31583. lajstromszámú szabadalom • Javítások kötszövőgépeken

- 4 -csolatba jönnek és a (9) zárlemez a vele összekötött részekkel együtt jobbról bal- i felé mozgattatik, akkor az (50) ütköző a ! (37) szánt mindaddig előretolja, a míg a zárlemez pályájának végét el nem éri, a mely pillanatban a (47) ütköző beugrik a (44) horonyba. Visszafelé való mozgásnál a (47) ütköző, mely a (44) horonynak végébe kapaszkodik, mindaddig fogva tartja a (37) szánt, a míg a (49) bütyök a (47) ütköző alatt el nem halad, azt föl nem emeli és ez által a hornyot szabaddá nem teszi, a mivel egyidejűleg a (41) ütköző a (37) szánnak baloldalával jön érintkezésbe, ezt balról jobbfelé tolja, a míg csak a (9) zárlemez el nem éri pályájának másik végét, a midőn a (48) ütköző beugrik a (44) horonyba és a szánt addig tartja fogva, míg a (42) ütközőn lévő (50) bütyök előtte elhalad, azt a horonyból kiemeli és ekkor a (42) ütköző ismét balfelé mozgatja el a szánt. Mialatt a hátsó fonalvezető ily módon időszakosan ide-oda mozgattatik, a mellső fonalvezető hasonlóképen ide-oda csúszik. Ezen fonalvezető, miként az már említtetett, a (39) szánra van erősítve, a mely a (9) zárlemezre erősített (38) vezető rúdra van szerelve. Az (51 52) ütközők (2. és 16. ábra) a gép állványán vannak elrendezve. Az (53 54) karok a (39) szánról nyúlnak. alá és ütközőkül szolgálnak, a mennyiben a szánnak bal-vagy jobbfelé való mozgása alkalmával az (51 52) ütközőkhöz ütődnek. Ez által a szán és a fonalvezető mozgása határoltatik, illetve a szán és a fonalvezető mindaddig föltartatik, a míg a zárlemez ellenkező irányú mozgást nem nyer, a midőn is a szán a gép másik vége felé mozgattatik mindaddig, míg a másik, például az (52) ütköző, mely az (54) karhoz ütközik, a szánt újra föl nem tartja. A (37 és 39) szánoknak ütközői* úgy vannak elrendezve, hogy mozgásuknak befejezte után a mellső (39) szán hozatik előbb mozgásba és mindaddig tartatik mozgásban, a míg a mellső fonalvezető a hátsó előtt el nem haladt, mire ezen hátsó fonalvezető is megkezdi mozgását és most mindkettő együtt mozog mindaddig, a míg mindkettőjük teljesen el nem haladta tűk fölött, a midőn a mellső fonalvezető viszszafelé mozgattatik, elhalad a hátsó fonalvezető előtt, a mire ez utóbbi is követni kezdi az elsőt. Ezen mozgást akkor adjuk a két fonalvezetőnek, a midőn az általuk vezetett fonalakat fölváltva akarjuk elrendezni. Ha például a mellső fonalvezetőben fehér fonal van, a hátsóban meg fekete, akkor a kész árúban előbb egy fehér fonal látszik, azután egy fekete, majd ismét egy fehér és azután egy fekete és így tovább, és a mellett a fehér fonal a gép mozgásának mindegyik végén keresztezve van a fekete fonal fölött. Könnyen belátható, hogy a (47 48 és 51 és 52) ütközőknek megfelelő elrendezése által különféle kombinációkat hozhatunk létre. Ily módon előtűnhet a kész árúban két fehér fonal után egy fekete, vagy két fekete fonal után egy fehér, vagy végül két fekete fonal után két fehér stb. Vastag árúnak készítésénél, így például, ha egy keztyűnek ujjait akarjuk megkötni (föltételeztetik, hogy — miként az szokás — a keztyűnek szára előbb egy gépen elkészíttetik és azután oly gépbe helyeztetik, a mely az ujjakat köti), czélszerü oly berendezésekről gondoskodni, a melyek a nyelveknek vagy kilincseknek az árúval való összeakadását megakadályozzák akkor, a midőn a tűk ágyazatukban hátra vannak húzva, minthogy különben az árú elrontatnék és a tűk eltörnének. Hogy ily bajok elő ne fordulhassanak, egy (55) védőlemezt alkalmazunk (1., 2., 22. és 23. ábrák), a mely közvetlenül a tűágyazat mellső oldala előtt van elrendezve és mely kapcsolatba jön a nyelvekkel vagy kilincsekkel, illetve ezek elé áll, mihelyt a tűk ágyazatukban hátrahúzódnak, miáltal megakadályoztatik, hogy a nyelvek és kilincsek végei az árún áthatolhassanak és egyidejűleg a nyelveket biztosan el is zárja. Tekintettel arra, hogy a jelen gép kötszövő gépet képez, melynek tűi a zárlemez minden egyszerű mozgásánál két elmozdulást szenvednek, továbbá, hogy egy-