32083. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos ívlámpákon

- 4 — támasztóbordája és melynél egy a (p, q) görgők fölött vezetett (a) szalag van alkal­mazva, a mozgathatóan fölfüggesztett (hl) elektródatartó lengéseit is csillapítja, mert a jelzett lengéseknél az (ai) elektróda a (gl) vezetékben eltolódik, az ekkor föllépő súrlódási ellenállás pedig a lengést előidéző ok ellen hat. A föntebb jelzett előnyöktől eltekintve az elektródák szélső támasztó élei azért is előnyösek, mert a lámpa-áramkört minden esetben önműködően megszakítják, mikor az elektródák annyira leégtek, hogy a lámpa fémrészei megolvadhatnának. A 12. és 13. ábrán látható önműködő kioltó berendezésnél az elektródák eltolá­sát a (b, bl) támasztóbordák leégése sza­bályozza, melyek csúcsaikkal a (c, el) támasztékokon nyugszanak. Az (a) elektróda fölső részén támasztóborda alkalmazva nincs, ez a borda esetleg az elektróda egész hosz­szán elmaradhat. Mikor az (a) elektróda eléggé leégett, úgy hogy a (b) borda elfogyott, az (a) elek­tróda alátámasztva nem lévén, hirtelen nagy mértékben csúszik lefelé, a két (a, al) elek­tróda között a köz nagyon megnövekedik és így a fényív megszakad és a lámpa ki­alszik (I. a 13. ábrát). Hogy a fényív újból ne képződhessék, az (a) elektródán egy szigetelőből készült (n) kar van alkalmazva, mely a lenghető (hl) elektródatartót a másik (h) elektróda­tartótól oly távolságban tartja, hogy a fényív újból ne képződhessék. Az (n) kar más anyagból is készülhet, ha az elektró­dától szigetelve van. A 10. és 11. ábrán emez önműködő ki­oltó berendezés egy más kiviteli alakja lát­ható. melynél az (a) elektródának egy (b) bordája van. Ez biztosítja az elektródának egyenletes lefelé mozgását, míg a másik (al) elektróda lefelé mozgását valamely tetszőleges módon lehet szabályozni. Az (a) elektróda a (h) elektródatartó mentén csú­szik lefelé az alsó részén egy (g) gyűrű által van vezetve, míg fölső részén a veze­tést a (h) elektródatartót körülfogó (t) áram­bevezető képezi. A (b) borda alsó éle a (c) támasztékon nyugszik, mely a (h) elektróda­tartóra van szerelve és a (g) vezetőgyűrű­vel is össze van kötve. Az (al) elektróda a (hl) elektródatartó mentén a (ti) árambeve­zetővel együtt csúszik lefelé, a (hl) elek­tródatartó maga csuklósan van fölfüggesztve és (g) vezetőgyűrűje akként elrendezve, hogy a (g) vezetőgyűrűnél magasabban feküd­jék, miért a (gl) vezetőgyűrűt a (tl) áram­bevezető előbb érinti, mint a (t) árambeve­zető a (g) vezetőgyűrűi. Ily módon az (al) elektróda lefelé mozgása még mielőtt az (a) elektróda lefelé mozgása megszűnnék, minek az a következménye, hogy az (a) elektróda a (b) támasztóborda leégése következtében tovább sülyed, ellenben az (al) elektróda nyugalomban marad és foko­zatos megrövidülése következtébe.n a két elektróda csúcsa egymástól mindinkább tá­volodik, míg a megnyúló fényív végül is el nem szakad. (1. a 11. ábrát). Természetes, hogy az (al) elektróda (tl) árambevezetőjét a (gl) gyűrűtől szigetelni kell. A 14. ábrán látható ívlámpának egy (k) szabályozó elektromágnese és a 10. és 11. ábra szerint kiképezett kioltóberendezése van, míg az elektródák alsó végeit tűzálló anyagból készült, hengeres (u) reflektor veszi körül. SZABADALMI IGÉNYEK-1. Elektromos ívlámpa függélyes, egymás­sal szöget képező vagy párhuzamos elektródákkal, melyek utántolását az szabályozza, hogy az egyik vagy mind­két elektróda szélső bordájával egy-egy támasztékra támaszkodik, a borda pedig a fényív hőhatása alatt az elektródák leégésének mértékében elfogy, azáltal jellemezve, hogy a (b) támasztóborda szénből készül éa a tulajdonképeni (a) elektródából oldalt kiáll, a bordánál pedig a hőelvezetést a (c) fölfekvési hely hőkisugárzása könnyíti meg, illetve a levegőnek a bordához jutását a köz­vetlenül a támaszték fölött levő ponto­kon egy (f) hüvely vagy más hasonló tag' gátolta meg, úgy hogy a fényív

Next

/
Oldalképek
Tartalom