32141. lajstromszámú szabadalom • Távmérő
Megjeleni 1905. évi február lió 8-án. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 321.41. szám. VII/a. OSZTÁLY. Távmérő. HÁMOS BÉLA SZÁZADOS JOLSVÁN. A szabadalom bejelentésónak napja 1904 április hó 1-je. A jelen találmány tárgya egy igen egyszerű sztereoszkópikus távmérő, mely főkép katonai czélokra szolgál; az eddigi távmérők egyrészt nagyon költségesek voltak, úgy hogy általános alkalmazásukról már ennélfogva is alig lehetett szó, másrészt pedig használatuk tanulmányt és igen nagy gyakorlatot igényelt. A szóban lévő távmérők alkalmazásáról főkép harczgyakorlatokban s harczban lehet szó, és pedig a távolságok becslését helyettesítendő. Már most épen ezen czélnak a távmérő csak úgy felelhet meg, ha rajta a távolságot gyorsan le lehet olvasni, ha tévedésekre nem adhat alkalmat, a mit pedig az eddigi távmérőkről épen nem lehet állítani. Ezzel szemben a jelen találmánybeli távmérőnek kezelése alig igényel több időt, mint a mennyi alatt az ember a távcsövet a távollévő tárgyra beállítja, s például a katonatiszt a lövésre a vezényszót elmondja, másrészt pedig vele tévedések teljesen ki vannak zárva. A találmánybeli távmérőt a mellékelt rajz tünteti föl, és pedig az 1. és 2. ábra a távmérővel való mérés elvének megértésére szolgál, míg a 3. ábrr i ásan egy sztereoszkópikus kettős távcső v_t tüntet föl, melyből a távmérő tulajdorképen áll, végül a 4. ábra a találmánybeli távmérő egy foganatosítási alakjának fölülnézete. Mint már jelezve volt, a távmérő nem egyéb, mint egy sztereoszkópikus távcső, két (1) és (2) csőből, melyek egyike, a (2) cső az (5)-nél belé néző szemben lehetőleg közel választott (3) forgáspont körül elforoghat. (4) és (5) jelölik közelítőleg a távcsövön a szemlencsék helyét, a hol tehát a távcsőbe kell néznünk, míg (6) és (7) a tárgylencsék jelölésére szolgálnak, melyek egymástól adott távolságban vannak. A szemlencsék ismeretes módon függélyes hajszálvonallal vagy hajszálkereszttel vagy egyéb ily jellel vannak ellátva. Az eddigiek után az elvet, melyre a távmérő alapítva van, az 1. és 2. ábrák kapcsán könnyen megérthetjük, ha ugyanis a távcsőbe az 1. ábrabeli helyzetében benézünk, úgy a két függélyes hajszálvonalat vagy egyéb ily jelt látjuk és természetesen a messzeségben lévő tárgyak előttünk megjelennek. A kiválasztott tárgyat, melynek távolát mérni akarjuk, most a fix cső hajszálvonalával fölkeressük, úgy hogy középtengelye és a függélyes hajszálvonal egymással összeessék. Ezután a távcsőnek azon csövét, a mely elforgatható, és melyben a másik, a tárggyal össze nem eső hajszálvonalat látjuk, addig forgatjuk, míg a
