a csapágyban levő olaj és csapágytokból kifolyjék. A görgők forgása által a (j) gyűrű belső oldalára röpített olaj a gyűrű ferde belső oldalán annak alsó részébe és onnan a (10) lyukon keresztül a tok olajkamrájába folyik. A csapágytok alsó felén (n)-nél részekre vau osztva, hogy maradéktartányt képezzen; ezen tartány, mely a gyakorlatban olajjal meg van töltve (o) és (p) bordákkal bír, melyek a tartánnyal egy darabban készülnek és a csapágytok szembenfekvő (r s) oldalaival össze vannak kötve. Az (o) és (p) bordák fölső végein levő (t u) görgőpályák és a csapágytok egy kiugrásán levő (q) görgőpálya fölváltva a csapágytok szembenfekvő két oldalán 90°-nál valamivel nagyobb darabon nyúlnak előre, úgy hogy a (v) és (w) pályavégek a csapágytokhoz képest keresztirányban egymáson túlnyúlnak. Ezáltal egy görgő, mielőtt még a középső pálya (w) végéről legördülne, mindkét oldalpályára könnyen fölfuthat. Ha a görgő a (t) görgőpálya hosszában (4. ábra) lefelé mozog, akkor a görgő egész hosszában szabad, kivéve a pályával érintkező részét, úgy hogy az olaj maradék a görgőről a maradékkamrába lecsöpöghet. Mikor a mozgó görgő mint az föntebb leíratott, a csapágy tok közepén áthalad, a mennyiben a (t) görgőpályán gördül, akkor az (u) és (q) görgőpályák végeire jut, melyek az említett görgőt egy helyett, két helyen támasztják alá és a görgő azon részét, mely a középső (t) pályán feküdt, szabadon hagyják. Ily módon minden egyes görgő kerületének minden része a görgőtoknak a tengelycsap körül való forgásakor szabaddá tétetik. Az (o p) bordák (3) nyílásokkal bírnak, melyeken át a tartányba töltött olaj fölszíne beállhat. A csapágytok külső végén éles (5) széllel bíró (4) födéllel van elzárva; az éles (5) borda a csapágytok végfölületén alkalmazott (6) gyűrűkamrába helyezett megfelelő tömítéssel állhat érintkezésben, mi mellett a födelet a toknak csavarmenetekkel ellátott részébe hatoló csavarok fogvatartják. A födél belső részén vájlattal bír, melyben a golyókat tartó szokásos (7) gyűrű van elrendezve, mely a végre ható nyomás folytán bekövetkező kopás megakadályozására szolgál. Az (a) tengelycsap végén levő (c) csapon a sugárirányú peremmel bíró (8) gyűrű van elrendezve. A gyűrű belső fele a tengelycsap vékonyított (b) részének (9) homlokfalába ütközik. A tengelycsap (9) homlokfalán és a (8) gyűrű peremének belső oldalán kemény rostokból vagy hasonlóan ható anyagból készült (11 12) surlódóbetétek vannak elrendezve. A (13) görgőket tartó foglalat két (14 15) véggyűrűből áll, melyek (19) rudak által, vagy más ismert módon mereven vannak összekötve. A külső (15) gyűrű szélesebb, mint a belső és a külső gyűrű belső széle a (17) orsókra dugott (13) görgőkön túlnyúlik, mely orsók a (15) gyűrűben vannak ágyazva, mi mellett az említett külső gyűrű a tengelycsap (b) részét is körülfogja.
