31286. lajstromszámú szabadalom • Túlhevítő tüzelések másodlagos levegője számára

mellső vége a szabad levegőbe, hátsó vége pedig a (7) csatornába nyílik. A külső levegőbe nyíló végén a (10) cső közönséges szabályozótolattyúval van elzárva. Ezen a tüzelőtér oldalfalaiban kiképezett csövek a levegőt vagy közvetlenül a (7) csatornába vezethetik, vagy kígyódzó úton vezetik, a mint ez a rajzban föl van tüntetve, a hol is a levegő háromszor halad végig a tüzelőtér hosszában, úgy hogy a levegő már tetemesen föl vau melegítve, mielőtt a túlhevítőbe jutna. A lánghídba beépített túlhevítő tűzálló téglákból van fölépítve, azonban hatásos és gazdaságos túlhevítés elérésére a túlhevítőt képező oszlopok sajátos szerkezettel bírnak minek folytán a levegőt is jól elosztják. Ezen sajátos szerkezetben rejlik a találmány fő jellemzőinek egyike. Mindegyik (8) oszlop több réteg tűzálló téglából van fölépítve. Mindegyik réteg két téglából áll, melyeknek érintkező oldalai (12) bevágással vannak ellátva (6. ábra). A téglákat úgy rakjuk, hogy a két (12) bevágás egymással szemben álljon és a két tégla között a keskeny (13) rés keletkezzék. Az egymás fölött lévő rétegek hasonlóan vannak rakva, úgy hogy az összes (12) bevágások és (13) rések egymás íölé esnek. Ily módon a (7) csatornával összeköttetésben álló (14) légcsövek keletkeznek a (8) oszlopok belsejében, melyekből a keskeny (13) hasítékok vezetnek a (9) füstcsatornákba. A közvetlenül a túlhevítő mögött lévő (15) kamra a távozó gázok elégetésére szolgáló elégetőkamra szerepével bír. A második vagy hátsó lángliíd az előbbivel egyenlő túlhevítővel van fölszerelve, melybe a levegő a (10) csőhöz hasonló csövön át vezettetik be. A levegő hevítésének támogatására a rostély hátsó vége a (16) fal felé lejt, mely fal a (7) csatorna egyik falát képezi, úgyhogy az ezen falhoz fekvő tüzelőanyag a falat és ennek közvetítésével a (7) csatornában áramló levegőt hevíti. Több (8) oszlop elrendezése folytán a (9) füstcsatornák aránylag keskenyek, úgy hogy az égéstermékek ezekben keskeny sugarakra osztatnak szét és közvetlenül az oszlopokat alkotó tűzálló téglákat érintik, úgy hogy a (14) légcsövekben lévő levegő erősen fölbe víttetik. Hogy az összes távozó termékeket biztosan a (9) füstcsatornákba kényszerítsük, a a tüzelőtér falai az ívalakú (17) támasztófalakban folytatódnak, melyek a kazánt egészen vagy részleg körülveszik, és pedig közvetlenül a hátsó túlhevítő fölött, miáltal megakadályozzuk azt, hogy az égéstermékek a kazán hosszában vonuljanak végig, hanem a (9) csatornákba kénytelenek hatolni. Hogy a távozó termékek melegét a tüzelésben fújatásra használhassuk föl, az (5) füstcsatornában a harántirányú (18) cső van elrendezve, mellyel (19) hosszirányban haladó csövek vannak összekötve, amelyek a kazán mellső végéig nyúlnak, ahol is a (20) harántcsővel vannak összekötve, melynek vége függélyes csőbe torkol, a mely a hevített levegőt a tüzelőajtóboltozat és a (22) lemez között képződő (21) résen keresztül fújja a tüzelőtérbe. A (21) rés a tűz fölött nyilik és a (23) terelőlemez a légáramot a tűz felé irányítja. A (20) cső lefelé nyúló végei szabályozótolattyúkkal vannak fölszerelve. Ezen szerkezet folytán a hideg levegő a távozó termékeket vezető csatornának legalacsonyabb hőmérséklettel bíró pontján vezettetik be a (18) cső végeinél és fokozatosan hevíttetik föl és meleg sugár alakjában jut a tüzelőanyaghoz, ahol arra szolgál, hogy a levegőt és az égéstermékeket jól összekeverje és hogy az eltávozó gázok elégését támogassa. A (3) tüzelőajtók (24) nyílásokkal vannak ellátva, melyek levegő bebocsátására szolgálnak. A függélyes (25) hullámlemez az ajtó belsejébe, de attól bizonyos távolságban van megerősítve, úgy hogy léghevítőkamrát alkot, melyből a levegő lefelé vonulva a (25) lemez hátragörbített (26) vége és a közönséges (27) alaplemez között vezettetik á tüzelőanyagra. A (25) lemezeket ' a tűz természetesen magas hőmérsékletre hevíti és a mögötte lévő légkamra ennél-