30999. lajstromszámú szabadalom • Kötélfogó kötéllel vontataott kocsikhoz

— 3 -télhornyához hozzásimuló alakban legyen kiképezve, úgy hogy a függőnek a vezető­görgő előtt való elhaladásánál a kötél a vezetőgörgőtől lehetőleg kevéssé távolod­jék el és a függő elhaladása után a kötél­horonyba helyesen befeküdjék. Ha a pálya­nyom megköveteli, közvetlenül egymásután függélyes és vízszintes vezetőgörgőket is alkalmazhatunk. Ha már most a vezető­görgő forgáscsapja a kanyarulat görbü­leti középpontjába esik és a vezetőgörgő sugara a kanyarulat görbületi sugarával közel egyenlő, a kanyarulatban egy vezető­görgő alkalmazása még akkor is elégséges, mikor a kanyarulat az eredeti iránnyal igen hegyes szöget képező irányban tereli el a függőt, minthogy ebben az esetben a függő úgyszólván közvetlenül a vezetőgörgő kö­rül halad. A mondottakból kitűnik, hogy a jelzett kötélfogó alkalmazásánál a pályanyomot igen szabadon választhatjuk meg, az a ta­lajviszonyokhoz jól hozzásimulhat és pedig követheti úgy a talaj vízszintes, mint füg­gélyes görbületeit, minthogy a kötélfogó a legkülönbözőbb helyzetű vezetőgörgők fö­lött elvezethető, a nélkül, hogy ez az üzem­biztonságot veszélyeztetné. Ennek követ­keztében a sodronykötelet alátámasztó osz­lopokat még nehéz talajviszonyoknál, főleg széles völgyek átvágásánál sem kell oly magasra építeni, mint eddig, minthogy to­vábbá az oszlopoknak egymástól való tá­volsága és így a kifeszített kötél szabad hossza tetszőlegesen kicsire vehető, a fön­tebb jelzett kötélfogó alkalmazásánál a sodronykötélpálya építési költségei igen csekélyek. A vízszintes tengely körül forgatható ka­ron alkalmazott kötélfogó oly pályáknál is alkalmazható, melyeknél a kocsik síneken futnak, mint azt a 9. és 10. ábrán jelez­tük. A (d) kar ebben az esetben az (i) von­tatókötél helyzetének megfelelően a kocsi fölött vagy alatt van alkalmazva. A vezető­görgők ebben az esetben is a pályanyom­nak megfelelően a pontozva jelzett külön­böző állásokban helyezhetők el, tehát a kocsi tetszőleges görbületi és emelkedési viszonyokkal bíró pályán biztosan vontat­ható. Maga a kötélfogó igen sokféle módon szerkeszthető, a teljesítendő föltétel csak az, hogy a kötélfogót könnyen hozhassuk a kötéllel biztos kapcsolatba és ép oly köny­nyen oldhassuk meg a kapcsolatot. A 11— 14. ábrán látható szerkezeti kiviteli alak­nál a be- és kikapcsolást a (c) tengely tengelyirányos eltolódása idézi elő. Ebből a czélból, a (d) karnak tokszerű (dl) agya van, melyben a (c) tengely és az ezt kö­rülvevő, erős (h) tekercsrugót magába záró (g) tok foglal helyet. A (g) tokon a (k) borda kivágásaiba a mozgó (m) pofát be­folyásoló két (1 1) emelő van ágyazva, míg a (d) kar vége a fix (d2) pofát képezi. Mi­kor a (c) tengely a 13. ábrán látható hely­zetből a 14. ábrán látható helyzetbe toló­dik, a (h) rúgót összenyomja és a (g) tok a (k) bordába ágyazott (1) emelőket akként állítja be, hogy az (m) pofa a (d) kar hossz­tengelye irányában eltolódik és az (i) kö­telet elereszti, tehát a fogó a kötél és kar között a kapcsolatot megszünteti. A ré­szek jelzett helyzeténél a kötelet a fogóba be is lehet fektetni. Ha már most a (h) rúgó a (c) tengelyt ismét a 13. ábrán lát­ható helyzetébe tolja vissza, a fogó az (i) vontatókötelet az (m) és (d2) pofák közé becsipteti, a (h) rúgó pedig a fogót állan­dóan a működő helyzetben törekszik tar­tani. Ha a pofák működő fölületét megfe­lelően képezzük ki, például ékalakú kötél­hornyokkal látjuk el, a fogó a vontatókö­telet lejtős pályaszakaszokon is biztosan fogja be. Hogy végül a fogó igen erős lej­tősségű szakaszokon se legyen kedvezőtle­nül igénybe véve, nevezetesen, hogy az a kötelet megtörni ne törekedjék, a füg­gesztő rudat a szállító tartállyal czélsze­rűen csuklósan vagy mozgathatóan kapcsol­juk. A (c) tengely eltolódását előidéző működ­tető szerkezetet a (p) szögemelő képezi, mely a (b) függőn van ágyazva, rövidebb karjának villaalakú végével a (c) tengely fejét fogja körül, a másik, hosszabb karjá­' nak végén alkalmrzott görgővel pedig egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom