31493. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti vonatok gőzfűtési tömlő kapcsolatain

— 2 -gőznek beeresztése által a gőzforráshoz leg­közelebb álló kocsikon alkalmazott s eset­leg már föltáskásodott vagy foszlányok leválása folytán meggyöngült tömlőszárak a szétrepedés veszélyének lennének kitéve. A gyakorlat viszont azt mutatta, hogy zord, szeles téli időjárásnál egy gőzforrás­ból csak legfeljebb két fűtendő kocsiból álló vonat fűthető 3Va légköri nyomású gőz alkalmazása mellett tűrhető hatásossággal, vagyis olyan mérvben, hogy a gőzforrástól legmesszebb álló kocsi szakaszaiban is állan­dóan legalább 16° C. hőmérsékletet lehessen föntartani. A jelenlegi gőzfűtési tömlőkapcsolatok tehát csak kevés fűtendő kocsiból álló vo­natok fűtésénél felelnek meg a czélnak. A tömlőkapcsolatok vízlebocsátó szelepei­nél a szeleprúdnak a szelepház alsó cső­toldatból kiálló részén sasszög van átdugva, hogy a nyitott szelepet a gőzfűtés megindí­tásakor a gőz magával ne ragadhassa. E lágyvasból készült sasszög a gyakori föl­íitődés következtében aránylag rövid idő alatt egészen elkopik és kiesik. A szelep­rúdnak a szelepház alsó toldatából kiálló része továbbá a tömlőkapcsolatok kezelé­sénél szintén gyakran egészen letörik. A szelepet a fűtés megindításakor a gőz mindkét esetben a ruggyanta tömlőbe szo­rítja, a hol szűkebb helyen a szelep beszorul és a fűtést részben vagy egészen megszün­teti, a gőz pedig a szelepnyíláson át nagy mennyiségben a szabadba tódul. A föntebb ismertetett hátrányok kiküszö­bölése végett, a jelen találmány tárgyát képező újítások értelmében a tömlőkapcso­latnak (1) tömlőiben végeiknél egymásba illeszkedő (2) fémcsövekből álló betétet ren­dezünk el, mint ez az 1. ábrán föltüntetett hosszanti metszeten látható, mely fémcsövek az illeszkedés helyénél, vagyis végeiknek külső, illetőleg belső föliileténél, mint a 2. illetőleg 3. ábrán bemutatott, nagyobb léptékben rajzolt, a betéti csövek hosszanti metszetét föltüntető rajzokból kivehető, pontosan illeszkedő gömbfölületté vannak kiképezve. E kiképezés folytán a fémcső­darabok mind maguk között, mind a tömlő­kapcsolatnak meggörbített (3) végcsöveivel szemben, golyócsulyók módjára, tetszés szerinti irányban elmozgathatok, a nélkül, hogy közöttük tömítetlenségek támadhat­nának. E csöveknek a szomszédos csődarabokba illeszkedő vége előtt esetleg (4) gyűrűhor­nyok képezhetők ki (3. ábra), a tömítés és nagyobb tartósság biztosítása végett, ámbár az eddig megejtett gyakorlati kísérletek a 2. ábrán bemutatott egyszerűbb alakot is kielégítőnek mutatták. Hogy a tömlők hajlékonyságát a betét­csövek ne csökkentsék, egy-egy tömlőszár­ban legalább öt vagy hat tagból álló fém­csőbetétet szükséges alkalmazni. A tömlőszárakba behúzott fémcsövek megakadályozzák azt, hogy a ruggyanta közvetetlenül érintkezzék a forró gőzzel és forró kondensvízzel s így az ennek követ­keztében beálló, föntebb ismertetett hátrá­nyok elmaradnak. A fémcsövek belső nyílása állandóau meg­marad, a kondensvíz a sima fölületeken gyorsan lefolyhat s így jóval gyorsabban vezethető le a szabadba, mint az eddigi tömlőkapcsolatoknál lehetséges volt. Mivel továbbá a fémcsövek aránylag vastag rug­gyanta tömlővel vannak körülvéve, azok nem hűlnek ki olyan gyorsan s belsejükben a gőz sem sűríttetik olyan nagy mennyi­ségben vízzé, mint a közönséges tömlőkap­csolatokban vagyis a vonatfűtés hatásos­sága emeltetik és állandóan biztosíttatik. A behúzott fémcsövek ellenálló képessége oly nagy, hogy 7 légkörnyomású gőz be­eresztésénél sem mutatkozik tömítetlenség s így a vonatokat 37a légkörnyomásnál nagyobb feszültségű gőzzel is lehet fűteni. A mellékelt rajzlap 4. és 5. ábráján a tömiőkapcsolat vízlebocsátó szelepének a találmány értelmében eszközölt tökéletesí­tése van függélyes metszetben, két külön­böző kivitelben bemutatva. A 4. ábrán látható elrendezés szerint a (6) szelepház alsó (7) nyúlványába illesz­kedő s (8) tekercsrúgóval körülvett (5) szeleprúdnak alsó végénél nem alkalmazunk sasszöget, mint eddig történt, hanem e

Next

/
Oldalképek
Tartalom