32187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csőfalak vagy csőkarimák előállítására

ság meg legyen közöttük. Természetesen minden más tetszőleges módon is el lehet érni a csöveknek egymástól való szükséges távolságát. Az ily módon rendezett csőkötegek, hevederek (c) által (4. ábra vétetnek körül, vagy más módon szilárd csomagokká egyesíttetnek. A köriilöntendő csővégeket azután, mint a 4. ábra mutatja, úgy helyezzük az öntőforma alaplemezére (d), hogy nyílásuk a (d) lemez által elzárassék. A forma pl. öntöttvasból lehet. Oly fémek öntésére, melyek magasabb hőfokozatnál folyékonyak, az öntőforma anyagául czélszerűen formálóhoinokot, masszát, vagy agyagot is használhatunk. Ha a forma nem formálható, hanem szilárd anyagból áll, akkor czélszerű a forma fenekére egy (e) réteget lágyabb, de lehetőleg tűzálló anyagból, mint pl. azbesztpépet, tenni és erre a körülöntendő csővégeket reászorítani. Ez által elkerüljük azt, hogy a formába öntött (f) fém az (a) csövek belsejébe hatolhasson. Ugyazon czélra szolgálhatnak fém- vagy más anyagból való magvak is, melyek az öntés előtt a csővégekbe helyezendők. Ezen magvaknak az az az előnyük is van, hogy megakadályozzák a körülöntött csővégek túlságos fölmelegedését.. A helyett, hogy az öntőformát, mint az úgynevezett kemenczeöntésnél (Herdguss) nyitva használnék, czélszerű lehet a csővégeket zárt formába beépíteni, mint pl. az 5. ábra mutatja. A zárt forma különösen formáló homok, massza vagy agyag használatánál alkalmas. Ilyen esetben természe^ i tesen az egyik formaszekrénynek czélsze- I rűen az alsónak a csővégek fölvételére kell berendezve lennie. A zárt forma alkalmazása megengedi, hogy azt az ismert módon egy magasabban fekvő töltőtölcsérrel (g) és esetleg megfelelő fölszálló nyitással (h) lássuk el, hogy így a magasabb folya- I dékoszlop nyomása (az u. n. elveszett fej) által a beöntött anyag tömörsége nagyobbíttassék. Hogy mentől bensőbb egyesülés legyen elérhető a csővégek és az öntött csőfal között előnyös a csővéget körülöntés előtt a külső fölületén. a csőfal anyagának megfelelően előkészíteni. Ez a többek között történhetik páczolás, galvanikus rétegbevonat és esetleg vékony, megfelelő anyagból való födőcső útján ömlesztő anyagokkal összeköttetésben, mely cső az olvasztó hőség hatása alatt forrasztó anyagként szerepel. Továbbá czélszerű lehet a csővégeket keskeny karimával vagy egy bizonyos számú bemélyítéssel, esetleg rövid csavarmenet alakjában ellátni, hogy bensőbb kapcsolat jöjjön létre a cső és a csőfal között. (6., 7. és 8. ábra.) A csőfal előállítására általában oly anyag használandó, melynek olvadási pontja alacsonyabb, mint a csöveké, mert különben előáll az a veszély, hogy a csőfalba ágyazandó csővégek megolvadnak, vagy legalább alakjukat és szilárdságukat elveszítik. Ha azonban a beöntés előtt fém- vagy ilyféle magvakat teszünk a csövekbe, vagy ha a csővégeket előzőleg ólommal vagy alacsonyabb olvadási fokú kompozícióval öntjük ki, melyek olvadási hőfokuk folytán, a csőfalanyagból származó hőnek egy részét lekötik, akkor a crőfal anyagául olyat is lehet alkalmazni, mely a csövek anyagával azonos, vagy megközelítőleg azonos olvadási ponttal bír. Ezen esetben tehát a csöveket és a csőfalat ugyanegy anyagból lehet előállítani. Miután a beöntött csőfal megmerevedett, a kész fal, a csőkötegggel együtt, a formából kivehető és a csőköteg másik vége ugyan ily módon csőfallal ellátható. Ilyen, csőfalakkal ellátott csőkötegek azután a í legkülönbözőbb eszközökre és készülékekre az ismert módon fölhasználhatók. Hasonló eljárással azonban oly és hasonló csőköteg-rendszerek is elláthatók csőfalakkal, mint a milyent pl. a 9. ábra vázlatosan föltüntet. Ez czélszerűen oly módon történik, hogy először a rövidebb, de nagyobb nyílású (i) csövekből álló köteget látjuk el (k) és (I) csőfalakkal, azután az (m) csöve-i ket látjuk el az egyik oldalon az (n) csőfallal, azután az (i) csöveken keresztül dug-