32178. lajstromszámú szabadalom • Blokkjelző berendezés

- i -sabbá. A két mozgó mag az (R) lánczkerék fölött vezetett (g) láncz útján van egymás­sal összekötve, úgy hogy a magok mozgása a lánczkerék elfordulását idézi elő; a hasz­nált áttevés olyan, hogy a magok maximá­lis eltolódásának a lánczkerék egynegyed fordulata feleljen meg. A lánczkerékkel két egymásra merőleges, rugalmas lemezekből összeállított kefe van (h hl) összekötve, melyek a lánczkerék forgásában részt vesz­nek. Eme kefék a berendezés fémes részei­től a (h°) ebonit- vagy fiberdarabok útján jól szigetelt (C Cl) kontaktusokon akként mozognak, hogy a vasmagok két végállásá­ban az egyik vagy másik kefe a megfelelő kontaktusokon feküdjék és evvel vezető összeköttetésben legyen. Az (R) lánczkerék (A) tengelyén ezen­kívül egy (J) forgattyú is föl vau ékelve, melynek forgattyúcsapja az (A2) tengelyre ékelt (b) emelőkar egy hasítékába fogódzik és mely forgásánál az (A 2) tengelyt és az ennek mellső végére ékelt (s) jelzőtárcsát is elforgatja. Annak megfelelően, hogy a két (K2 K3) vasmag mily helyzetben van, az (S) tárcsa a berendezést magába záró szekrény (F) ablaka előtt fog állani, vagy ettől el fog távolodni, — mint azt az 1. ábrán jeleztük. — Ez a tárcsa külső fölüle­tén vörösre van festve, míg a mögötte levő fölület fehér. Ha tehát a tárcsa az ablak előtf áll, ez vörös szint mutat, annak meg­felelően, hogy a jelző a tiltóállásban van, ellenben ha az ablaktól eltávolodik, az ablak fehér, mert a jelző szabadra van állítva. A két szolenoidot magába záró vastok a blokkozó berendezés szekrényének hátsó falán van fölerősítve, a szolenoidok egy­mástól elektromosan szigetelve vannak, működési módjuk pedig az, hogy mikor a (D) szolenoidon megy át áram, ez a (K2) vasmagot magába beszívja és ezáltal az (R) lánczkereket és a (h hl) keféket 90°-kal el­forgatja, a (K3j magot pedig a (D1) szolenoid­ból kihúzza. Egyidejűleg a (J) forgattyú is elforgatja a (b) emelőt, ez pedig az (S) tár­csát akként mozgatja, hogy ez az ablak elől eltávozik. Ha már most a (Dl) szolenoid van áram alatt, ez szívja be a (K3) vas­magját és az egész berendezés az 1. ábrán látható állapotba tér vissza. A szerint, a mint a (h) kefe a (C) kontaktussal, a (hl) kefe pedig a (Cl) kontaktussal van vezető kapcsolatban, az épen befejezett átállítást előidéző áramkör megszakad és a vissza­állítást előidéző áramkör létesül, mi a jelző állásától függőséget idéz elő. A jelzőállító berendezés, mely a 4. ábrán elölnézetben (metszetben ábrázolt állító­szolenoiddal), az 5. ábrán függélyes met­szetben és a 6. ábrán vízszintes metszetben látható, a blokkozó berendezés elve alapján van szerkesztve, azonban az állítást itt csak egy (s) szolenoid végzi, míg a másik szolenoid helyén egy légpárnás fékhenger (ütköző) van alkalmazva, mely a szolenoid (ki) magjának mozgását csillapítja. A szolenoid és magja épen úgy van szer­kesztve, mint a blokkozó berendezés meg­felelő részei, az egyedüli eltérés csak az, hogy a szolenoidmag vezetőrúdjáuak alsó végéhez egy lefelé vezető és az (Rl) láncz­keréken át a légpárnás ütköző hengerföde­lén átmenő (C2) vezetőrúdhoz vezetett és evvel kapcsolt (gl) láncz van kapcsolva, míg a szolenoidmag fölső vége az (R2) lánczkeréken futó és a légpárnás ütköző rúdjának fölső végéhez csatlakozó láncczal van összekötve. Az (R2) lánczkerék ten­gelyére két különböző alakú jelző kar van szerelve; ezek egyike a tengelyre föl van ékelve, másika pedig lazán van erre egy hüvely segélyével felhúzva, tehát az egyiket a lánczkerék állítja, míg a másikat kézzel lehet állítani. A légpárnás ütköző, mely a szolenoidmag föl- és lefelé mozgását csillapítja, a (Z) hengerből és ebben mozgó (K4) dugattyú­ból áll. A hengert alúl és fölül egy-egy közepén áttört (p) födél zárja, mely födele­ken a (K4) dugattyú két (C2) vezetőrúdja megy át. A dugattyút két megfelelően ala­kított, egymással összecsavarolt, hengeres (M Ml) palástdarab képezi, melyek közé a bőrből, papírból vagy más anyagból készült tömítés van befogva. A (P) csavar az ütköző vagy fék szabályozására szolgál, amennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom