32083. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos ívlámpákon

nek támasztóbordája lejtős támasztófelületre fekszik; a 7. és 8. ábra egy ívlámpa-elektroda és az ezen alkalmazott, a levegő hozzájutását gátló, hűtőbordás fémtest nézete és keresztmetszete; a 9. ábra két egymással szöget képező oly elektróda felfüggesztési és kapcsolásmódjának oldalnézete, melyek közül csak az egyik van alátámasztva; a 10., 11., 12. és 13. ábra két oly önműködő fényivkioltó berendezést ábrázol, munka-és nyugalmi helyzetében, mely a találmány tárgyát képező módon megtámasztott elektródákkal kapcsolatban alkalmazható; végül a 14. ábra a találmány szerint szerkesztett elektromos ívlámpa egy kiviteli alakjának függélyes metszete. Az 1. ábrán két függélyes helyzetben levő szénelektróda látható, melyeknél a tulajdonképeni (a) elektródarudaknak oldalt egy-egy szénből álló (b) támasztóbordája van. Ezeket a (b) bordákat az elektródákkal ragasztóanyag köti össze, mely czélból a bordák — mint az a 2. ábrán látható, — az elektródák megfelelő hornyaiba vannak beeresztve. A (b) bordák alsó élükkel egyegy, czélszerüen zománczolt fémből készült (e) támasztékra fekszenek, melyek az (a) elektródákhoz viszonyítva beállíthatók és tetszőleges tűzálló anyagból is készülhetnek. A (b) bordák — mint az az 1. és 3. ábrán látható — a fényív hőhatása alatt különlegesen kihegyezett alakot vesznek fel és ha elég vastagok, az elektróda elégésénél ennek végén túlérnek. A (b) bordák csúcsai, melyek a legelőnyösebben bél-szén gyanánt kiképezett elektródákon túlérnek, a (d) fényívet oldalt határolják és így a fényív ingadozásait csökkentik. A (c) támasztékoknál alkalmazott (f) hüvelyek — melyek eme bordákat a támasztékok felett bizonyos magasságig körülfogják — elzárják a levegőt a bordák ama részeitől, melyek közvetlenül a fényív hőhatásának vannak kitéve és ily módon meggátolják, hogy a támasztóbordák a támasztási pontjuk felett elégjenek. Ez az elrendezés az elektródák egyenletes leégése < szempontjából igen fontos, de 'ugyanezt akként is elérhetjük, hogy a támasztóbordákat fémmel vonjuk be, mely a széntől a levegőt elzárja. Az (a) elektródák mint az 1. és 3. ábrán látható — (b) bordáikkal a (g) vezetékekben szabadon csúszhatnak, melyek az elektródákat teljesen körülveszik és egymással párhuzamos (h) elektródatartókon vannak megerősítve. Mikor az elektródák leégnek, a (b) bordák előreálló végei is elégnek és az elektródák saját súlyuk alatt a (g) vezetékekben lestilyednek. Azáltal, hogy a levegőnek a bordákhoz jutását gátló hüvelyek alsó élének a támasztékoktól való távolságát módosítjuk, az elektródák eltolódásának sebességét annyival inkább szabályozhatjuk, amennyiben a jelzett hüvelyek helyzete a bordák elégésének idejét is módosítja. Ha az elektródákat egymással mechanikusan kapcsoljuk, csak az egyik — legelőnyösebben a pozitiv — elektróda megtámasztása is elégséges. Minthogy továbbá a fényív főleg a pozitiv elektródán ingadozik elégséges ha azt csak ezen az elektródán támasztjuk meg a támasztóborda által. A fentebb leírt elektróda elrendezés négy vagy több elektródával felszerelt lámpánál is alkalmazható. A 3. ábrán látható elektróda-elrendezés az 1. ábrán láthatótól csak annyiban tér el, hogy az elektródák egymással szöget képeznek. A 4. és 5. ábrán a támasztóbordák az elektródákkal egy darabot képeznek és ezek megfelelő keresztmetszete következtében létesülnek. Hogy a (c) támasztékokon harnú és salak össze ne gyűlhessen, a támasztékok a ü. ábra szerint lejtősen helyezhetők el. Kísérletek igazolták, hogy ha a levegő hozzájutását gátló hüvelyt jó hővezetőből készítjük és annak elég nagy tömege és hűtőfölülete van, az oldalt alkalmazott támasztóborda keresztmetszete igen kicsi lehet, esetleg a borda teljesen el is maradhat, ha a viszonyok elég kedvezőek; az