31493. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti vonatok gőzfűtési tömlő kapcsolatain

— 2 -gőznek beeresztése által a gőzforráshoz legközelebb álló kocsikon alkalmazott s esetleg már föltáskásodott vagy foszlányok leválása folytán meggyöngült tömlőszárak a szétrepedés veszélyének lennének kitéve. A gyakorlat viszont azt mutatta, hogy zord, szeles téli időjárásnál egy gőzforrásból csak legfeljebb két fűtendő kocsiból álló vonat fűthető 3Va légköri nyomású gőz alkalmazása mellett tűrhető hatásossággal, vagyis olyan mérvben, hogy a gőzforrástól legmesszebb álló kocsi szakaszaiban is állandóan legalább 16° C. hőmérsékletet lehessen föntartani. A jelenlegi gőzfűtési tömlőkapcsolatok tehát csak kevés fűtendő kocsiból álló vonatok fűtésénél felelnek meg a czélnak. A tömlőkapcsolatok vízlebocsátó szelepeinél a szeleprúdnak a szelepház alsó csőtoldatból kiálló részén sasszög van átdugva, hogy a nyitott szelepet a gőzfűtés megindításakor a gőz magával ne ragadhassa. E lágyvasból készült sasszög a gyakori fölíitődés következtében aránylag rövid idő alatt egészen elkopik és kiesik. A szeleprúdnak a szelepház alsó toldatából kiálló része továbbá a tömlőkapcsolatok kezelésénél szintén gyakran egészen letörik. A szelepet a fűtés megindításakor a gőz mindkét esetben a ruggyanta tömlőbe szorítja, a hol szűkebb helyen a szelep beszorul és a fűtést részben vagy egészen megszünteti, a gőz pedig a szelepnyíláson át nagy mennyiségben a szabadba tódul. A föntebb ismertetett hátrányok kiküszöbölése végett, a jelen találmány tárgyát képező újítások értelmében a tömlőkapcsolatnak (1) tömlőiben végeiknél egymásba illeszkedő (2) fémcsövekből álló betétet rendezünk el, mint ez az 1. ábrán föltüntetett hosszanti metszeten látható, mely fémcsövek az illeszkedés helyénél, vagyis végeiknek külső, illetőleg belső föliileténél, mint a 2. illetőleg 3. ábrán bemutatott, nagyobb léptékben rajzolt, a betéti csövek hosszanti metszetét föltüntető rajzokból kivehető, pontosan illeszkedő gömbfölületté vannak kiképezve. E kiképezés folytán a fémcsődarabok mind maguk között, mind a tömlőkapcsolatnak meggörbített (3) végcsöveivel szemben, golyócsulyók módjára, tetszés szerinti irányban elmozgathatok, a nélkül, hogy közöttük tömítetlenségek támadhatnának. E csöveknek a szomszédos csődarabokba illeszkedő vége előtt esetleg (4) gyűrűhornyok képezhetők ki (3. ábra), a tömítés és nagyobb tartósság biztosítása végett, ámbár az eddig megejtett gyakorlati kísérletek a 2. ábrán bemutatott egyszerűbb alakot is kielégítőnek mutatták. Hogy a tömlők hajlékonyságát a betétcsövek ne csökkentsék, egy-egy tömlőszárban legalább öt vagy hat tagból álló fémcsőbetétet szükséges alkalmazni. A tömlőszárakba behúzott fémcsövek megakadályozzák azt, hogy a ruggyanta közvetetlenül érintkezzék a forró gőzzel és forró kondensvízzel s így az ennek következtében beálló, föntebb ismertetett hátrányok elmaradnak. A fémcsövek belső nyílása állandóau megmarad, a kondensvíz a sima fölületeken gyorsan lefolyhat s így jóval gyorsabban vezethető le a szabadba, mint az eddigi tömlőkapcsolatoknál lehetséges volt. Mivel továbbá a fémcsövek aránylag vastag ruggyanta tömlővel vannak körülvéve, azok nem hűlnek ki olyan gyorsan s belsejükben a gőz sem sűríttetik olyan nagy mennyiségben vízzé, mint a közönséges tömlőkapcsolatokban vagyis a vonatfűtés hatásossága emeltetik és állandóan biztosíttatik. A behúzott fémcsövek ellenálló képessége oly nagy, hogy 7 légkörnyomású gőz beeresztésénél sem mutatkozik tömítetlenség s így a vonatokat 37a légkörnyomásnál nagyobb feszültségű gőzzel is lehet fűteni. A mellékelt rajzlap 4. és 5. ábráján a tömiőkapcsolat vízlebocsátó szelepének a találmány értelmében eszközölt tökéletesítése van függélyes metszetben, két különböző kivitelben bemutatva. A 4. ábrán látható elrendezés szerint a (6) szelepház alsó (7) nyúlványába illeszkedő s (8) tekercsrúgóval körülvett (5) szeleprúdnak alsó végénél nem alkalmazunk sasszöget, mint eddig történt, hanem e