32208. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő vasúti kocsikaoplókon

- 2 -feszülnek és nem törnek el. A (2) horogrész a kocsi felé fordított két (6) kiugrással vagy szárral bír, melyek között a (3) horogrészen levő (7) kiugrás foglal helyet. Ezen kiugrás és a (6) kiugrások mindegyike közé a (8) rúgó van behelyezve, mely rugók a (2) horogrészt középállásában igyekszenek tartani. A (?) horogrész alakja úgy van megválasztva, hogy ha a horogrész egy másik kocsi megfelelő horogrészével érintkezik, az egyik, illetőleg mindkét horog oldalt vezettessék (az egymásba való beosattanás czéljából), függetlenül attól, hogy a kocsik összeütődésüknél egymáshoz képest mily helyzetet foglalnak el; a horog alakja továbbá olyan, hogy a horgok a kocsik egymáshoz képesti legkedvezőtlenebb helyzetükben se kapcsolódhassanak szét. A rajzon föltüntetett horog alakja a föntemlítettekre való tekintettel van megválasztva. Hogy a két kapcsolóhorog, — mely, miután oldalt kitért, erre eredeti helyzetébe visszatért és csak részben kapcsolódik egymásba, — egymással teljesen összekapcsolódhassék, és hogy a kapcsolási helyen szükséges feszültséget elérhessük, a vonórúd, mely mint rendesen egy közvetlenül a kocsifenék alatt megerősített készülékkel van összekötve, — utóbbi a rúd húzásának a kocsira való rugalmas átvitelére szolgál, — ezen készülék és az ütközőgerendák mindegyike közö:t több részre van osztva, a mennyiben a vonórúd ott (9) forgatható részből áll. A (9) forgatható rész csavarmenettel ellátott végei j a (10) tuskók vagy hüvelyek megfelelő anya- | menettel ellátott nyílásaiba vannak becsavarva, mely hüvelyek a vonórúdnak a (9) rész felé fordított végeire szilárdan vannak fölerősítve. A vonórúd (9) részén a (11) csavarkerék ül, mely a (9) résszel együtt forog; a (11) csavarkerékbe a (12) végnélküli csavar kapaszkodik. Utóbbi a kocsi keresztirányában futó és a kocsikereten ágyazott (13) tengelyen van elrendezve, melynek a kocsikeret hosszgerendáján kinyúló végeire a (14) kézikerekek vannak fölékelve. Ha ezen kézikerekek egyikét az egyik irányban forgatjuk, akkor a (9) vonórúdrész végei a 10) hüvelyekben csavartatnak és ennek következtében a megfelelő kapcsolóhorog be| felé, az ütközőgerenda felé húzatik és a másik kapcsolóhoroggal tökeletes kapcsolatba jut. A (9) vonórúdrész a (11) csavarkerék j agyában eltolható, a mi a vonórúd hossz-I irányban való eltolásánál szükséges, pl. a vonat elindításakor. Magától érletődik, hogy a kapcsolóhorog hosszirányban való eltolására szolgáló fönt leírt készülék ezen czélnnk megfelelő más tetszésszerinti készülékkel is helyettesíthető. Egyébiránt vasúti kocsikapcsolóknál a kapcsolóhorog előállítására szolgáló és a vonórúdba bekapcsolt hasonló készülékeknek a kérdéses mód szerint való használata már előbb ismeretes volt, miért is ezen rész a jelen találmány keretébe nem tartozik. Ha a kapcsolóhorog működő helyzetben van, a (3) rész alsó felén elrendezett horonyba egy (15) fésű hatol be. A horony magán a (3) részen lehet elrendezve, vagy pedig, mint a jelen esetben, egy a (3) rész alsó felén megerősített, hajlított fémlemezből állhat. A (15) fésű a kapcsolóhorog alatt megerősített és a kocsi vége alól kinyúló (18) karon olykép van elrendezve, hogy egy függélyes csap körül foroghat. Ezen elrendezés által a kapcsolóhorog és a (18) kar olykép vaunak egymással összekötve, hogy a horog a (18) karnak a kocsi oldala felé irányított forgó mozgásaiban résztvesz, mi mellett ugyanazon idő alatt a kapcsolóhorog a kocsi hosszirányában akadálytalanul ideoda mozoghat. A (18) kar a kocsikereten, illetve ütközőgerendán a függélyes (18a) csap segélyével van forgathatóan megerősítve. A (18) kar a kocsifenék alá njúló (20) hosszabbítással bír, mellyel egy kétkarú emeltyűt képez. A (18 20) emeltyű belső (20) karjára a (28) spirálrugók belső végei fekszenek. Ha megkívántatik, hogy ezen rugók oly hatással bírjanak, hogy a kapcsolóhorgot a (18 20) emeltyű által működő helyzetben tartsák, azaz oly helyzetben, hogy ezen horog és a másik kocsinak ezen horog felé fordított kapcsolóhorga egymásba kapcsolódhas-