31474. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kocsik továbbítására

egész kocsisoron végig egyenletes maradjon. A második föltétel könnyen teljesíthető: elégséges, ha a kapcsolótengelyt a főtengely két oly pontjával kapcsoljuk csuklósan (5—7. ábra), hogy a csuklópontoknak a járművek hajtótengelyeitől való (A B) és (Al Bl) távolsága egymással egyenlő legyen. Az 5. ábra eme föltételt két négykerekű, a 6. ábra két kétkerekű és a 7. ábra egy négy- és egy kétkerekű kocsi kapcsolása esetére tünteti föl teljesítve. Az (a) főtengelyről tetszőleges módon vihetjük át az erőt a liajtókerekekre. A 3. és 4. ábrán pl. láncznélküli áttevés látható, melynél a hajtókerék tengelyén alkalmazott differenciáláttevést egy Cardanus-féle tengely forgatja. Az (a) főtengely forgást lassító áttevés alkalmazása mellett vagy enélkül hengeres vagy gyengén kúpos fogaskerekek útján van a (d) előtéttengellyel összekötve, melynek megnyújtása képezi a (g) hajtó tengelyre ékelt differenciáláttevést hajtó Cardanus-féle tengelyt. Lánczáttevéses jármüveknél az (a) tengely fogaskerékáttevés útján hathat a segédtengelyre, mely azután kúpkerékáttevés útján hajtja a lánczkerekeket viselő tengelyt. Az (a) főtengely, az ennek részeit egymással kapcsoló (b) tengelydarabok és a mozgást a hajtókerekekre átvivő szerkezetek képezik a kocsisor vontató vagy továbbító berendezését. A kocsik azonban még egy második rudazat, a kormányrudazat útján is össze vannak egymással kötve, mely második rudazat mesterséges nyom esetében el is maradhat, közúti kocsiknál azonban föltétlenül szükséges. Annak megfelelően, hogy a két egymást követő kocsi mindegyike két- vagy négykerekű, vagy az egyik két-, a másik négykerekű, a kormányrudazat maga különböző fog lenni. Mindenesetben teljesíteni kell azonban a következő föltételeket, melyek teljesítése nélkül valamivel hosszabb kocsisor nem vezethető elég biztosan a közutakon. Ha a motorkocsi (R) sugarú pályán mozog, az összes vontatott kocsiknak is ily pályán kell mozogniok, ha tehát a motorkocsi egyenletes görbületű kanyarulatban mozog, az összes vontatott kocsiknak is ugyanebben a kanyarulatban kell mozogniok. Megfontolás és tapasztalás azt igazolja már most, hogy ha egyenletes görbületű kanyarulatban a vontatott kocsik pontosan a motorkocsi pályáján haladnak, ugyancsak a motorkocsi pályáján fognak haladni, ha a kanyarulatban a görbület fokozatosan változik, sőt, hogy a vontatott kocsik még a közutak szokásos görbületi viszonyainál is követik a motorkocsi pályáját. A szélső esetekben azonban, pl. mikor a motorkocsi egyenes pályaszakaszról hirtelenül éles kanyarulatba megy át vagy viszont, a vontatott kocsik a motorkocsi pályáját elhagyják és pedig annál nagyobb mértékben, minél távolabb van az illető kocsi a motorkocsitól, de lezek az eltérések soha sem lesznek oly nagyok, hogy a vontatást zavarnák, a vezető pedig csakhamar oly gyakorlottá válik, hogy az ily esetekben föllépő eltéréseket figyelembe veheti. Ha a két egymást követő kocsi kétkerekű (8. ábra), vagy ha egy négykerekű kocsi után kétkerekű következik (9. ábra), a két kocsi alvázát valamely (C) ponton egy golyóscsukló útján közvetlenül és akként kötjük össsze, hogy (C D = C Dl) legyen, hol (D és Dl) a két egymást követő kocsi (s s) hajtótengelyének középpontja. Ha kétkerekű kocsi után négykerekű következik (10. ábra), vagy ha mindkét kocsi közönséges, forgatható mellső alvázzal bíró négykerekű kocsi (11. ábra), akkor, ha (a) a mellső alváz (E) forgáspontjáuak a hátsó kerekek tengelyének középpontjától mért távolsága, (b) a kormányrúd hossza és (c) ama (G) pont távolsága a hátsó kerekek tengelyének (G) középpontjától, melyben a kormányrúd a vontatott kocsihoz csatlakozik, annak föltétele, hogy a két kocsi ugyanazon a pályán mozog: (a2 —{—b2 = c2). Hátra van még az az eset, melyben a négykerekű kocsi mellső tengelye olyan, hogy a kerekek a mellső tengelyhez ezzel szemben elforgatható csapok útján csatlakoznak, mint ez a gép kocsiknál általában szokásos és mint ez — megfelelő kisebb