32097. lajstromszámú szabadalom • Síkfödém

Megjelent lí)Oö. évi január In) 30-án. MAGY K1R SZABADALMI |É|É| í! I VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 32097. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Síkfödém. RÉTI BENŐ ÉPÍTÉSZ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 július hó 6-ika. Ismeretesek voltak az olyau síkfödémek, melyeknél bordával és horonnyal egymásba kapcsolódó idomtéglák alkalmaztattak; ilyen födémeket ismertet az «Anzeiger zur Thonindiistrie-Zeitung» czímű folyóirat 1897. évi j szeptember 10. számának 1. és 2. oldalain; továbbá az 1898. évfolyam április 7-iki számának 441. oldalán vagy még a «Deutsche Techniker-Zeitung» czímű folyóirat is, 1901. évi október 26-iki számában a 425-ik oldalon. Az e födémekhez fölhasznált téglák bordái azonban a téglák keresztmetszetén át fektetve gondolt vízszintes középvonalakhoz nem szimmetrikusak és ennélfogva a föllépő nyomásviszonyok kedvezőtlenül alakultak ; a kapcsolás szilárdsága továbbá | csakis az érintkező fölületek súrlódásán alapult és ennélfogva annyira nem volt megbizható, hogy a téglákból födémet vasbetétek nélkül készíteni nem lehetett. Tekintettel ugyanis arra, hogy minden forma tégla csak géppel gyártható ós a géppel gyártott téglák közös hátránya, hogy fölületük simaságából kifolyólag a kötőanyag nem kapaszkodhatik a tégla anyagába tökéletesen, hordképességük mindig a kötőanyag és a téghfölület között föllépő súrlódáson alapszik. A találmány tárgya az ismeretes síkfödé- | mekkel szemben oly síkfödém, mely bordával és horonnyal egymásba kapcsolódó téglákból áll ugyan, de ezeknek egymáshoz való kötésében a súrlódásnak semmi i szerep sem jut, hanem benne egyedül csak szakítási igénybevételek léphetnek föl. A találmánybeli síkfödémet a mellékelt rajz 1. ábrája távlati nézetben mutatja be, míg a 2. ábra egy egy födémtégla keresztmetszetét tünteti föl, a 3. ábra ugyancsak keresztmetszetben egy oly téglát ábrázol, a mellyel a 2. ábrabeli födémtéglák a vastartókhoz csatlakoznak, l a mi különben közvetlenül, ilyen kötőtéglák alkalmazása nélkül is történhetik. Mint az ábrákból láthatjuk, a találmánybeli síkfödémet alkotó födémtéglák egyik hosszanti oldalukon keskeny szélükön (a) bordával s másik hosszanti keskeny szélükön e bordának megfelelő alakú (b) horonynyal bírnak; ilyen hornyok és bordák, mint már kiemeltük, egymagukban véve ismeretesek voltak. A jelen találmány lényege már most az, hogy a téglák egymást érintő föliiletein alámetszett szélű bemélyítéseket alkalmazunk és pedig akár ugyancsak hor-I nyok, akár pedig köralakú, elliptikus va::y