31286. lajstromszámú szabadalom • Túlhevítő tüzelések másodlagos levegője számára

liárom körülmény mérvadó a keletkezendő új termékek minőségére és mennyiségére nézve.és pedig először a hőmérséklet, másodszor az elemek vagy elemcsoportok közötti vegyi rokonság foka, mely az által növeltetik, hogy az elemek keletkezési állapotban vannak, végül a harmadik mérvadó körülmény az illékonyság. A hydrogén és oxygén nagy mértékben illók, míg a szén nem illó. Az előbbiek tehát gázalakban igyekeznek elillanni, amit azonban a vegyi affinitás akadályoz meg, úgy hogy részint egymással, részint pedig más elemekkel kell vegyülniük, és pedig főképen a szénnel. Gyakran azonban a tökéletlen égés folytán ezen új vegyületek nem keletkeznek és a fölszabaduló gázok elégetlenül és láthatatlanul a füstben távoznak, vagy nem elegendő légbevezetés folytán, vagy pedig fölös levegőnek túl alacsony hőmérséklet mellett való bevezetése folytán. Bebizonyított tény, hogy a tüzelőanyag fölszabaduló elemei akkor tanúsítják a legnagyobb affinitást a levegő oxygénjéhez, ha ez ugyanazon hőmérséklettel bír,mint a fölszabaduló elemek, mivel ekkor az elemek vagy elemcsoportok közötti vonzás legnagyobb értékre növekszik és lehetővé teszi nem csak, hogy azoxygén gyorsan vegyüljön a szénnel, és hogy szénoxydot képezzen, hanem még a szilárd szén leválása is megakadályoztatik, mely különben látható módon távoznék a füstben. A jelen találmány tárgyát már most oly berendezés képezi, melynek segélyével a légköri levegőt pontosan ugyanoly hőmérsékletre hevítjük, mint a bomló tüzelőanyag hőmérséklete és megfelelő módon keverjük a gázokkal, amit az által érünk el, hogy a bomló tüzelőanyag rejtett melegét használjuk föl arra, hogy egy légáramot ugyanoly hőmérsékletre hevítsen, mint a fölszabadult elemeké, mire ezen hevített légáramot közvetlenül a bomló tüzelőanyaghoz vezetjük, hogy nem csupán a légköri oxygénnek a tüzelőanyag elemeivel való egyesülését, hanem a szénnek szilárd alakban való lecsapódásának megakadályozását is elérjük. A gyakorlati kivitelnél a tüzelés lánghídjába túlhevítő van beépítve, melybe előzőleg fölmelegített légáramot vezetünk. Ezen levegő hőmérséklete a túlhevítőn való keresztülvezetés alkalmával körülbelül ugyanoly magasra emelkedik, mint a bomló tüzelőanyagé. Azután ezen levegőt közvetlenül a füstcsövekhez vezetjük, melyek úgy vannak szerkesztve, hogy a távozó gázokat több áramra osztják szét, hogy a túlhevített levegőnek ezen gázokkal való benső keveredését érjük el. Az alábbiakban leírt szerkezet igen egyszerű, hatásos és e mellett csekély költséggel állítható elő, melynek segélyével épen elegendő mennyiségű túlhevített levegőt vezetünk be ahhoz, hogy a tűzgázok atomjával keveredhessék és hogy így gyakorla tilag véve tökéletes elégést érhessünk el. A mellékelt rajzban 1. ábra a tüzelés vízszintes metszete épen a túlhevítő fölött, 2. ábra az 1. ábra x—x vonala szerinti keresztmetszet, 3. ábra az 1. ábra y—y vonala szerinti hosszmetszet, 4. ábra a túlhevítőn keresztül vett függélyes metszet, 5. ábra a tüzelőtér egyik fala a benne elhelyezett légbevezetőcsővel, 6. ábra a túlhevítő oszlopainak fölépítésére szolgáló egyik téglaréteg távlati képe, 7. ábra részlet. A találmány tárgya közönséges gőzkazántüzelésen alkalmazva van föl tüntetve, melynél (1) a lánghíd, (2) a rostély, (3) a tüzelőajtó, (4) a kazán és (5) az égéstermékek elvezetésére szolgáló füstcső. A túlhevítő a lánghídba van beépítve. A rajzban két lánghíd van föltüntetve, melyek mindegyikébe túlhevítő van építve, a melyek szerkezetükre és hatásukra nézve egyenlők. A (6) lánghíd alsó részében a (7) csatorna húzódik, melynek fölső fala több üreges (8) oszlopot hord, melyek egymástól csekély távolságban vannak elrendezve és egymás között a füstgázok átengedésére szolgáló (9) közöket hagyják szabadon. A tüzelőtér oldalfalaiba a (10) légbeve-I zetőcsövek vannak beépítve, melyeknek