31502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázoknak nagyfeszültségű elektromos áram segélyével történő egyesítésére

kívül a (3) tengely csapágyait is megfe­lelően tömítjük. A kamrában a gázáram se­bességét (32) csap (vagy a kézzel szabá­lyozható (51) szelep, 7. ábra) szabályozza, mely az elvezető csőbe van szerelve, vagy pedig (ha a sűrített gázok energiáját föl­használni akarjuk) egy (52) gép (7. ábra), melyen eme sűrített gázok átmennek, hogy a normális feszültségüket visszanyerjék. A gázokat a meg nem rajzolt gyűjtőbe ve­zetjük, hol a nitrogénvegyületeket levá­lasztjuk. Hogy az egymással egyesítendő gázoknak •— mielőtt azokat egymással kevernők és a fényívek hatásának kitennők — bizonyos elektrostatikai töltést adhassunk, az (1) kamrát két csoport bevezető csatornával szereljük föl, melyeket legelőnyösebben szigetelő anyagból készítünk és melyek mindegyikébe (53), illetve (54) elektromozó kamrákat építünk be. Eme kamrákban oly módon kiképezett (55), illetve (56) elek­tródákat rendezünk el, hogy az ezekkel érintkezésbe jövő gázok az elektródákkal összekötött nagy feszültségű (57) áramfor­rás elektrostatikai töltéssel láthassa el. Mikor a két gáz egy bizonyos töltés vett föl, azokat az (1) kamrában a fényívek je­lenlétében keverjük, még pedig abban a pillanatban, melyben ások a fényívekkel érintkeznek. A készülék eme része a 8. áb­rán látható, de csak annyit rajzoltunk ab­ból meg, a mennyi az elektromozó berende­zés föltüntetésére szükséges. Kísérletek igazolták, hogy a nitrogén­oxydok termelési hányada tetemesen fo­kozható, ha a légköri levegőt tiszta oxy­génnel keverjük és ha a légköri levegőt alkotó közönséges keverékhez, vagy az oxy­gén hozzávezetésével előállított keverékhez tiszta hydrogént is keverünk. A levegőhöz keverendő oxygént vagy oxygént és hydrogént külön úton, vagy az (5) csövön vezetjük az (1) kamrába. Meg­ejtett kísérletek azt igazolják, hogy a leg­kedvezőbb eredményt akkor érjük el, mi­kor a keverékben az oxygén mennyisége körülbelül 50%, tehát az oxygén és nitro­gén mennyisége közel azonos. Az energia­mennyiség, mely a különböző keverési ará­nyú keverékek azonos mennyiségűnek át­alakítására szükséges, 20—90% oxygén­tartalom esetére igen különböző, legkisebb azonban akkor, mikor az oxygén és nitro­gén mennyisége közel azonos. Ha a levegőhöz, mint azt már említettük, oxygént vagy hydrogént adunk, a készülé­ket oly módon is szerkeszthetjük, hogy a nitrogénvegyületektől elválasztott, egymás­sal nem egyesült gázokat a készülékbe visz­szavezetjük, a mikor a készülék alkalmas pontjain csakis annyi friss gázt kell beve­zetni, a mennyi az elfogyasztott gázok pót­lására szükséges. Ebben az esetben az egymással vegyült és nem vegyült gázok keverékét a (6) csö­vön az elválasztó berendezésbe vezetjük, melyben a vegyületeket leválasztjuk és melyből a szabad gázokat az (5) csövön is­mét az (1) kamrába vezetjük vissza; ebben az esetben a keverékhez csakis annyi oxy­gént és nitrogént vagy levegőt vagy hydro­gént vezetünk, a mennyi a vegyületek kép­ződése által okozott veszteségek pótlására épen szükséges. Ily módon nagy megtaka­rítást biztosítunk, mert mialatt a gázok a kamrán átmennek, csak aránylag kevés gáz vegyül egymással, tehát a nitrogénvegyü­letek leválasztására szolgáló kamrából el­vezetett, változatlanul maradt sok oxygén és hydrogén nagy költségeket okozna. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás gázoknak kémiai úton történő egyesítésére, főleg a nitrogén oxygén­vegyületeinek előállítására, az által jel­lemezve, hogy az egymással vegyülésre kényszerítendő gázokat egymástól elkü­lönítve, elektrostatikus töltéssel látjuk el, azután egy keverő kamrában egy­mással összekeverve, elektromos fény­ívek hatásának vetjük alá. 2. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítá­sára egy készülék, melynél a keverő­kamrában egymáshoz viszonyítva, elmoz­duló elektródák vannak alkalmazva, az által jellemezve, hogy a gázokat egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom