30989. lajstromszámú szabadalom • Formák, eljárás ezek előállítására és a formák készítésére használt minták másolatainak előállítására való fölhasználására

vagy oly keverékből állítjuk elő, melynek alapanyaga kaucsuk. Ebből a czélból az (A) mintát és a be­öntő nyílást létesítő (Al) segédmintát aránylag vékony, nem vulkánozott kaucsuk­réteggel vonjuk be, a bevonat vastagságát a minta nagyságának és alakjának megfe­lelően szabjuk meg. Az (A) minta bevonása után az ezen lévő (B) formát a minta el­távolítása előtt valamely ismert módon vul­kánozzuk. A vulkánozés után a forma kö­rül egy (E) tokot készítünk, mely legelő­nyösebben két vagy több részből áll és a minta eltávolítása után a másolatok készí­tése közben a forma merevítésére szolgál. Mikor a tok elkészült, ctzti cl formáról is­mét leemeljük, a formát pedig a minta alakjának megfelelően megválasztott met­szési vonalak szerint oly részekre osztjuk, melyeket annyira meghajlíthatunk, hogy a mintát a formából nehézség nélkül távolít­hassuk el. A kész formát és merevítő tok­ját most már az eredeti minta viasz- vagy más másolatának előállítására használhat­juk. A csatolt rajzokon az eljárást példaké­pen műtárgy másolásánál mutatjuk be, hogy lehetőleg nehezen másolható mintával le­gyen dolgunk, de a találmány tárgyát ké­pező eljárás egyaránt alkalmazható a leg­egyszerűbb és legbonyolódottabb minták másolására. A forma minden esetben csak egy darabból fog állani, úgy hogy lényegé­ben egységes formát nyerünk. A használt minta lapos vagy domború, egyszerű vagy komplikált, tömör vagy üreges lehet, tet­szőleges számú alámetszésekkel vagy kiug­rásokkal bírhat és legelőnyösebben oly anyagból készülhet, mely a meleg úton való vulkánozásnál — mely általában az előnyösebb vulkánozási mód — szükséges hőmérsékletnek ellenáll. Ha azonban a minta ennek a föltételnek meg nem felel, a vul­kánozást kémiai vagy hideg úton is végez­hetjük. Minthogy a forma készítésére az eredeti mintát használhatjuk föl, a máso­lat igen pontos fog lenni, minthogy továbbá a forma igen ellenálló és tartós, az meg­lehetősen durva bánásmódnál sem sérül meg | és sérülés nélkül ismételten használható. A forma nagy rugalmassága és szilárdsága, az a körülmény, hogy a használt anyag nem fölszívó, hogy az hőnek és kémiai behatá­soknak ellenáll, és a legbonyolultabb alak­hoz és legfinomabb részletekhez is hozzá­simul, végül hogy a forma előállítási ára aránylag igen csekély, az eljárás alkalma-ZclSclt/ úgy egyszerű, mint komplikált minta esetében igen előnyössé teszi. A következőkben a találmány tárgyát ké­pező eljárás legelőnyösebb kiviteli alakját ismertetjük. Teljesen, vagy részbsn üreges minta ese­tében a mintán kis fúratokat létesítünk a levegő elvezetésére, melyek nem minden esetben szükségesek, de előnyösek. Ha a minta anyagát a forma előállítására hasz­nált keverék megtámadhatná, a mintát meg­felelő anyagból, például kemény firniszből vagy fémből álló vékony réteggel vonjuk be, ha pedig lyukacsos vagy nedvességszívó anyagból áll, a forma készítésére szolgáló bevonat létesítése előtt a mintát jól kiszá­rítjuk. A csatolt rajz 1. ábráján látható (A) minta egy bonyolódott alakú szobor, me­lyen üregek is fordulnak elő. Az (a) betű­vel jelölt részein kisebb-nagyobb alárnet­szések vannak, míg a (b bl b2 b3 b4) ré­szek nemcsak alá vannak metszve, hanem szabadon ki is állanak és azokat más ré­szek környezik, minek következtében a forma készítésénél és a minta kivételénél nagyobb nehézségeket okoznak, mint a csu­pán csak alámetszett részek. A rajzon áb­rázolt mintának számos, nagyság és alak tekintetében igen különböző kiugró részei vannak, ezek közül néhány — (a bl) betű­vel jelölt részek — mindkét végén, más csak egyik végén függ össze a minta fő­tömegével, így például a (b2) láb. Ennek az a következménye, hogy az utóbb jelzett részek és az ezekkel szomszédos részek kö­zött üregek képződnek, melyek néha jóval nagyobbak, mint a minta főtömege és az evvel két helyen összefüggő részek között lévő üregek. Ez utóbbi üregek helyén kép­ződő formaréteget a forma elkészülte után

Next

/
Oldalképek
Tartalom