31317. lajstromszámú szabadalom • Gerjesztőmótor, vagy generátor gyanánt használt indukcziós gépek számára

illeszkedő kefék vannak szerelve. Ezen három gyűrű, mely a tengelyen egymástól szigetelten van elrendezve, a tengely közepén átvezetett három sodrony segélyével az indukciógép említett három különböző áramkörének vezetőivel van összekötve. Magától értetődik, hogy a 2. és 3. ábrákban példaképen föltüntetett elrendezés különböző módon foganatosítható. Az indukciógép és a gerjesztőgép mechanikai szemponból egymástól teljesen független gépeket képeznek éppen úgy, mint a váltakozóáramú generátor és gerjesztőgépe. A gerjesztőgépnek az indukciógéptől való hajtási módja, valamint annak az utóbbihoz viszonyított elrendezési módja a jelen találmányra nézve teljesen mellékes. Az előzőkben föltételeztük, hogy aszekundéráramkörökben fejlesztett áramok frekvenciájának «z» értéke a föltételezett kétsarkú gerjesztő «w» forgássebességéhez képest igen csekély, és hogy áz indukciógép rendes sebességét elélte. Ha azonban a gépnek mótor gyanánt kell működnie, ezen föltételek csak az elindítás után vannak kielégítve, a mikor is a gerjesztőgép elindítás alkalmával az indukciógép szekundér áramköreiben az önindukciót növelni fogja, a helyett, hogy ezt csökkentené, a mi ez elindítást nehezebbé tenné. Ezen oknál fogva az elindítás pillanatában czélszerű a gerjesztőgépet kikapcsolni és helyette indító rheosztátokat alkalmazni. Ezen czélra a 4. ábrában föltüntetett elrendezés szolgál. Ezen elrendezésnél három teljesen azonos (28, 29, 30) rheostatot alkalmazunk, melyeknek mozgitható (31, 32, 33) kontaktuskarjai a közös (34) rúd segé'yével működtethetők, melytől a karok el vannak szigetelve. Az indukciógép szekundér áramköreiből jövő áramok a mozgatható karoknak (35, 36, 37) végébe folynak. Ezután ezen karokon és a rheosztát lamelláin keresztül hoszszabb vagy rövidebb (38, 39, 40) ellenállásokba és az utolsóelőtti (42, 43, 44) lamellákat rövidre záró (41) áramkörbe folynak. A rheosztátoknak utolsó (45, 46, 47) lamellái a gerjesztőgép három keféjével vannak összekötve. ily elrendezésnél az indukciógépet közönséges indukciógép gyanánt indíthatjuk el, és midőn az fokozatosan a rendes fordulatszámot éri el, annak szekundiir áramköreit a gerjesztőgép keféivel kapcsoljuk össze. Ha az indukciógépnek generátor gyanánt kell működnie és azt más gépek által már befolyásolt hálózatba kell bekapcsolni, akkor előnyös annak mindegyik primér áramkörében egy több ellenállásból álló rheosztátot beiktatni, melyet fokozatosan rövidre zárunk. Ily módon az indukciógépnek a hálózatba való bekapcjol ilSfl cl berendezést semmiképen sem fogja károsan befolyásolni. A gerjesztőgép szabályozására vonatkozólag a következők veendők figyelembe. Midőn az indukciógép mótor gyanánt szolgál, akkor előnyös azt olyannak tekinteni, mint ha magára volna hagyva anélkül, hogy gerjesztőgépének hatása menetközben szabályozható volna. Ez utóbbit ekkor akként fogjuk méretezni, hogy a gép teljesítményének faktora egyenlő legyen az egységgel, midőn a megterhelése közepes értékkel bír. Egész működése a maximum közelében lassan változván, ezen teljesítmény faktora mindig igen közel fog maradni az (l)-hez, midőn megterhelése változik. Az indukciógép eszerint hol dewattált áramokat vesz föl a hálózatból, hol pedig ilyeneket szolgáltat a hálózatnak. Minthogy igen gyakran nagyobbszámú, ugyanazon hálózatba kapcsolt mótor különböző fokú megterhelés mellett dolgozik, azért a dewattált áramoknak összege, melyet a központnak a hálózatba kell szolgáltatnia, gyakorlatilag véve nulla marad. Tegyük föl már most, hogy az indukcziógépnek generátor gyanánt kell működnie. Föltesszük, hogy a központban: 1. Egy egyenáramú gerjesztéssel ellátott váltakozó áramú generátor van elrendezve, mely a hálózatban mindig bekapcsoltan marad. Ezen váltakozó áramú generátort egy a központ indukciógépeihez hasonló és ugyanolyan teljesítményű gép képezi. Későb-