31090. lajstromszámú szabadalom • Üst sonkának és más húsdaraboknak a csont eltávolítása után való összesajtolására és főzésére

- 2 -Az (a) üst (1. ábra), melynek alakja lehe- i tőleg az (n) sonka alakjának felel meg, lehetőleg sarkok és élek nélkül van készítve ; az üstnek egyik oldala lapos, másik oldala ellenben domború. Az üstnek (b) karimájára a (d) csavarok segélyével a (c) födél erősíthető; csavarok helyett egy (p) szorító kengyelt (5. ábra) vagy hasonló, könnyen fölbontható záró szerkezetet alkalmazhatunk. A húsdarab összeszorítására az (e) szorító lemez szolgál (1. ábra), melynek fölső (f) toldataiba a (g) szorító csavarok végei illeszkednek be. Hogy a szorító lemez meg ne billenhessen, azon az oldalas (o) vezetékek vannak elrendezve. A (g) szorító csavarok a boltozatos (c) födélbe vannak becsavarolva és (i) ellencsavaranyák segélyével biztosítva. Tömítés czéljából az ellencsavaranyák alatt a (h) tömítő gyűrűk vannak elrendezve. A födélben az (m) biztonsági szelep van elrendezve, mely az üst belső nyomásának bizonyos határon túl való növekedésénél önműködően nyitódik, de megakadályozza, hogy a forraló tartályból a víz az (a) üstbe hatoljon. Az üst a forraló tartályba való beállíthatás czéljából az (1) lábakkal van ellátva. Nyitott állapotban való főzésre szánt üstöknél a (c) födelet nem alkalmazzuk, hanem e helyett a (b) üstkarimára, mely ezen esetben sokkal keskenyebb lehet, két (k) kengyelt (4. ábra) tolunk, melyekbe a (g) szorító csavarok vannak becsavarolva. A födél megszorítására a (d) csavarok helyett az 5. ábrában föltüntetett (p) zárókengyelt alkalmazhatjuk. Ezen kengyelt (r) végével az üstnek (b) karimájára toljuk föl,' középső részével pedig a födélre illesztjük. A (p) kengyel másik végén kiképezett (s) bevágások valamelyikébe a (t) horognak fölső végét illesztjük be; a horog alsó végével az (u) csapok segélyével a (v) exczenter kapcsolódik, mely az üst karimájához fekszik és a (w) fogantyúval van ellátva; ezen fogantyúnak a vízszintes helyzetből a föltüntetett helyzetbe való forgatásánál a (c) födél szorosan az üst karimájára szoríttatik. Ezen üstben a főzést a következőképen végezzük : Az (n) sonkát, miután ebből a csontot kivettük, laza állapotában az (a) üstbe helyezzük, és pedig akként, hogy a hájas rész az üst domború oldala felé legyen fordítva (2. és 3. ábrák). Ezután az (e) szorító lemezt a sonkára helyezzük, és ha a sonkát zárt üstben akarjuk főzni, a (c) födelet a (d) csavarok segélyével az üst (b) karimájához erősítjük. Már most a (g) csavarokat becsavarolva a sonkát az üstben az (e) szorító lemez segélyével erősen összenyomjuk, miközben az (e) lemez a sonka alakjának megfelelően állítódik be (4. ábra); az összeszorítás folytán a sonkának üregei teljesen záródnak, ill. összenyomatnak és a sonka az üstöt teljesen kitölti. Ezután az egész üstöt a forraló tartályba állítjuk, amivel a főzés kezdetét veszi. A főzés befejezése után az üstöt kivesszük és födelével lefelé fordítva kihűlni hagyjuk. A zsír és húslé ily módon a (c) fedél üregében gyűlik össze és itt megdermed. Az (n) sonka, miután azt az üstből kivesszük, az üst belső üregének megfelelő alakját megtartja és egy tömör húsdarabot képez, mely egy lapos oldallal bír. A kézzel vagy géppel eszközölt fölszeletelésnél a sonkát ezen lapos oldalára fektetjük. A szeletekben azon hely, a hol a csont volt, észre sem vehető többé. Az (a) üstöt természetesen a sonkáknak megfelelően különböző nagyságokban bal vagy jobb sík oldallal készítjük. Nyitott üstben való főzésnél a két (k) kengyelt alkalmazzuk (4. ábra). A találmány tárgyát képező üst főleg az által tűnik ki, hogy 1. a húsdarabnak fáradságos és hosszadalmas munkával járó összekötözése elkerültetik; 2. a hús megtartja jó izét; 3. a zsír és a húslé, melyek főzés közben folyékony állapotban a hústól elválnak, nem vesznek kárba a forraló vízben, hanem fölfoghatók és hasznosíthatók.