32311. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy
A külső gyűrű (11) és (12) tömítőgyürűs- | tárcsák közötti teret lazán tölti ki és a ten- > gelycsap és csapágytok között játéktérrel bír. A tömítőtárcsák a görgőfoglalatnak a tengelycsappal való forgásánál a görgőfoglalat lökéseit fölfogják és a csap (b) gyengített részén és a leszerelhető (8) gyűrűn a következő módon tartatnak helyzetükben. A (8) gyűrű kisebb átmérőjű részén egy (18) sekély horonnyal bír. Miután a (12) tömítőgyűrűt fölhelyeztük, a sárgarézből vagy más lágy fémből készült vékonyfalú (19) karmantyút tolunk a (8) gyűrű vékonyabb részére és a karmantyút a gyűrűn megfelelő szerszám segélyével megerősítjük. A tengelycsap gyengített (b) része szintén horonnyal van ellátva, mely a (20) karmantyút veszi föl; utóbbi ugyanolyan módon tolatik helyzetébe, mint a (19) karmantyú és mely (20) karmantyú a (11) tömítőgyűrűt működő helyzetben tartja. Miután a tömítőgyűrű helyzetében biztosíttatott, a (8) gyűrűalakú rész és a görgőfoglalat a tengelycsapról levehető, mivel a (8) gyűrű és tömítőgyűrű, ha a gyűrűfoglalatot és orsókat levesszük, nem válhatnak el egymástól. A tengelycsapágy gyakorlati használatra való szerkesztésénél okvetlenül szükséges balesetek bekövetkezésének meggátlásáról gondoskodni, melyek a csapágyat útközben használhatatlanná tehetik. Ezért az orsók végeit — melyen az antifrikciós golyók gördülnek — nagyobb átmérőjűre készítjük és edzzük. Az orsók vastagítása oly hosszú, hogy a görgő hosszának körülbelül egy ötödén a görgőbe fúrt lyukba beléphetnek és a vastagított orsóvégek külső fölületei, valamint a furatnak a csaphoz fekvő belső fölületei igen finoman vannak csiszolva. Az oreó vastagított részének átmérője oly nagy, hogy ezen rész a furat csiszolt fölületét majdnem érinti. Ha az antifrikciós berendezés, mely a görgőt az orsón tartja, valamely oknál fogva nem működik, akkor a görgő az orsó vastagított részével súrlódás mellett azonnal érintkezik, mely ágyazás elég tartós, hogy a vac úti kocsi rendes útját befejezhesse. Ha egy golyó a csapágy használata közben a görgő külső végén eltörik, akkor a golyó egyes részei a görgőt elhagyják és a csapágytokba leesnek. Hogy a hüvely belső végén ugyanezen folyamat mehessen végbe, a (q) görgőpályában elrendezett nyílást előnyösen hosszúkásra készítjük, és az eltört golyó darabjai, melyek a görgőfoglalatból kilépnek, ezen hosszúkás nyíláson át a maradék tartányba esnek le. Az orsók szembenfekvő végei meg vannak vékonyítva és egy új kivitel szerint vannak a görgőfoglalatba megerősítve. Hogy az orsók kicserélése a görgőfoglalat megrongálása nélkül lehetővé tétessék, a foglalatot képező gyűrűkbe pontosan egy vonalban álló lyukak vannak fúrva, melyek kissé kisebbek, mint az orsók megvastagított végei. Ezután a lyukakat egy más szélesebb lyukdörzsölővel a foglalat egyik oldalán a megvastagított orsóvégek átmérőjének megfelelően kibővítjük és a lyukdörzsölőt a foglalat szembenfekvő végének belső oldaláról oly mélyen dugjuk a lyukba, hogy ezen foglalatvégben egy kis ütközőt hagyunk, melybe az orsó ferdén levágott végei beleütköznek, mint ez az 1. ábrában a jobboldali orsó végénél látható. A foglalat a szembenfekvő végébe fúrt lyukon kívül a (23) gyűrűhornyot (5. ábra) rendezzük el, mely a (24) peremet hagyja szabadon és ha az orsó behelyezése után helyzetét a szembenfekvő peremben elfoglalta, akkor a (24) peremet megfelelő szerszám segélyével az orsó ferde végére hajlítjuk (1. ábra). Ennekfolytán az orsók a foglalatban hosszirányú- vagy forgó mozgás elien biztosíttatnak. Az orsók megvizsgálása czéljából a görgőfoglalatot a tengelycsap és csapágytok között kihúzhatjuk és a külső orsóvégre bélyegzővel vagy más szerszámmal ütést mérve, az orsót a görgőből hosszában kitolhatjuk. Az orsó vékonyított vége a (24) peremet kiegyenesíteni igyekszik és egyidejűleg lehetővé teszi, hogy az orso a görgőfoglalatból kiléphessen. Czélszerű a görgőfoglalat gyűrűit kazánlemezből készíteni, mely a fönt leírt munkafolyamatot többször kibírja.
