32241. lajstromszámú szabadalom • Beálló alváz egysinű, emelt vágányok mozgó kicsik számára

Meg-jelent 1905. évi február hó 2l-éi» MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 82241. szám. Vb. OSZTÁLY. Beálló alváz egysinű emelt vágányon mozgó kocsik számára. BEHR FRIGYES BERNÁT MAGÁNMÉRNÖK TWICKENHAMBAN. A szabadalom bejelentésének napja Í904 szeptember hó 14-ike. Az egysinű emelt vágányon mozgó kocsikat eddig oly alvázzal látták el, mely a futó kerekeket és a vezetékkerekeket is hordja, mely utóbbiak függélyes tengely körül forognak és a vágánynak egyetlen sínét hordó állványokra, a vágány mindkét oldalán fölerősített vezetéksíneken futnak. Ezen szerkezetű alvázak azon hátránnyal bírnak, hogy, midőn a kocsi kanyarulatban mozog és a centrifugális erő hatása alatt vagy más oknál fogva többé-kevésbbé rézsútos állást foglal el, a kocsi fölemelkedett oldalán lévő vezetékkerekek nem érintkeznek többé a vezetéksínekkel, míg a kocsinak süly esztett .oldalán lévő vezetékkerekek oly tetemes nyomással támaszkodnak a maguk vezetéksíneihez, mely sok erőt fölemészt; másrészt a kocsi a kanyarulatokban való haladás közben nem képes a kellő rézsútos állásba beállni, midőn nagyobb sebességgel mozog és ennek követe keztében nincs meg az a kellő biztonság, mely megvan akkor, mikor a kocsik kellően beállhatnak. A jelen találmány szerint ezen hátrányokat akként küszöböljük ki, hogy a vezetékkerekek kellő helyzetben és a vezetéksínekkel állandó érintkezésben tartatnak, bármilyen rézsútos beállítással is fut az alvázkeret,- vagyis a kocsi a vágányon, a mikor is azon oldalon, melyen a kocsi lefelé hajlik, a vezetékkerekek az eddiginél kisebb nyomással támaszkodnak a vezetéksínekhez, kivéve azon eseteket, melyekben igen éles kanyarulatokban a kocsi hajlásának határt akarunk szabni, mielőtt az a maximumot eléri, mely esetekben az elrendezés olyan, hogy a kocsinak lefelé hajló oldalán a vezetékkerekek nyomása a föl nem fogott centrifugális erő arányában növekedik. Ezen czélból a vezetékkerekeknek csapjai a beálló alvázban akként vannak elrendezve, hogy az alváz a csapoktól függetlenül mozoghasson a centrifugális erőnek vagy más, a kocsit az egyik oldal felé hajlítani igyekvő törekvésnek hatása alatt, míg a csapok rugók által mindig oly helyzetben tartatnak, hogy a vezetékkerekek kellően illeszkedjenek a vezetéksínekhez. Ezen említett rugók az alváz és egy csúszó rúd vagy görgő között vannak elrendezve, mely a rúgó által a csapok felé szoríttatik, hogy a vezetékkerekek a vezetéksínekre szoríttassanak. A tengelyek azon részének fölső fölülete, melyre a csúszó rúd vagy görgő fölilleszkedik, oly görbe szerint van kiké-