31063. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövödítésére elevált lövésnél

í'ántmetszeténél venné kezdetét, akkor a csökkentett átbocsátó harántmetszet által okozott nagj'obb ellenállás igen zavarólag hatna, és pedig annál inkább, mivel az átbocsátó nyílások az csö elevált helyzeténél nem teljesen, hanem csak az eleváczió nagyságától függő kezdeti, csökkentett harántmetszetig nyittatnak meg újból és minthogy ezenkívül az előremozgató szerkezetnek nemcsak a súrlódást, hanem még a lövegcsőnek a lejtős pályán való fölfelé mozgása ellen ható súlykomponensét is le kell győznie. Hogy az ebből eredő hátrányoknak elejét vegyük, a jelen találmány szerint arról is gondoskodunk, hogy a cső előremozgásának kezdetén a fékező folyadék számára azonnal bő átbocsátó nyílások nyittassanak, tekintet nélkül arra, hogy milyen nagyok voltak ezen átbocsátó nyílások a visszafutásnál. Ez által lehetővé válik a visszafutó csövet egy tetszőleges meg határozott pontban megállítani, a mennyiben a szerkezetet akként rendezzük el, hogy az a csőnek vagy már a vízszintes állásától, vagy bizonyos elevácziójától kezdve a fékező folyadék számára szolgáló átbocsátó nyílásokat teljesen elzárja, mihelyt a cső bizonyos meghatározott pontig visszafutott. A mellékelt rajzokban a jelen találmány tárgya néhány foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a jelen találmány szerint szerkesztett visszafutó csövű taraczknak oldalnézete. A 2. ábra ennek hátulnézete. A 3. ábra metszet a fölső lövegtalpon és a fékszerkezeten át a csőnek elevált helyzeténél. A 4. ábra hasonló metszet a részeknek más helyzeténél. Az 5. ábra metszet a 3. ábrának A—B vonala szerint. A 6—13. ábrák a fékdugattyú átbocsátó nyílásának harántmetszeti változásait szemléltetik, és pedig a 6—9, ábrák a lövegcső vízszintes helyzeténél a 10—13. ábrák pedig a 30°-os elevácziónál. A 14. és 15. ábrák oly fékszerkezetnek metszetét láttatják, a részeknek különböző állásainál, melynél a cső előremozgása is az elevácziónak megfelelően szabályoztatik. A rajzokon (a) a lövegcsövet, (b) a fölső lövegtalpot és (c) a fékdugattyú rúdját jelöli. Ezen rúd elől a fölső lövegtalphoz van erősítve, a lövegcsővel mereven összekötött fékhenger pedig a cső visszafutásánál a fölső lafettából kitolódik. Az 1. ábrában a lövegcső azon visszafutásának mértéke, mely a lövegcső vízszintes helyzeténél a lövegnek a mozdulatlan helyzetben való maradásához szükséges és elegendő, szakadozott vonalakkal van szemléltetve. Ezenkívül a fölső lövegtalpnak és a lövegcsőnek helyzete nagy eleváczíónál is van föltüntetve. A mint ezen ábrából kitűnik, a cső és a fékhenger, ha ezek az elevált helyzetből ug3r

anoly mértékben (a pontvonalkázottan rajzolt helyzetig) futnának vissza, mint a vízszintes állásból, akkor löketüket csak akkor végezhetnék akadálytalanul, ha előzetesen a talajban egy megfelelő árkot ásnánk. A visszafutást tehát ezen eleváczíónál annyira meg kell rövidíteni, amint ez az 1. ábrában a szakadozott vonalakkal van szemléltetve. A mint a 3—5. ábrákból látható, a (c) dugattyúrúd a fölső lövegtalppal a hosszirányban eltolhatlanul van összekötve, de forgathatóan van ágyazva. A (c) rúd mellső végére a (d) fogas szegment van ékelve, mellyel az (e) fogas szegment kapcsolódik, mely az (f) tengelyre van ékelve, mely viszont a fölső lövegtalpban van ágyazva és a (g) peczket (3. és 5. ábrák) hordja. Ha már most a fölső lövegtalpat a lövegcsővel együtt a (h) csőcsapok körül elforgatjuk, akkor a (g) peczek az alsó lövegtalphoz erősített (k) ütközőnek rézsútos fölületén csúszik ós ez által az (e) fogas szegmentet az 5. ábrákban föltüntetett nyíl irányában forgatja. Ezen forgást a (d) fogas szegment a (c) dugattyúrúdra viszi át. Ha ellenben a fölső lövegtalpat a lövegcsővel együtt az ellenkező irányban, vagyis az elevált helyzetből a vízszintes állásba forgatjuk, illetve kisebb eleváczióra állítjuk, akkor a dugattyú-