32242. lajstromszámú szabadalom • Áramkör megszakító

3 — Az 1. ábrában (1) a vezető gázt vagy gőzt tartalmazó tartályt, (2 és 3) pedig az elektródákat jelöli, melyek a föltüntetett foganatositási alaknál a tartálynak oldataiban vannak elrendezve. A (2 és 3) elektródákkal való összeköttetést a (4 és 5) sodronyok közvetítik, melyek a (7), ill. (6) kontaktusokban végződnek. A munkaáramkörnek (8 és 9) vezetékei a (4 és 5) sodronyokkal vannak összekötve. A (10 és 11) elindító szalagok a (12) és (13) sodronyokkal vannak összekötve, melyek a (14 és 15) kontaktusokban végződnek. A (6, 7, 14 és 15) kontaktusok akként vannak elrendezve, hogy azok a (16) kapcsoló kar segélyével egymással összeköthetők, mely kar a (18) csapra van ágyazva és a (17) gombot hordja. A kapcsoló kart kézzel a kontaktusokkal érintkezésbe vagy érinkezésen kívül hozhatjuk. A (19) szigetelés a kapcsoló kart két egymástól elszigetelt részre osztja, hogy rövidzárások elkerültessenek. Midő a részek az 1. ábrában föltüntetett helyzetben vannak, mindegyik (10 és 11) elindító szalag a másik elektródához vezető sodronnyal van összekötve, amikor is az összeköttetések olyanok, hogy a reluktanciát megszakító igénybevétel létesíttetik, mely az áramoknak a (8, 9) vezetékekenés a készüléken mindkét irányban való átáramlását teszi lehetővé. Ezen esetben föltételezzük, hogy a potenciál elegendő az áramlás előidézésére, ha az elindító szalagok az említett módon vannak bekapcsolva. Ha már most a kapcsoló kart lenyomjuk, úgy hogy ez a kontaktusokkal többé nem érintkezik, akkor az áramlás a készüléken át addig tart, míg a hullámok zérus pontja el nem éretik, mire a reluktanciát megszakító igénybevétel többé be nem következvén a (8, 9) vezetékek áramköre megszakíttatik. A 2. ábrában a készüléknek (2, 3) elektródái higanyoszlopok által képeztetnek, melyek a (20, 21) edényekben levő higanyba merülő csőtoldatokban foglaltatnak. Ezen csőtoldatok oly hosszúak, hogy a légnyomás a higanyoszlopok szintjét oly | magasságban tartsa, melynél azok a- tartály belsejében elektródák gyanánt szerepelhetnek. Ezen esetben is, mint előbb, a munkaáramkör váltakozó árammal tápláltatik és a (22) kapcsolóval van ellátva, mely az egyik, a (8) vezetékbe van beigtatva. A gőzkészűlék ezen kapcsolóval párhuzamosan van kapcsolva. Az 1. ábrában föltüntetett eindító szalagok helyett itt a (23, 24) segédelektródák vannak alkalmazva, melyeknek mindegyike ismeretes módon a készüléknek másik oldalával van összekötve. Az áramlás félbeszakítására a (25) elektromágnes szolgál, melynek áramkörét a (26) kapcsoló segélyével szabályozzuk. Ezen elektromágnest arra használjuk föl, hogy segélyével a gőzkészűléken átfolyó áramot eltereljük, mi által az áramnak az (1) készüléken való átfolyása megszakíttatik. Üzem közben, midőn a (22) kapcsoló zárva van, az áram a készüléken nem folyik keresztül. Ha azonban a (22) kapcsolót megnyitjuk, akkor az áram az (1) készüléken kénytelen váltakozó fázisokban átáramlani; magától értetődik, hogy az áramnak elegendő erősséggel és oly elektromótorikus erővel kell bírnia, hogy az elektróda reluktanciáját legyőzze, kivéve, ha a (22) kapcsoló zárva van. Ezen elrendezésnél a működés a következő : Mindenek előtt a (22) kapcsolót megnyitjuk, mire az áram a készüléken kezd átfolyni; ezután a (26) kapcsolót zárjuk és ez által a (25) elektromágnest gerjesztjük, mire az (1) készüléken átfolyó áram anynyira eltereltetik, hogy az áramlás félbeszakíttatik. A (25) elektromágnest tetszőleges áramforrás által gerjeszthetjük vagy pedig egy aczélmágnessel helyettesíthetjük. A mágnesnek az áramra gyakorolt hatása ugyanaz marad, ha a (22) kapcsolót tartalmazó leágazás nincsen is elrendezve vagyis a gőzkészülék rendesen a befolyásolandó áramkör egy részét is képezheti. A 3. ábra a gőzkészűléknek oly czélszerű alakját láttatja, mely igen alkalmas a mágnes erővonalainak az áramlás irá-