32187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csőfalak vagy csőkarimák előállítására
Meg-jelent 1905. övi február hó 16-án. K1R MAGY. SZABADALMI H1VATAL SZABADALMI LEI RAS B2187. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Eljárás csőfalak vagy csőkarimák előállítására D, ! ZIMMERMANN OTTÓ GYÁROS MANNHEIMBEN ÉS R/M LUDWIGSHAFENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 deczemter hó 28-ika A gőzfejlesztők, gőztúlhevítők, fűtőkészülékek, fölületi kondenzátorok és más készülékek csőfalait, vagyis azon falát, melybe a csőrendszer beillesztettik, rendszerint úgy állítják elő, hogy erős lemezeket kovácsolt vasból, rézből vagy más fémból is, fúrás vagy marás által lyukakkal látnak el és ezekbe a csővégeket behengerelik, bizonj'os esetekben be is forrasztják. A behengerelés csak akkor lehetséges, ha a csövek elég nagy átmérőjűek (legalábbb 20 mm. belső világossággal) és egymástól elegendő távolságban vannak. Továbbá a hengerelendő csöveknek, kitűnő anyagból kell lenniök, lehetőleg forrasztás nélkül, vagy csak a legmegbízhatóbb módszer szerint forrasztva és végül elegendő falvastagsággal kell bírniok, mert különben a hengerlőkészűlék nyomásának nem állhatnak ellen és szétszakadnak. A csövek beforrasztása rendszerint csak kisebb készülékeknél fordul elő. De az összeköttetés itt is csak akkor megbízható, ha a csővégek pontosan vannak a csőfalakba illesztve. Ez csak úgy érhető el, hogy a csővégek is esztergálás útján pontosan köralakúra munkáltatnak meg. Ez azonban több költséggel jár, azonkívül a csövek szilárdságát befolyásolja, mivel azoknak falvastagsága által csökkentetik. A behengerelés és a beforrasztás tehát oly föltételeket követel, melyek nem mindig teljesíthetők, illetőleg, melyeknek teljesítése gyakran csak más előnyök rovására érhető el. Ezen hátrányok a jelen eljárás által elkerülhetők, mely lényegében abban áll, hogy a csővégeket fémmel vagy más használati czélnak megfelelő anyaggal öntjük körül, a csőfalak tehát öntés útján állíttatnak elő. Ezen czélból a csövek előnyösen oly módon rendeztetnek kötegekbe, hogy a megkívánt távolságban legyenek. Ez egyszerű módon az által érhető el, hogy az (a) csövek közé (b) betéteket alkalmazunk sodronyból, vaspántból, laposvasból, faléczekből vagy más ily féléből, derékszögű vagy rhombikus keresztezésben elrendezve (1. 1. é3 2. ábra). A betétek hullámosak, vagy hajlékony anyagokból valók is lehetnek (3. ábra). Azonkívül a csövek bádoglemezek nyílásaiba vagy drótfonat közeibe is bevezethetők, vagy pedig az egyes csövekre gyűrűk, vagy levágott csődarabok is húzhatók, hogy a kívánatos kölcsönös távol-
