32097. lajstromszámú szabadalom • Síkfödém
más tetszőleges lyukak alakjában. Ezen alámetszett szélű bemélyítéseknek az a ezé! ja, hogy az egyes téglák közötti czementkötés mindkét téglával úgyszólván összefüggő testet alkosson. A czement ugyanis az alámetszett élek alá is bejutva, megkeményedés után a téglától többé el nem válhátik. Az ilyen alámetszett szélű bemélyítésekkel ellátott téglákat czementkötéssel, esetleg más hasonló szilárdságú kötéssel, egymás mellé rakva, oly nagy szilárdságú síkfödémet kapunk, hogy ez a szokásos teherpróbákat a tégla rugalmassági hatásán belüli, minimális behajlással állja ki. A teher- < próba úgy foganatosíttatott, hogy az egész szerkezet a vastartányok tetején volt elhelyezve, tehát nem a vastartányok közé ; a szélső sorok külső szélei pedig szabadon hagyattak. Világosabban szólva az egész szerkezet egy minden oldalról szabadon álló lapot alkotott, a két végén vastartányokra való fölfekvéssel, melyek azonban a szerkezet oldalirányba való kiterjedését meg nem gátolták; ígytehft a megterhelésnél föllépő erők a födém behajlásánál olyau összetevő erőket is adtak, melyek az egyes téglasorokat egymástól széttolni, azaz az (a) bordáknak a (b) hornyokkal való kapcsolatát fölbontani igyekeznek. A tégláknak ilyen széttolása az eddigelé ismert födémeknél vasbetétek alkalmazása nélkül valóban be is következett; a találmány lényegéül szolgáló alámetszett szélű bemélyítések folytán azonban, a födém szabad szélei daczára, az egyes téglasoroknak egymástól való elmozdulását egyáltalán nem lehetett észlelni, vagyis a szerkezet egy kőlap tulajdonságát vette föl. Az ismertetett födémtéglákat, mint erre már többször utaltunk, az 1. ábrának megfelelően fektetjük, tehát egy-egy sor egyes tégláinak ütköző hézagai a szomszédos sorokban egymáshoz képest téglakötésszerűen el vaunak tolva. A födémtéglákat továbbá a vastartók alsó övének fölső széleire vagy mint ezt az 1. ábrából láthatjuk, közvetlenül, vagy pedig | a 8. ábrában keresztmetszetben föltüntetett kötőtéglák közvetítésével fektetjük. E kötőtéglákra, melyek a tartók öveire a szokásos kimet-szésiikkel tolatnak föl, az olyan födémek kötőtégláival szemben, melyek vastartói között kis bolthajtások építtetnek be, oldalnyomások nem hatnak, hanem csak függélyes irányú igénybevételről lehet szó, úgy hogy a találmánybeli födémnél e tekintetben is a súrlódás figyelmen kívül van hagyva. Alkalmazhatjuk a bemélyítéseket a födém alsó fölületén is, mely esetben azok a vakolat biztosítására szolgálnak. A téglák hosszanti oldalain levő bordák élét esetleg szögvasakkal biztosíthatjuk kitöredezés ellen. SZABADALMI IGÉNY. Sikfödém oly födémtéglákból, melyek hoszszanti keskeny szélükön egyfelől előugró bordával, másfelől ennek megfelelő horonnyal bírnak, jellemezve az által, hogy e bordákon és hornyok fölületein alámetszett szélű bemélyítések, mint hornyok, kör- vagy más alakú lyukak stb. vannak oly czélból, hogy az egyes téglák között alkalmazott kötőanyag a bemélyítések alámetszett szélei alá bekapaszkodva, az egyes téglák között szilárd és nem fölületek súrlódására alapított kötést létesítsen. (1 rajzlap melléklettel^ PALLA* ^fi7VÉ«iVTÁJÍ8ASÁfc NYOMDÁJA c.»DAPt8T£N.
