30932. lajstromszámú szabadalom • Csuklósínes többszörös vasúti váltó

— 2 — lenné teszi az, hogy a tok két kis gördülő kerék révén az alaplemez alsó fölületéhez támaszkodik. A csuklósín darabjai terhelés nélkül nem érintik az alaplemezt, mihelyt azonban egy áthaladó kocsi kereke a sínt lenyomja, a (g) támaszcsapok lesiilyednek s a síndarab j az alaplemezre nehézkedik. A támaszcsap nyomása az (m)-nél csuklósan összekapcsoltkét fogóemelőt befelé billenti s ezek a(h) csigakerék élei közé fogott (i) keresztsín élén, mint tengelyen, elfordulnak, az (1) tekercsrugók megfeszülnek s a fogóemelők vésőszerű éle az alaplemez alsó bordái közé nyomul, mire a síndarab e helyzetében eMozdíthatatlanul megkötődik. A terhelés megszűntével az (1) tekercsrugókban fölhalmozódott erő a (k) fogóemelőket viszszabillenti, a támaszcsap s vele együtt a síndarab is fölemelkedik, a vésőéi elhagyja az alaplemez bordáit, mire a síndarab egész berendezésével együtt, a támaszcsapok révén az alaplemez kivágásaiban vezetve, a (h) csigakerekek segélyével az (i) keresztsineken könnyen elgördíthető.A föntebb leírt csuklósines berendezést a 3. ábra keresztmetszetben tünteti föl. (n o p) az alkalmazott acz-élrudak. E rudak a csuklósínes vágány teljes hosszára kiterjednek, a berendezésnek jobbra vagy balra történő elmozdulásakor gyöngén hajló görbét képeznek s a mozgékonyság legkisebb hátráltatása nélkül a csuklósines vágánynak tetemes szilárdságot kölcsönöznek. A síndarabokat' összetartó keresztrúd karmantyújában egy eresebb, minden egyes csuklósínszálón pedig két-két gyöngébb, összesen tehát öt darab aczélrúd van alkalmazva. A 4. ábra a leírt csuklósinek segélyével és egy ívben járó tolópad fölhasználásával képezett többszörös váltót tüntet föl. Az (r) anyavágány fölött, mindjárt a csuklósínes berendezés elején, emelkedik a kocsimester (s) parancsoszt-ó hídja s (t)-től (u)-ig terjed a csuklósines szerkezet, (u)-tól (v)-ig pedig néhány méternyi rendes vágányzattal, egy megfelelő ívben járó (w) tolópad van alkalmazva. A tolópad mozgási ívének a csuklósínes berendezés közepe táján, (x)nél van a középpontja. A tolópadot kellő helyzeteiben egy zárszerű (v) rögzítő készülék köti meg. Az egyik végével a rendes anyavágányhoz, a másikkal pedig az ide-oda mozduló tolópadhoz erősített lánczszerű csuklósínes berendezés megterhelés nélkül csigakerekein gördülve, könnyen követi a padot s ennek bármelyik helyzetében, egy az anyavágányról a tolópadra vezető könnyű hajlású görbét képez; a tolópadot a (z) hálózat (4. ábra) egyik vágányával összeillő állásba hozva, az anyavágányról meglökött kocsi, rögzítve maga íjrlcirt/fc a csuklósíneket, biztos vezetéssel e vágányra gördül. Ekként, kizárólag a tolópad kezelésével, váltogatva igen gyorsan sínösszeköttetést hozhatunk létre az anya- 0 vágány és tetszőleges mennyiségű más vá- í | gány között, úgy hogy e többszörös váltój nak nevezett szerkezettel igen hosszú vonatokat aránytalanul rövid idő alatt és csekély munkaerő fölhasználásával állíthatunk össze, illetőleg bonthatunk föl. Rajzunkon (z)-nél csupán 15 vágrnyt szerepeltetünk s ennek megfelelőleg a zárszerű (v) rögzítő készülék is csak 15 retesszel működik. A (w) tolópad homlokfalán berendezett e készüléket az 5. ábra oldalnézetben mutatja. Mindenik (aa) retesz (7. ábra) a tolópadnak csak egy bizonyos helyzetében vétetik igénybe s a tolópadot oly formán rögzíti, hogy a (z) hálózatot bezáró (a k) homloklemeznek (6. ábra) kellő helyen alkalmazott lyukába csappan.' Az (ak) homloklemezen természetesen megfelelő helyeken épen annyi lyuk képeztetik ki, mint a hány vágányt a (z) hálózat felölel; ez esetben 15. Az (aa) reteszek mindenikét két (ab) tekercsrúgó (7. ábra) feszíti és egy (ac) lemezrúgó tartja. Az (ac) lemezrúgónak egy kis bütyke van, mely az (aa) retesz megfelelő alakú mélyedéséhen ül s megakadályozza, hogy az (ab) tekercsrúgó a reteszt kilökhessék. A reteszek a bütyök mélyedése irányában hosszúkásán át vannak törve s e hasítékban nyugszik, minden reteszre nézve külön-külön, egy az (ae) pont körül forgó (ad) nyomóemelő, mely az (ag)