32161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz, zink, cadmium, ezüst, nikkel, wolfram és más fém hydroxidjának nedves úton, közvetlenűl az érczből való leválasztására

ily oldatot hevítjük föl, az ammoniak ugyancsak fokozatosan száll el, de egy bizonyos hőmérsékletnél, mely annál, a melynél a tiszta ammoniumoldat gáztartalmát teljesen elvesztette, magasabb, hírtelenül heves forrás és ammoniákfejlődés indul meg, melyet a hydroxyd lecsapódása kísér. Világos ezért, hogy az oldatban az ammónium jól meghatározott vegyület alakjában volt jelen, mely egy bizonyos hőmérsékletnél disszociálódott. d) Megállapítottuk továbbá azt is, hogy ha az oldat hevítését légüres térben végezzük, az ammoniak elszállása és az ammoniumvegyület disszociálódása jóval alacsonyabb hőmérsékletnél ós könnyebben megy végbe. e) Tapasztalataink szerint ammoniumvegyület képződik és ez a vegyület ép úgy viselkedik a hőmérséklet emelkedésénél és a nyomás csökkenésénél akkor is, mikor a 2. alatt fölemlített ismert reakció megy végbe; az ekkor lecsapódó só bázikus karbonátja a fémhydroxydnak és ammoniumnak, mely sót kicsaphatjuk, ha az aminoniumot alacsony hőmérsékletnél üzzük ki, továbbá megállapítottuk azt is, hogy f) a fém- és ammoniumkarbonát ammoniumja lassan elszáll, ha a karbonátot közönséges hőmérséklet hatásának tesszük ki, de jóval gyorsabban távozik, ha a sót 100— 110°-ra fölhevítjük. g) Megállapítottuk még azt is, hogy mindazokban az esetekben, melyekben a b) alatt fölsorolt reakció megy végbe, a sav azonban, mely a bázikus sót képezi, nem a szénsav, vagy más oly sav, mely az ammoniummal a reakció-hőmérsékletnél gázalakú, állandó vegyületet képez, ugyancsak kettős só képződik és hogy ez sem a hőemelkedés, sem a nyomáscsökkenés hatására el nem bomlik, hanem kristályok alakjában kicsapódik, mikor a szabad ammoniumot ammoniak alakjában az oldatból kiűztük. Ezek a kettős sók annál állandóbbak, minél állandóbb sókat képez az illető savgyök az ammoniummal (a nikkel és ammónium, réz és ammónium kettős sói). h) Úgy tapasztaltuk továbbá, hogy mikor valamely oldatban az ammoniumnak különböző fémekkel képezett kettős sói vannak jelen, a különböző kettős sók mindegyike más, de meghatározott hőmérsékletnél diszszociál. így pl. ha valamely ammónium fölöslegben oldott zink- és rézhydroxydoldatot fokozatosan fölmelegítünk, ebből a szabad ammónium, ammoniak ugyancsak fokozatosan elszáll, úgy hogy az oldat 90°-nál szabad ammoniumot egyáltalában nem tartalmaz. Ekkor azonban hírtelenül élénk gázfejlődés indul meg és zinkhydroxyd csapódik ki. Míg a zinkhydroxyd teljesen ki nem csapódott, az oldat hőmérséklete állandó marad. A kicsapódás aránylag igen gyorsan megy végbe és mikor befejeződött, a hőmérséklet a hevítés következtében újból emelkedni kezd, míg 100°-ot nem ér el. Ekkor a kék oldat megzavarosodik, ammoniak fejlődik és rézhydroxyd csapódik le. j) Ezekből a föntebb jelzett, különböző kettős sókat tartalmazó oldatokból a különböző fémbázisok a hőmérséklet emelkedésénél tapasztalataink szerint a következő sorrendben csapódnak ki: zink, kadmium, nikkel, kobalt, réz, ezüst stb. Tehát frakcionált melegítéssel az oldatból a különböző fémeket egymás után, egymástól elkülönítve csaphatjuk ki, miközben a fémek kicsapódását ammoniak - fejlődés kiséri. k) Megállapítottuk még azt is, hogy mindezek a föntebb jelzett jelenségek teljesen ugyanúgy mennek végbe, ha ammoniumoldat helyett, aminek vagy más ammonium-származékok vizes oldatát, nevezetesen az ethylamin és származékai (diethylamin, triethylamin stb.), a methylamin és származékai (dimethylamin, trimethylamin), főleg pedig ha oly bonyolódottabb methylamin - tartalmú vegyületek vizes oldatát