31317. lajstromszámú szabadalom • Gerjesztőmótor, vagy generátor gyanánt használt indukcziós gépek számára

rikus erők szükségesek az áramok átfolya- ; tására, akkor azt találjuk, hogy a fegyverzet minden egyes áramkörének impedanciája az (a—w) különbözettel együtt csökken és hogy a dolog úgy áll, mintha ezen áramkörök mindegyikének önindukciója arányos volna az (%—w) különbözettel és ezzel együtt változtatná előjelét. Ebből következik, hogy ha a (10) fegyverzetet a mágneses térnél sokkal gyorsabban forgatjuk, a két kefe kőzött fejlesztett elektromótorikus erő fázisa az egyik kefétől a másikba átfolyó áram intenzitásához képest elősiet. Ezen hatás annál markansabb lesz, mennél gyorsabban forgattatik a fegyverzet a mágneses térhez képest. Ily módon a Hutin és Leblanc által jelzett elv igen egyszerű eszközökkel valósítható meg. Ugyanis nem kell egyebet tennünk, mint az indukciógép három fegyverzetáramkörét a (10) fegyverzetnek (12) kollektorához illeszkedő három (13, 14, 15) kefén át zárni és a (10) fegverzetet az általa létesített, az indukciógép fegyverzetében fejlesztett áramok átfolyása folytán kelet kező forgó mágneses térnél sokkal gyorsabban forgatni. A dolgok tehát úgy mennek végbe, mintha az indukcziógép három fegyverzetáramkörét megfelelő kapaczitású kondenzátorokon át zárnók. Ezen elrendezés a találmány czéljaira gen előnyös; az indukciógép fegyverzetáramkörei által szolgáltatott áramok ugyanis igen csekély, általánosságban (1 és 2) köré eső frekvenciájával fognak bírni és így a mágneses térnek a kefékhez viszonyított forgássebessége igen csekély lesz azon sebességhez képest, melyet a (10) fegyverzetnek kölcsönözhetünk. A mellékelt rajzok 1. ábrájában ezen gerjesztőgép rotorának és statorának kiképzése van szemléltetve. A (10) rotor sajtolt lemezekből ugyanoly módon van készítve, a mint az az egyenáramú gépek rotoránál szokásos. A (12) kollektor szintén ismeretes módon van elrendezve. A (11) statort egyszerű korongokból állítjuk össze, melyekben egymástól egyenlő távolságokban hat (16) bemetszést rendezünk el, a mikor is a korongokat akként illesztjük össze, hogy a bemetszések egymásra kerüljenek. A (13, 14, 15) keféket akként állítjuk be, hogy az ezek által rövidre zárt tekercsrészek a rövidzárás időközében tolódjanak el a (16) bemetszések előtt. Az ezen csévék által metszett mágneses tér intenzitása eltolódás közben közel zérus, úgy hogy a csévékben csak igen gyenge elektromótorikus erők fejlesztetnek, melyek tehát a kommutálást csöppet sem fogják zavarni. A előzőkben föltételeztük, hogy a gerjesztőgép csak két sarkkal bír. Természetes azonban, hogy a sarkszám tetszőleges lehet, ha csak a stator korongjában kiképezett bemetszések számát megfelelő arányban választjuk a sarkok számához képest, A gerjesztő gép sarkszáma és az ezen gép segélyével gerjesztett indukciógép sarkszáma között azonban semmi összefüggés nincsen. Hasonlóképen a két gép fordulatszáma között sincsen semmiféle összefüggés. Kívánatos csak az, hogy a gerjesztőgépet lehetőleg gyorsan forgassuk. A gyakorlatban gyakran czélszerű a gerjesztőgépet az indukciógép tengelyére szerelni, a mint ez a 2. és 3. ábrákban föl van tüntetve; ezen elrendezésnek azonban más czélja nincs, mint a transzmissziót fölöslegessé tenni. A 2. és 3. ábrákban (17) az indukcziógépet, (18) pedig a gerjesztőgépet jelöli. Ez utóbbinak fegyverzete az indukciógép tengelyének szabad végére van szerelve, a hol is az ezen oldalon lévő csapágy kenésére a (19) kenő szelencze a már használt kenőanyag lecsapolására pedig a (20) dugóval zárt nyílás szolgál. A gép ezen oldalán a csapágyat hordó födélen a (21) öntött hüvely van elrendezve, melybe a gerjesztőgép statora van beillesztve. Az említett hüvely egyszersmind három (22, 23, 24) kart hord, melyekre egyrészt a gerjesztőgép keféi, másrészt a indukciógépnek (25. 26, 27) kontaktusgyűrűihez