30989. lajstromszámú szabadalom • Formák, eljárás ezek előállítására és a formák készítésére használt minták másolatainak előállítására való fölhasználására

vagy oly keverékből állítjuk elő, melynek alapanyaga kaucsuk. Ebből a czélból az (A) mintát és a beöntő nyílást létesítő (Al) segédmintát aránylag vékony, nem vulkánozott kaucsukréteggel vonjuk be, a bevonat vastagságát a minta nagyságának és alakjának megfelelően szabjuk meg. Az (A) minta bevonása után az ezen lévő (B) formát a minta eltávolítása előtt valamely ismert módon vulkánozzuk. A vulkánozés után a forma körül egy (E) tokot készítünk, mely legelőnyösebben két vagy több részből áll és a minta eltávolítása után a másolatok készítése közben a forma merevítésére szolgál. Mikor a tok elkészült, ctzti cl formáról ismét leemeljük, a formát pedig a minta alakjának megfelelően megválasztott metszési vonalak szerint oly részekre osztjuk, melyeket annyira meghajlíthatunk, hogy a mintát a formából nehézség nélkül távolíthassuk el. A kész formát és merevítő tokját most már az eredeti minta viasz- vagy más másolatának előállítására használhatjuk. A csatolt rajzokon az eljárást példaképen műtárgy másolásánál mutatjuk be, hogy lehetőleg nehezen másolható mintával legyen dolgunk, de a találmány tárgyát képező eljárás egyaránt alkalmazható a legegyszerűbb és legbonyolódottabb minták másolására. A forma minden esetben csak egy darabból fog állani, úgy hogy lényegében egységes formát nyerünk. A használt minta lapos vagy domború, egyszerű vagy komplikált, tömör vagy üreges lehet, tetszőleges számú alámetszésekkel vagy kiugrásokkal bírhat és legelőnyösebben oly anyagból készülhet, mely a meleg úton való vulkánozásnál — mely általában az előnyösebb vulkánozási mód — szükséges hőmérsékletnek ellenáll. Ha azonban a minta ennek a föltételnek meg nem felel, a vulkánozást kémiai vagy hideg úton is végezhetjük. Minthogy a forma készítésére az eredeti mintát használhatjuk föl, a másolat igen pontos fog lenni, minthogy továbbá a forma igen ellenálló és tartós, az meglehetősen durva bánásmódnál sem sérül meg | és sérülés nélkül ismételten használható. A forma nagy rugalmassága és szilárdsága, az a körülmény, hogy a használt anyag nem fölszívó, hogy az hőnek és kémiai behatásoknak ellenáll, és a legbonyolultabb alakhoz és legfinomabb részletekhez is hozzásimul, végül hogy a forma előállítási ára aránylag igen csekély, az eljárás alkalma-ZclSclt/ úgy egyszerű, mint komplikált minta esetében igen előnyössé teszi. A következőkben a találmány tárgyát képező eljárás legelőnyösebb kiviteli alakját ismertetjük. Teljesen, vagy részbsn üreges minta esetében a mintán kis fúratokat létesítünk a levegő elvezetésére, melyek nem minden esetben szükségesek, de előnyösek. Ha a minta anyagát a forma előállítására használt keverék megtámadhatná, a mintát megfelelő anyagból, például kemény firniszből vagy fémből álló vékony réteggel vonjuk be, ha pedig lyukacsos vagy nedvességszívó anyagból áll, a forma készítésére szolgáló bevonat létesítése előtt a mintát jól kiszárítjuk. A csatolt rajz 1. ábráján látható (A) minta egy bonyolódott alakú szobor, melyen üregek is fordulnak elő. Az (a) betűvel jelölt részein kisebb-nagyobb alárnetszések vannak, míg a (b bl b2 b3 b4) részek nemcsak alá vannak metszve, hanem szabadon ki is állanak és azokat más részek környezik, minek következtében a forma készítésénél és a minta kivételénél nagyobb nehézségeket okoznak, mint a csupán csak alámetszett részek. A rajzon ábrázolt mintának számos, nagyság és alak tekintetében igen különböző kiugró részei vannak, ezek közül néhány — (a bl) betűvel jelölt részek — mindkét végén, más csak egyik végén függ össze a minta főtömegével, így például a (b2) láb. Ennek az a következménye, hogy az utóbb jelzett részek és az ezekkel szomszédos részek között üregek képződnek, melyek néha jóval nagyobbak, mint a minta főtömege és az evvel két helyen összefüggő részek között lévő üregek. Ez utóbbi üregek helyén képződő formaréteget a forma elkészülte után