32083. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos ívlámpákon
— 3 elektródán ily esetben mégis képződik oldalt egy támasztó él, mely teljesen egyenletesen ég le. Nagy tömegű és hűtőfölületű hüvelyek alkalmazásával sikerült körkeresztmetszetű elektródák leégését ís akként szabályozni, hogy oldalt egy támasztóéi képződött. A 7. és 8. ábrán oldalnézetben és keresztmetszetben egy ily védőhüvely látható, mely lehetővé teszi igen kis keresztmetszetű, az elektróda köralakú keresztszelvényéből csak alig kiálló (b) támasztóbordával biró (a) elektróda alkalmazását. A (b) támasztóbordának a lámpa égése közben képződő csúcsa egy kissé lejtős támasztékon nyugszik, eme támaszték felett pedig egy aránylag nagy tömegű és elég nagy hűtőfölülettel biró fémhüvely van alkalmazva, mely az elektródából nyert hőt a környezetnek adhatja át, annélkül, hogy maga is nagyobb mértékben felhevülne. A (c) támaszték az (f) hüvellyel legelőnyösebben egy darabot képez, hogy ily módon a támasztóéi által leadott hőt is el lehessen vezetni. Ha az előnyösen zománczolt (c) támaszték jó hővezetőből készül és ha annak tömege és hűtőfölülete elég nagy, már ez a támaszték is annyira hűti az elektróda támasztó élét, illetve annyi hőt vezet el, hogy az (f) hüvely teljesen elmaradhat, a borda pedig ennek daczára igen kicsi lehet, sőt teljesen el is maradhat (1. a 6. ábrát). A találmány szerint oldalt megtámasztott elektródákkal biró ívlámpánál a fényív képezésére igen egyszerű gyújtóberendezés alkalmazható. így egymással párhuzamos elektródák esetében oly ismert elektromos gyújtókalapács használható, mely a lámpa bekapcsolásánál az elektródák között rövid időre vezető kapcsolatot létesít, míg egymással szöget képező elektródák esetében az elektródatartók egyikét vagy mindkettejét mozgathatóan függesztjük fel, úgy hogy az elektródák csúcsai egymással érintkezzenek és így a fényív képezésére szükséges kontaktust létesítsék. Hogy az egymással szöget képező elektródák csúcsai égés közben egymástól a ke'.lő távolságban legyenek, egy kis (k) elektromágnest alkalmazhatunk, melynek magja a mozgatható (hl) elektródatartóval össze van kötve (1. a 14. ábrát). A 9. ábrán a két elektróda egyike van csak alátámasztva. A lejtős helyzetben levő (a, al) elektródák (g, gl) vezetékei függélyes (h, hl) elektródatartókon függnek, a (hl) elektródatartó pedig az (I) tartón egy él segélyével lenghetően van ágyazva és ezen él fölé nyúló, csavarmentes (h2) megújítással ellátva, mely utóbbihoz a csavar segélyével szabályozható (i) rúgó csatlakozik. Ez a rúgó csakis arra szolgál, hogy a két elektródát egymáshoz viszonyítva a kellő módon állítsuk be. A (h2) megnyújtáson beállítható (m) súly segélyével a (hl) elektródatartót oly módon egyensúlyozhatjuk, hogy a lámpának külső behatások által előidézett rázkódásai a mozgathatóan fölfüggesztett (hl) elektródatartót ne befolyásolják. Az egyensúlyozást az (m) súly tömegének nagyobbításával vagy kisebbítésével is végezhetnők. Ezen a 9. ábrán a két (a, al) elektróda kapcsolására szolgáló igen előnyös berendezést is bemutattunk, mely a két elektróda egyenletes lesülyedését teszi lehetővé annak daczára, hogy csak az egyik (a) elektródának vau a (c) támasztékon nyugvó (b) bordája. Az elektróda fölső végéhez az (s) szalag csatlakozik, mely két fix (p) és (q) görgő felett van vezetve és másik végén a másik (al) elektródával van összekötve. Abban a mértékben, amelyben az (a) elektróda leég, ez az (al) elektróda is lesülyed a (gl) vezetékben. Ugyanis ekkor a (b) borda leégése következtében az (s) szalagnak ama része, melyen az (a) elektróda függ, meghosszabbodik, tehát a (p, q) görgők fölött vezetett (s) szalag ama része, melyen az (al) elektróda függ, ugyanannyival megrövidül, vagyis az (al) elektróda annyival sülyed lefelé, amennyivel az (a) elektróda a (b) borda leégése következtében sülyed. Az (s) szalagot egy láncz is helyettesítheti. Ez a 9. ábrán látható berendezés, melynél csak az egyik (a) elektródának van
