30999. lajstromszámú szabadalom • Kötélfogó kötéllel vontataott kocsikhoz

— 3 -télhornyához hozzásimuló alakban legyen kiképezve, úgy hogy a függőnek a vezetőgörgő előtt való elhaladásánál a kötél a vezetőgörgőtől lehetőleg kevéssé távolodjék el és a függő elhaladása után a kötélhoronyba helyesen befeküdjék. Ha a pályanyom megköveteli, közvetlenül egymásután függélyes és vízszintes vezetőgörgőket is alkalmazhatunk. Ha már most a vezetőgörgő forgáscsapja a kanyarulat görbületi középpontjába esik és a vezetőgörgő sugara a kanyarulat görbületi sugarával közel egyenlő, a kanyarulatban egy vezetőgörgő alkalmazása még akkor is elégséges, mikor a kanyarulat az eredeti iránnyal igen hegyes szöget képező irányban tereli el a függőt, minthogy ebben az esetben a függő úgyszólván közvetlenül a vezetőgörgő körül halad. A mondottakból kitűnik, hogy a jelzett kötélfogó alkalmazásánál a pályanyomot igen szabadon választhatjuk meg, az a talajviszonyokhoz jól hozzásimulhat és pedig követheti úgy a talaj vízszintes, mint függélyes görbületeit, minthogy a kötélfogó a legkülönbözőbb helyzetű vezetőgörgők fölött elvezethető, a nélkül, hogy ez az üzembiztonságot veszélyeztetné. Ennek következtében a sodronykötelet alátámasztó oszlopokat még nehéz talajviszonyoknál, főleg széles völgyek átvágásánál sem kell oly magasra építeni, mint eddig, minthogy továbbá az oszlopoknak egymástól való távolsága és így a kifeszített kötél szabad hossza tetszőlegesen kicsire vehető, a föntebb jelzett kötélfogó alkalmazásánál a sodronykötélpálya építési költségei igen csekélyek. A vízszintes tengely körül forgatható karon alkalmazott kötélfogó oly pályáknál is alkalmazható, melyeknél a kocsik síneken futnak, mint azt a 9. és 10. ábrán jeleztük. A (d) kar ebben az esetben az (i) vontatókötél helyzetének megfelelően a kocsi fölött vagy alatt van alkalmazva. A vezetőgörgők ebben az esetben is a pályanyomnak megfelelően a pontozva jelzett különböző állásokban helyezhetők el, tehát a kocsi tetszőleges görbületi és emelkedési viszonyokkal bíró pályán biztosan vontatható. Maga a kötélfogó igen sokféle módon szerkeszthető, a teljesítendő föltétel csak az, hogy a kötélfogót könnyen hozhassuk a kötéllel biztos kapcsolatba és ép oly könynyen oldhassuk meg a kapcsolatot. A 11— 14. ábrán látható szerkezeti kiviteli alaknál a be- és kikapcsolást a (c) tengely tengelyirányos eltolódása idézi elő. Ebből a czélból, a (d) karnak tokszerű (dl) agya van, melyben a (c) tengely és az ezt körülvevő, erős (h) tekercsrugót magába záró (g) tok foglal helyet. A (g) tokon a (k) borda kivágásaiba a mozgó (m) pofát befolyásoló két (1 1) emelő van ágyazva, míg a (d) kar vége a fix (d2) pofát képezi. Mikor a (c) tengely a 13. ábrán látható helyzetből a 14. ábrán látható helyzetbe tolódik, a (h) rúgót összenyomja és a (g) tok a (k) bordába ágyazott (1) emelőket akként állítja be, hogy az (m) pofa a (d) kar hossztengelye irányában eltolódik és az (i) kötelet elereszti, tehát a fogó a kötél és kar között a kapcsolatot megszünteti. A részek jelzett helyzeténél a kötelet a fogóba be is lehet fektetni. Ha már most a (h) rúgó a (c) tengelyt ismét a 13. ábrán látható helyzetébe tolja vissza, a fogó az (i) vontatókötelet az (m) és (d2) pofák közé becsipteti, a (h) rúgó pedig a fogót állandóan a működő helyzetben törekszik tartani. Ha a pofák működő fölületét megfelelően képezzük ki, például ékalakú kötélhornyokkal látjuk el, a fogó a vontatókötelet lejtős pályaszakaszokon is biztosan fogja be. Hogy végül a fogó igen erős lejtősségű szakaszokon se legyen kedvezőtlenül igénybe véve, nevezetesen, hogy az a kötelet megtörni ne törekedjék, a függesztő rudat a szállító tartállyal czélszerűen csuklósan vagy mozgathatóan kapcsoljuk. A (c) tengely eltolódását előidéző működtető szerkezetet a (p) szögemelő képezi, mely a (b) függőn van ágyazva, rövidebb karjának villaalakú végével a (c) tengely fejét fogja körül, a másik, hosszabb karjá' nak végén alkalmrzott görgővel pedig egy