30989. lajstromszámú szabadalom • Formák, eljárás ezek előállítására és a formák készítésére használt minták másolatainak előállítására való fölhasználására

— 3 -fölvágjuk, hogy a mintát vagy a kész másolatot a formából kiemelhessük. A 2. ábra a formát képező réteggel bevont mintát ábrázolja. Eme réteg a minta különböző pontjain különböző vastag, alakja általában a minta alakjával egyezik meg. A (B) forma az egész mintát, vagy ennek csak egy részét födi és valamely kaucsukkeverékből áll. A különböző vastagságú minta az alámetszett és a mélyebben fekvő részeknél, általában a legkisebb, úgy hogy aránylag kis tömege miatt könnyen eltávolítható, más, könnyebben leemelhető részei ellenben vastagabbak, hogy az egész forma merevsége fokozódjék. A forrna külső fölületén, ama vonalak mentén, melyek mentén a fölmetszés történik, egy (c) borda fut. Mikor a mintát a formaréteg fölrakására előkészítettük, azt valamely szokásos módon kaucsukoldattal vonjuk be. Bár ez az első bevonat némileg tapadós, a mintáról még sem válik le, föltéve, hogy elég óvatosan végezzük a bevonást. Erre a rétegre rakjuk föl a második, a tulajdonképeni forma testét alkotó réteget, mely például nem vulkánozott kaucsukszalagokból, vagy képlékeny, de nem formált kaucsuktömegből vagy valamely sűrű kaucsukoldatból áll és mely a vulkánozásnál rugalmas tömeggé alakul át. A kaucsukszalagokat vagy normális állapotban, tehát meg nem nyújtva, vagy megnyújtva rakjuk föl, a mint azt a viszonyok épen megkövetelik. Bonyolódottabb minták bevonásánál azt tapasztaljuk, hogy a minta homorú részeit meg nem nyújtott kaucsukszalagokkal kell födni, mikor az először fölrakott, folyékony kaucsukréteg rögzíti a kaucsukszalagot a kellő helyzetben, míg a domború részeket akár meg nem nyújtott, akár megnyújtott kaucsukszalagokkal vonhatjuk be. A kaucsukszalagok vagy szalagdarabok fölrakásánál ügyelni kell arra, hogy a szalagok vagy szalagdarabok között lévő hézagokat teljesen elzárjuk és hogy az egyes rétegekben szabad közök ne maradjanak. Bonyolódottabb mintáknál a rétegek számát és vastagságát a minta alakjának megfelelően választjuk meg, a minta egyes részein vékonyabb bevonat elégséges, más részein vastagabb bevonat szükséges. Általában szabály az, hogy a minta alámetszett vagy beugró részein a forma falvastagsága kicsire veendő, hogy eme részekről a formát elég könnyen lehessen leemelni és még a leggyöngébb anyagból készült minta megsérülését is ki lehessen zárni. A rétegnek azonban eléggé szilárdnak kell lennie, hogy az arra ható nyomásnak ellenállhasson. A (B) formának az (A) minta áttöréseibe eső (Dl D2) részeit nem készíthetjük tömörre, mert ekkor lehetetlen volna a formát a minta eme részéről lehúzni, a nélkül, hogy a minta vagy forma maga is megsérülne. Ezért a minta ama részeit, melyek ily üregeket határolnak, mint például a (bl) részt, vékony kaucsukréteggel vonjuk be, ama részeit azonban, melyek szabadon fekszenek, mint például a (b2 b4) részek, mint azt (D) és (D4)-nél ábrázoltuk, a forma többi részével nagyobb darab közvetítésével összefüggő kaucsuktömeggel vonjuk be. Bár minden tekintetben előnyös, ha a (B) formát teljesen kaucsukból készítjük, vagyis ha a forma előállítására oly keveréket használunk, mely kaucsukból és az ennek vulkánozására szükséges kémiai anyagokból, esetleg egyéb pótlékokból áll, mégis lehet akként eljárni, hogy a rugalmas réteget egy alkalmas, merevítésre és erősítésre szolgáló réteggel kapcsoljuk. Mindkét esetben czélszerű lehet, ha a formán az öntőanyag beöntését lehetővé tevő (Bl) megnyújtást alkalmazunk. Ennek helyzete és nagysága a leformálandó mintának megfelelően választandó és rendszerint ott helyezendő el, a hol a minta legkevésbbé bonyolódott. A rajzon ez a megnyújtás a talapzaton van alkalmazva. Hogy a megnyújtást képezhessük, az (A) főmintán egy megfelelő (Al) segédmintát helyezünk el. Ez legczélszerűbben akkor végezhető, mikor a mintát már bevontuk a forma készítésére szolgáló anyaggal. Ekkor a segédmintát a főmintához tesszük és az (Al) segédmintát vonjuk be a formaanyaggal. Néha előnyös, ha a mintát egyes