31474. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kocsik továbbítására

módosítások után a találmány tárgyát képező szerkezetnél is alkalmazható. A 12. és 13. ábra egy berendezést mutat, melynél a vontatott kocsik akként vezethetők, hogy ezek mind ugyanazon a pályán mozogjanak. Az elől lévő kocsinak (h) kormányrúdja van, mely a fix mellső tengely egy (k) forgáscsapjához csatlakozik. A (k) csap másik oldalág a kormányrúd villa gyanánt van kiképezve, melynek (m ml) karjai két ferde irányú emelőt képeznek és a mellső kerekek (n nl) kormányrúdjaival két egymástól független rúd útján vannak összekötve. Ez az elrendezés lehetővé teszi hogy mikor a kormányrúd a kocsi középvonalával egy bizonyos szöget képez, a kocsi egyenletes görbületú pályán mozogjon. A jelzett szöget a kormányrúd és a kocsi középvonala által képezhető maximális szög kétharmadára vesszük, tehát 20°-ra, ha a maximum 30°. A most említett bizonyos szögnél annak a föltételnek kell teljesítve lennie, hogy vízszintes síkban (12. ábra) a kormányrúd forgáspotjára állított merőleges a két mellső kerék forgáscsapjának megnyújtását és a hátsó tengely megnyújtását ugyanabban a pontban messe. Ha ez a föltétel eme szög esetében pontosan teljesítve van, a többi állásnál is elég pontosan van teljesítve. Tehát ama föltételeket, melyeket a mellső tengelyhez viszonyítva beállítható kormánykerekek esetében teljesíteni kell, visszavezettük ama föltételekre, melyeket beálló mellső alvázzal bíró kocsiknál kell teljesíteni és ily esetben is elégséges egyenletes görbületü pályán való mozgás biztosítására az (a2 —j—b2 = c2) általános föltétel teljesítése, mely föltételegyenletben az (a és c) betűk jelentése ugyanaz, ami előbb volt, (b) pedig a kormányrúdnak a forgáscsap és az előző kocsihoz való csatlakozási pontja közé eső hosszát jelenti. Hogy a kocsisor a pálya függélyes irányú görbületeit is követhesse, a kormányrúdnak függélyes síkban is forgathatónak kell lennie, ezért a (k) forgáspont mögött egy (o) csuklót is kell alkalmazni (13. ábra). Ezenkívül a kormányrúd és az előző kocsi között is egy (i) gömbcsukló vagy más hasonló tag van bekapcsolva. Hogy már most az összes kocsik azonos sebességgel mozogjanak, az (a) hajtótengelyt rugalmas módon kell a kocsikerekekkel kapcsolni, úgy hogy a vontatott kocsik szükség esetén különböző sebességekkel mozoghassanak. Ha ily berendezés alkalmazva nem volna, a kocsik előre tolódnának, mikor a kocsisor egyenes pályaszakaszról kanyarulatba megy át, vagy általában akkor, mikor a görbület mértéke növekedik, ellenben hátra tolódnának, mikor a görbület kisebbedik. Hogy tehát a kocsik a helyes helyzetbe juthassanak, az első esetben a sor elején, a második esetben a sor végén levő kocsiknak csúszniok kell. Különösen ez az utóbbi eset rendkívül veszélyes és a hátsó kocsik fölborulására ad okot. Ez a kompenzáló berendezés lényegében egy rúgóból áll, mely vagy a hajtókerék agyában van alkalmazva, mely esetben minden tengelynél két ily berendezés szükséges, vagy pedig az (a) hajtótengely és a differenciáláttevés között lévő áttevésbe van bekapcsolva, mely esetben egy ily berendezés elégséges. A 14. és 15. ábrán a kompenzáló berendezés a hajtókerék agyába van szerelve. Itt egy czélszerűen hengeres tokban egy spirálrúgó foglal helyet, melynek egyik vége a kerék agyához, másik vége a tengelyhez van kapcsolva. A rúgót akként kell méretezni, hogy a kerék (nyugvó) tengelye körül háromnegyed fordulatot végezhessen és hogy a rúgó a legnagyobb (átlag 10%) emelkedésű pályán se legyen teljesen megfeszítve. A keréknek a tengelye körül való forgását (p pl) ütköző határolja, hogy a spirálrúgó el ne törhessen. Ha a kompenzáló berendezés az (a) tengely és a differenciáláttevés között alkalmazott áttevésben foglal helyet, azt ugyancsak a megrajzolt módon képezhetjük ki. Ekkor a berendezést ama tengelyen alkalmazzuk, mely a Cardanus-féle csuklókat összeköti., | vagy pedig ama keréken, mely az (a) ten' gelyre ékelt fogaskerékbe fogódzik, vagy