31231. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyrendszer és hozzávaló billentyűkeret

egy sorát képezik, mely obtáváknak száma a billentyűkeret nagyságától függ. Két rész helyett mindegyik billentyű egy részből is lehet előállítva. Ezen esetben a billentyűk alsó felén a szokásos kerek lyukak helyett hosszúkás kimetszéseket alkalmazunk. Ezen kimetszéseknek oly hosszúaknak kell lenniük, hogy a billentyűket a kivánt mértékben előre- és hátratolui lehessen. Ez körülbelül 52 mm. Az átállító rúd (g) hüvelyekben van vezetve, melyek viszont a hangszer szekrényében a (h) vezető lemezek között elcsúsztathatok. Az átállítórúdnak előre-, hátravagy oldalt való elniozgatását az (i) fogantyúknál végezzük. Az átállító rúdon a középen a (k) mutató van alkalmazva. A fogantyúk és (k) mutatók az (m) névdeszka (ml) hasítékain nyúlnak át és az átállítórúdnak elmozgatásánál ezen hasítékokbau ide-oda mozognak. Az (n) számlapon egymástól egyenlő távolságban több függélyes vonal van, melyek az egy oktávban benfoglalt 12 hangnak felelnek meg és pedig a következőképen : c8, I, II. III. IV, V, VI, VII VIII, IX, X, XI, c9 (4. ábra) Az átállítórúdnak oldalt való elmozgatása által a (k) mutató ezen függélyes vonalak valamelyikére beállítható, miáltal azon futamnak, melyen játszani kell, null hangjegyének hangmagassága adatik meg. Az állítórúdnak ezen oldalt való elmozgatásánál a rajta alkalmazott fogak mindazon billentyűkkel szembe állíttatnak, melyek ezen futam hangjegyeink megfelelnek. Erre azután az állítórudat a fogantyúnak húzása által e!őre mozgatjuk, minek következtében az állítórúd fogai a fölső billenlyűrészek hátsó végén levő fogakkal kapcsolódnak és azokat előre mozgatják, úgy hogy ezen billentyűk, mint az a 2. ábrán látható, előrenyúlnak és egy billentyűkeretet képeznek, melynek billentyűi csakis az illető futam hangjainak felelnek meg, míg a visszamaradó billentyűk azon hangjegyekhez tartoznak, melyek az illető futamban nem foglaltatnak benn és csak eltéréseknél hasz nál tatnak. A javított billentyűkerettel az abszolút hangmagasság is, melyben valamely dallam | játszandó, pontosan és könnyen beállítható. A fogantyúknak hátratolása által az előrenyúló billentyűk a többi billentyűvel ismét egy sorba hozhatók (1. ábra). Jelen egykulcs-billentyűkeretnek egyik nagy előnye abban áll, hogy ez az egykulcsvonalrendszerrel és egykulcs-hangjegyjelzéssel együttesen alkalmazva fölöslegessé teszi, hogy több mint egy futamban (nem mint eddig 12 futamban) tanuljunk játszani, a menynyiben ezen rendszernél egy futam is teljesen elegendő. Egy további e'.őny abban áll, hogy még oly zenedarab is, mely a közönséges hangjegyrendszerben van írva mindenki által, a ki a 12 futamban játszani tanult, bármely hangnemben eljátszható, ha az illető az egykulcs billentyűrendszerhez, mely egyenlő alakú, nagyságú ós színű billlentyűkkel bír, hozzászokott. Hogy az új átállítható billentyűkeret bármely meglévő hangszerbe is könnyen beépíthető legyen, az állítórúd és billentyűk oly kivitelben is szerkeszthetők, hogy fölöslegessé válik, hogy a hangszerbe bevágásokat eszközöljünk, hogy annak oldalfalait bármely módon megváltoztassuk. A mint a rajz 1., 2. és 3. ábráján látható, az állítórúd a szekrény mindegyik oldalán az oldalfalon áthatol. Hogy ezt elkerüljük, oly állítórudat alkalmazunk, melynek hossza egy oktávval kisebb, mint a billentyűkeret hossza, úgy hogy ha az állítórúd jobbra vagy balra elmozog, a szekrényből még sem lép ki. Az ily elrendezésnek egyedüli hátránya abban áll, hogy az állítórúd nem valamennyi szükséges billentyűt tolja előre, úgy hogy a hangszer két szélén egynehány billentyűt kézzel kell kihúzni. Hogy az új billentyűkeretet lehetőleg gyorsan és lehetőleg kevés munkával valamely meglevő hangszerbe alkalmazhassuk, a következőképen járunk el: 1. A hangszernek födőlapját eltávolítjuk. 2. Valamennyi meglévő billentyűt eltávolítjuk. 3. Az új billentyűket behelyezzük. 4. Az állítórudat és az új födődeszkát (névlap) a mutatólemezzel együtt a billen-