31231. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyrendszer és hozzávaló billentyűkeret

egy sorát képezik, mely obtáváknak száma a billentyűkeret nagyságától függ. Két rész helyett mindegyik billentyű egy részből is lehet előállítva. Ezen esetben a billentyűk alsó felén a szokásos kerek lyukak helyett hosszúkás kimetszéseket alkalmazunk. Ezen kimetszéseknek oly hosszúaknak kell len­niük, hogy a billentyűket a kivánt mérték­ben előre- és hátratolui lehessen. Ez körül­belül 52 mm. Az átállító rúd (g) hüvelyekben van ve­zetve, melyek viszont a hangszer szekré­nyében a (h) vezető lemezek között elcsúsz­tathatok. Az átállítórúdnak előre-, hátra­vagy oldalt való elniozgatását az (i) fogan­tyúknál végezzük. Az átállító rúdon a középen a (k) mutató van alkalmazva. A fogantyúk és (k) mutatók az (m) név­deszka (ml) hasítékain nyúlnak át és az átállítórúdnak elmozgatásánál ezen hasíté­kokbau ide-oda mozognak. Az (n) számlapon egymástól egyenlő távolságban több függé­lyes vonal van, melyek az egy oktávban benfoglalt 12 hangnak felelnek meg és pedig a következőképen : c8, I, II. III. IV, V, VI, VII VIII, IX, X, XI, c9 (4. ábra) Az átállítórúdnak oldalt való elmozgatása által a (k) mutató ezen függélyes vonalak valamelyikére beállítható, miáltal azon futam­nak, melyen játszani kell, null hang­jegyének hangmagassága adatik meg. Az állítórúdnak ezen oldalt való elmozgatásánál a rajta alkalmazott fogak mindazon billen­tyűkkel szembe állíttatnak, melyek ezen futam hangjegyeink megfelelnek. Erre az­után az állítórudat a fogantyúnak húzása által e!őre mozgatjuk, minek következtében az állítórúd fogai a fölső billenlyűrészek hátsó végén levő fogakkal kapcsolódnak és azokat előre mozgatják, úgy hogy ezen billentyűk, mint az a 2. ábrán látható, előre­nyúlnak és egy billentyűkeretet képeznek, melynek billentyűi csakis az illető futam hangjainak felelnek meg, míg a visszama­radó billentyűk azon hangjegyekhez tartoz­nak, melyek az illető futamban nem fog­laltatnak benn és csak eltéréseknél hasz nál tatnak. A javított billentyűkerettel az abszolút hangmagasság is, melyben valamely dallam | játszandó, pontosan és könnyen beállítható. A fogantyúknak hátratolása által az előre­nyúló billentyűk a többi billentyűvel ismét egy sorba hozhatók (1. ábra). Jelen egykulcs-billentyűkeretnek egyik nagy előnye abban áll, hogy ez az egykulcs­vonalrendszerrel és egykulcs-hangjegyjelzés­sel együttesen alkalmazva fölöslegessé teszi, hogy több mint egy futamban (nem mint eddig 12 futamban) tanuljunk játszani, a meny­nyiben ezen rendszernél egy futam is teljesen elegendő. Egy további e'.őny abban áll, hogy még oly zenedarab is, mely a közön­séges hangjegyrendszerben van írva min­denki által, a ki a 12 futamban játszani tanult, bármely hangnemben eljátszható, ha az illető az egykulcs billentyűrendszerhez, mely egyenlő alakú, nagyságú ós színű billlen­tyűkkel bír, hozzászokott. Hogy az új átállítható billentyűkeret bár­mely meglévő hangszerbe is könnyen be­építhető legyen, az állítórúd és billentyűk oly kivitelben is szerkeszthetők, hogy fölös­legessé válik, hogy a hangszerbe bevágá­sokat eszközöljünk, hogy annak oldalfalait bármely módon megváltoztassuk. A mint a rajz 1., 2. és 3. ábráján látható, az állítórúd a szekrény mindegyik oldalán az oldalfalon áthatol. Hogy ezt elkerüljük, oly állítórudat alkalmazunk, melynek hossza egy oktávval kisebb, mint a billentyűkeret hossza, úgy hogy ha az állítórúd jobbra vagy balra el­mozog, a szekrényből még sem lép ki. Az ily elrendezésnek egyedüli hátránya abban áll, hogy az állítórúd nem valamennyi szük­séges billentyűt tolja előre, úgy hogy a hangszer két szélén egynehány billentyűt kézzel kell kihúzni. Hogy az új billentyűkeretet lehetőleg gyor­san és lehetőleg kevés munkával valamely meglevő hangszerbe alkalmazhassuk, a követ­kezőképen járunk el: 1. A hangszernek födőlapját eltávolítjuk. 2. Valamennyi meglévő billentyűt eltávo­lítjuk. 3. Az új billentyűket behelyezzük. 4. Az állítórudat és az új födődeszkát (névlap) a mutatólemezzel együtt a billen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom