31502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázoknak nagyfeszültségű elektromos áram segélyével történő egyesítésére

egyik vagy másik elektróda függélyes síkban meg van hajlítva, hogy a két elektróda kismérvű magasság különbségei zavaró befolyást ne gyakorolhassanak. Czéls-zerű, ha a megrajzolt módon a fix elektródát hajlítjuk meg, mert ez a czentrifugál erő hatásának kitéve nincs. Hogy a készülék váltakozó áramra használható legyen, az elektródákat oly sebességgel forgatjuk, hogy a forgássebességük a (8) áramforráséval szinkrón legyen és hogy az elektródák a váltakozó áram egy félperiodusa alatt oly közel jussanak egymáshoz, hogy azok között fényív képződhessék. Ezt legczélszerűbben akként érjük el, hogy a mozgó elektródákat viselő tengelyt egy a fényíveket létesítő váltakozó áramot szolgáltató generátorból táplált szinkrón-motor által hajtjuk. Ebben az esetben a (3) tengelyt tehát a (8) generátorból egy transzformátor közbeiktatásával táplált (3a) szinkrón-mótor hajtja. Kívánatos, hogy a (4) elektródák a váltakozó áram elektromotoros erejének fázisához viszonyítva, beállíthatók legyenek, űgy hogy a (2) és (4) elektródák között a fényív a fázis egy bizonyos pontjában képződjék. így például a fényív abban a pillanatban képződhetik, melyben az elektromotoros erő a legnagyobb értékét éri el és addig húzható ki, míg a feszültség zérussá nem válik, de lehet a fényív képződését előbb is megindítani, mikor a fényívet hoszszabbra húzhatjuk ki, tehát a leírt berendezés módot nyújt arra, hogy a fényív hosszát és erősségét szabályozzuk. Hogy a szabályozást üzem közben is végezhessük, a (3a) szinkrónmótor (39) állványa a (40) körpályára van szerelve, mely a (18) tengellyel koncentrikus; emez állvány forgatására a (41) végtelen csavaráttevés szolgálhat. Minthogy azt tapasztaltuk, hogy az áramnak a fényívekben való áramlási iránya, tehát az a körülmény, hogy az áram a mozgó elektródától a fix elektróda felé folyik-e vagy viszont, lényeges befolyást gyakorol az áram szabályozhatóságára, gondoskodtunk oly berendezésekről, melyek lehetővé teszik, hogy az áram mindig ugyanabban az irányban folyjék át az elektródákon. Erre a czélra egy (42) egyirányúvá tevő berendezés szolgál, mely a (3) tengelyre van fölékelve (6. ábra) és két szigetelő (43 43a) korongból áll, ezek közül az egyik kerületén egy zárt (44) vezetőgyűrűvel, a másik pedig két egymástól szigetelt (45 46) szeletre osztott gyűrűvel van ellátva, a két gyűrű között széles (47) légtér marad. A két gyűrűszeletre két (48) kefe fekszik, melyek a (8) generátorral vannak összekötve. A gyűrűszeletek közül az egyik állandóan a tengellyel, a másik pedig a (43) korongra ékelt (46) gyűríível van összekötve. A jelzett gyűrűre fekvő (49) kefén át az egyirányúvá tett áram a (9) csillapító csévékhez folyik. A (45 46) gyűrűszeletek a mozgó (4) elektródákhoz viszonyítva, akként vannak beállítva, hogy az ezeken fekvő kefék a jelzett gyűrűszeletekkel közvetlenül az előtt jussanak érintkezésbe, mielőtt a (4) elektródák a (2) elektródákhoz a fényív létesülését megengedő távolságba jutnak és addig maradjanak érintkezésben, míg a fényív ki nem húzatott és ki nem aludt. Ennek az elrendezésnek az a hatása, hogy a kefék akkor mennek el a szigetelő szakaszok fölött, mikor az áramkör amúgy is meg van szakítva, tehát a kefék nem szikrázhatnak és a gyűrűszeletek a légtéren át röviden nem záródhatnak. Mint azt bevezetőleg jeleztük, a készüléket a leírt berendezés hatása következtében egyaránt lehet egyen- és váltakozó árammal üzemben tartani. Miután tapasztalás szerint előnyös, ha a fényívek hatásának kitett gázok nagyobb nyomás alatt állanak, gondoskodtunk arról, hogy az (1) kamrát eléggé ellenállóvá tegyük, egyúttal pedig a gázok feszültségében rejlő energiát is értékesítsük. A találmány szerint tehát a gázokat nem szívatjuk át a kamrán, hanem az (50) gáz szárító használatával átnyomjuk azon, és a kamrát vastag, szilárd anyagból készült és megfelelően alakított falakkal látjuk el, azon-