30999. lajstromszámú szabadalom • Kötélfogó kötéllel vontataott kocsikhoz

- 4 -(q) vezetéken (1., 2., 4. és 12. ábra) csúszik, mely vezeték a pálya ama szakaszain van alkalmazva, melyeken a fogónak a kötelet el kell eresztenie. Mikor a függő ezt a (q) vezetéket eléri, a vezeték a (p) emelőt fokozatosan a 12. ábrán pontozva jelzett helyzetbe nyomja, mely helyzetnél azután az (m) szorítópofa az (i) kötelet elereszti (14. ábra) és a függőt a kötélről lekapcsolja. A kötélnek a fogóba való befektetése czéljából a (p) emelőt kézzel állítjuk a 12. ábrán pontozott helyzetbe, vagy pedig egy lejtős vezetéket használunk erre a czélra, mely akként van kiképezve, hogy a függőnek a pályán való eltolásánál a fogót nyissa, a kötél behelyezése és a függő tovább tolásánál pedig ismét elzárja. Fölső kötéllel bíró sodronykötélpályáknál a (q) vezeték alkalmazása (9. ábra) egy (pl) vonórúd és egy második (p2) emelő alkalmazását követeli meg. A kötélfogó más szerkezeti kiviteli alakja látható a 15—17. ábrán. Ennél a kart két (n) emelő képezi, melyek a fix pofát képező (d3) tokban forgathatóan vannak ágyazva és az (n) emelők egymástól való távolodásánál működésbe jövő (nl) szorító fölületekkel vannak ellátva és melyek akkor, mikor az emelők másik végei egymáshoz közelednek, az (i) kötelet eleresztik. Az emelők eme másik végeit egy-egy (n2) csap köti össze egy-egy (s3) csavarral, úgy hogy a kart képző két (n) emelő és a (d) tok az (s) csavarok hosszanti középvonala körül foroghat, mint azt a 15. ábrán pontozva jeleztük. A két (s) csavar menetei ellentétesek, a csavarok maguk a (b) függőben kiképezett csavarházakba fogódzanak és az egymás felé fordult végeiken a függélyes irányban eltolható közös (r) fogasrúdba fogódzó (sl) fogaskerekeket viselik. Az (r) fogasrúd fölső végén kiképezett (t) görgő a pálya ama szakaszain, hol a fogót nyitni és zárni kell, lejtős (q) vezetékben mozog. Az (r) fogasrúd egyirányú eltolódásánál a két (s) csavar oly irányban forog, hogy az (n) emelőknek velük kapcsolt végei egymástól távolodnak, és így a fogót nyitják, míg az (r) fogasrúd más irányú eltolódása a kötél megfogását idézi elő. A függesztő rúd alakja a 11. ,és 12. ábrán látható alaktól némileg eltér, de — mint azt a 15. ábrán pontozva jeleztük — könnyen képezhető ki oly módon is, hogy üzemzavar okozása nélkül mehessen át a kötélfogó (d3) tokja és az (f) vezetőgörgő között. A föntebb leírt szerkezeti kiviteli alakokon kívül más oly szerkezetek is volnának a kötél megfogására használhatók, melyek a forgatható kar végének oly módon való kiképezését engedik meg, hogy ez a vezető görgő hornyának alakjához lehetőleg jól hozzá simuljon és a kötél eleresztését a kar bármely helyzeténél lehetővé tegye. így például az (n) emelők forgáscsapját — mint azt a 18. ábrán ábrázoltuk — az (nl n3) befogó fölületekhez viszonyítva, akként is elhelyezhetnők, hogy az emelők másik végeinek közelítése az (i) kötél befogását idézze elő. Mint azt már ismételten említettük, az új kötélfogó különösen akkor alkalmazható előnyösen, a mikor a pálya lejtőssége igen nagy. Ekkor azonban a vontató kötél és a támasztókötél között lévő vízszintes távolság könnyen ad kellemetlenségekre okot. Ugyanis, minthogy a vontatókötél a (d) kar végére hat, a (b) függő lejtős pályaszakaszokon függélyes síkban elfordulni törekszik, mi könnyen kisiklásra, az egyik kerék elősietésére vagy késésére, vagy a keréknek a kötélről való leemelkedésére ad okot. Hogy ezt elkerüljük, a függőn megfelelő, a függőnek a vontató kötél fölött fekvő részét egyensúlyozó ellensúlyt alkalmazunk, mely sokféle módon képezhető ki, de mindig a szállító tartály fölfüggesztő kengyelének fölfüggeszt'si helye alatt rendezendő el. A 19. ábrán látható kiviteli alaknál az (u) kengyel (v) fölfüggesztő csapja a szektoralakú (w) ellensúlykör ívalakú (wl) hasítékában van ágyazva, eme hasíték görbületi középpontja a kötélfogó támadási pontján átmenő vízszintes egyenesbe esik, úgy hogy a (v) csap akkor is a jel-