31063. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövödítésére elevált lövésnél

— 3 — rúd az (f) tengelyre ható (i) spirális rúgó vagy más hasonló eszköz által visszaforgattatik. A (c) rúdon elrendezett fékdugattyú a 3—5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál két részből áll. A hátsó (1) rész egy szelepfészket képez és a (c) rúdon forgatható, de el nem tolható. A mellső (m) rész ellenben, mely a szeleptesteket alkotja, a (c) rúdon eltolhatóan, de nem forgathatóan van elrendezve. Az (1) szelepfészek egy toldatával az (n) fékhengernek (p) hornyába nyúlik be, mely a fékhengernek belső fölületében csavarvonal vagy más alakjában van kiképezve (3. és 4. ábrák). A 3. ábrában a részek oly helyzetben vannak föltiintetve, melyet azok a visszafutás vége felé elfoglalnak. A fékfolyadék a dugattyú elé rajzolt nyíl irányában a fölosztott dugattyú átbocsátó nyílásain folyik át, melyek egymást az elevácziónak megfelelő mértékben födik. Az által, hogy az (1) szelepfészek a további visszafutás közben a (p) horonnyal való kapcsolódása következtében elforog, fokozatos fojtás történik, míg végül az átbocsátó nyílások az (m) szeleptest által tökéletesen elzáratnak, mely a dugattyúrúdon forgás ellenében rögzítve van. Ez által a visszafutás egy bizonyos pontban véget ér. Mihelyt ezután az előremozgás kezdetét veszi, a fékező folyadék a 4. ábrában berajzolt nyíl irányában visszafolyik és eközben az (m) szeleptestet az (I) szelepfészektől elemeli, úgy hogy az átbocsátó nyílások teljesen megnyittatnak. A 6—13. ábrák a szeleprészeknek egymáshoz viszonyított helyzeteit és az átbocsátó nyílásoknak harántmetszeti változásait szemléltetik, a hol is az átbocsátó nyílásoknak szabad harántmetszete sraffozva van. Föltételezzük, hogy a 6. ábra azon helyzetet láttatja, midőn a lövegcső a vízszintes helyzetből kezdi visszafutását. Az (m) szeleptestnek és az (1) szelepfészeknek ívalakú nyílásai 60°-ot tesznek ki. A 6. ábrában föltűntetett kezdeti állásnál a két rész nyílásai egymást födik és így az (1) rész nyílásainak teljes harántmetszete szabad. Visszafutás közben az (1) szelepfészek a leírt módon a dugattyúrúd körül elforog, mely elforgás a (p) horonynak megfelelő alakja folytán pl. szintén 60°-ot tesz ki. Ekkor a nyílások teljesen el vannak zárva és a visszafutás fékezve van. Ezen esetben a leghosszabb visszafutás éretik el. A részeknek ezen kölcsönös helyzetét a 7. ábra szemlélteti. Az erre bekövetkező előremozgás kezdetén az (1) rész nyílásain átható nyomás az (m) szeleptestet visszaszorítja és a nyílásoknak teljes harántmetszete ismét szabaddá válik (8. ábra). Előremozgás közben az (1) szelepfészek a (p) horony által ismét az eredeti állásba forgattatik vissza, miáltal az (1) és (m) részeknek eredeti helyzete ismét helyreáll (9. ábra). Elevácziónál a működés ugyanilyen, csakhogy, mint a 10. ábrából látható, az (m) szeleptest az (1) szelepfészekhez képest el van forgatva. Tegyük föl, hogy ezen elforgás 30°-ot tesz ki. Ezen föltétel mellett az átbocsátó nyílások már a visszafutás kezdetén felényire vannak elzárva (10. ábra). Visszafutás közben az (1) szelepfészek a horony által elforgattatik, amikor is a nyílások már akkor záratnak, mihelyt ezen elforgás 30°-ot tesz ki (és nem, mint a vízszintes állásnál 60°-ot (11. ábra). Ha a (p) horony szabályos csavarvonal szerint van kiképezve, akkor a föltételezett elevácziónál a lövegcső visszafutása felényire csökkent. Az előremozgás, amint a 12. és 13. ábrákból látható, ismét teljesen megnyitott átbocsátó nyílásoknál történik, a mennyiben az (m) szeleptest visszaszoríttatik. A leírt foganatosítási alaknál az előremozgásnál az átbocsátó nyílások teljesen meg vannak nyitva, tekintet nélkül arra, vájjon a lövegcső vízszintes állásban van-e, vagy pedig kisebb-nagyobb eleváczióval bír. Ebből bizonyos hátrányok származnak, a mennyiben az előremenesztő rugók, melyek akként vannak méretezve, hogy a legnagyobb elevácziónál a lövegcsövet szabályszerűen előremozgassák, a vízszintes állás-