31063. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövödítésére elevált lövésnél

nál a lövegcsövet és az ezzel összekötött részeket túlságosan erősen löknék előre. Ezen hátrányt a 14. és 15. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál az által kerüljük el, hogy a dugattyúszelepet még egy harmadik (c) koronggal szereljük föl, mely az (1) szelepfészek hátsó oldalán a dugattyúrúdon eltolhatóan, de forgathatlanul van elrendezve. Ezen korong, mely szintén hasonló átbocsátó nyílásokkal van ellátva, a lövegcső visszafutásánál a 14. ábrában látható módon visszatolatik és ekként a másik két szeleprész átbocsátó nyílásait teljesen szabaddá téve, az előzőkben leírt, a visszafutásnál történő fékezést egyáltalán nem befolyásolja. Az előremozgásnál ellenben az (o) korong a 15. ábrában berajzolt nyíl irányában ható nyomás által az (1) szelepfészekhez szoríttatik, melytől az (m) korong a leírt módon eltolódik. Minthogy az (o) korong a (c) rúdon forgás ellenében biztosítva van és ennélfogva az eleválás közben a (c) rúdnak és az (m) résznek forgásában szintén részt vesz, következésképen az elevácziónál az előremozgásnak szabályozó szerkezetét képező (o) korong megfelelően beállíttatik. Könnyen belátható azonban, hogy az átbocsátó harántmetszet mikénti módosítása az előremozgásnál épen fordítottja a visszafutás közben való harántmetszeti módosításnak. Ugyanis nagy elevácziónál a lövegcső helyzete elősegíti a visszafutást és ennek következtében már a tüzelési állásban az átbocsátó nyílásokat kisebbíteni kell. Az előremozgás ellenben nagy elevácziónál a lövegcső súlya által a vízszintes álláshoz képest megnehezíttetik és ennek következtében a fékfolyadéknak átfolyását előremozgás közben meg kell könnyíteni, vagyis az elevácziónál a fékfolyadék számára szolgáló átbocsátó nyílásoknak nagyobbaknak kell lenniök, mint vízszintes állásnál. Ennek elérése czéljából az (o) korong nyílásai, illetve vezénylő élei az (m) korongéihoz képest akként vannak eltoltan elrendezve, hogy azok az előremozgás végállásában (mely a visszafutás kezdetének felel meg) a dugattyúnyílásoknak minimális harántmetszetét hagyja szabadon, midőn a másik (m) korong a másik oldalról a legnagyobb harántmetszetet teszi szabaddá; ez a lövegcsőnek vízszintes állására áll. Nagyobbodó eleváczióknál, a mikor is az (m) korong az említett módon az átbocsátó nyílásokat fokozatosan elzárja, az (1) részhez hozzáfekvőnek gondolandó (o) korong az átbocsátó nyílásokat fokozatosan megnyitja. Ily elrendezésnél tehát a levegcsőnek bármely állásánál közel egyenletes előremozgást érünk el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövidítésére elevált lövésnél, jellemezve az által, hogy a hidraulikus fékberendezés dugattyúrúdjának és egy ezen rúdon eltolhatóan, de forgathatlanul elrendezett szeleptestnek elforgása folytán a dugattyúrúdon forgatható, horony és toldat segélyével a fékhengerben kényszermozgásúan vezetett szelepfészeknek átbocsátó nyílásai az eleváczió fokozásával csökkentetnek és ennek következtében a minimális átbocsátó harántmetszet, illetve az átbocsátó nyílásoknak teljes elzárása annál rövidebb visszafutásnál jön létre, minél nagyobb az eleváczió, míg az előremozgásnál a hosszirányban eltolható szeleptestnek visszaszorítása következtében a szelepfészeknek nyílásai teljesen szabaddá tétetnek. 2. Az 1. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a dugattyúrúdnak az eleváczió változtatásakor bekövetkező forgása által az átbocsátó nyílásoknak harántmetszete az előremozgás közben is önműködően módosíttatik és pedig akként, hogy az átbocsátó harántmetszet legnagyobb elevácziónál legnagyobb, az eleváczió csökkenésével ellenben csökken. 3. Az 1. az 2. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a dugattyúrúdon elrendezett, a visszafutást befolyásoló szeleptesten kívül a szelepfészek másik oldalán egy