30885. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rugalmas közeggel hajtott turbinák hatásfokának növelésére

3. és 4. ábra módosított foganatosítási alakok az 1. ábrának megfelelő metszetekben. A turbina (1) tokja a (2) nyílással vau ellátva, melyben a vezetőlapátokat tartalmazó (3) tartó van elhelyezve. A (2) nyílás a (4) fedővel van lezárva. A vezetőlapát-sorozatok száma a futókerékkoszorúk számának megfelelően kisebb vagy nagyobb lehet. A (3) tartó annyi csiszolt (5) föl ülettel van ellátva, ahány vezetőlapátsorozat van alkalmazva, melyeknek száma viszont a hajtóközeg sebességétől függ, amennyiben csekélyebb sebességű hajtóközegnél kevesebb fokozat, nagyobb hajtóközegsebességnél pedig nagyobb számú fokozat szükséges. A (3) tartóhoz leszerelhetően vannak a (6) vezetőlapátsorozatok erősítve, melyek mindegyike a (7) födéllel van lezárva. A vezetőlapátsorozatok között a (8) futókoszorúk vannak levehetően a (9) kerékre szerelve. Kisebb turbináknál a lapátkoszorúk a kerékkel egy darabból is állhatnak, azonban nagyobb kerekeknél előnyösebb a koszorút egyes szegmensekből képezni, melyeket egyenként erősítünk a kerékre. A futókoszorúk a vezetőlapátsorozatok közötti (11) vályúkba nyúlnak és a (10) zárógyűrű segélyével vannak lefödve, mely zárógyűrű szélei és a vezetőlapátok között lehetőleg csekély rés van hagyva. A futó és álló lapátok közötti rés is lehetőleg cse- ! kélyre van szabva, habár bizonyos rést szerkezeti okokból kell hagyni. A futókoszorú lapátjai a (12) hengeres gyűrűkre vannak alkalmazva, melyek a kerék homloklapjából kiállanak és így vályúkat képeznek, melyekbe a vezetőlapátok (7) födői illenek. A czentrifugális erő a kondenzált vizet kifelé röpíti, miért is a kerék kerülete és a (7) födök közötti rést igen csekélyre szabhatjuk. A futókoszorú lapátjainak zárógyűrűje és a vezetőlapátokat hordó tartó közötti résekre nézve azonban mások a viszonyok, mivel a kondenzált víz összegyűlik és megmarad, úgy hogy a kerék mozgását fékezi. Ezen hátrány elkerülésére a jelen találmány szerint a (11) vályúkat mélyre szabjuk és az alább leírt rekeszfalakkal látjuk el. A hajtóközeget az egyenletes vagy bővülő (13) fúvókán át vezetjük a turbinába. Ha a fúvóka bővül, úgy a gőzben levő nedvesség nagyobb, mint ha nem bővül. A beömléstől a kiömlésig a turbinának a munkafejtőközeg által átjárt, a munka végzésére szolgáló csatornái fokozatosan bővülnek, hogy a csökkenő nyomásnak megfelelő térfogatnövekedés követelményeinek megfeleljenek. Hogy a futókoszorúk befogadására szolgáló (11) vályúk végén a gőz kifúvását megakadályozzuk, a vályúk végéhez közel (14) ellenzőket vagy rekeszfalakat alkalmazzuk, melyeket csavarokkal vagy más alkalmas módon erősítünk a (3) tartóhoz és melyek a kerék felé nyúlnak, azonban a futókoszorú zárógjűrűjétől csekély rés által vannak elválasztva. A (14) ellenzők széle oly csekély fölületet állít a futókoszorú zárógyűrűjével szembe, hogy az ezen helyen összegyűlő víz által kifejtett ellenállást teljesen elhanyagolhatjuk. A leírt szerkezetnél minden futókoszorú fölött egy-egy (15) rekesz képződik, melynek tetejét és oldalfalait a vezetőlapátok tartója és a vezetőlapátok alapja képezi, feneke pedig a futókoszorú zárógyűrűje. Ezen rekeszt két végén a (14) falak zárják el. Miután a (14) ellenzők ós a futókoszorú zárógyűrűje közötti rés, továbbá a futókoszorú és a vezetőlapátok közötti rés igen csekély, a bajtóközegnek csak igen kis része fog ezen átáramolni, hanem a kisebb ellenállású útnak megfelelőleg a munkafejtő csatornákon fog végighaladni. Az ellenzők, melyek a gőznek a (11) vályúkból való kiáramlását akadályozzák meg, még más igen fontos szereppel bírnak, a mennyiben arra szolgálnak, hogy a vizet összegyűjtik és a kivezetőcsatornák felé irányítják. Hogy a kondenzált víz tehát minél több ponton gyűjtessék össze, a két szélső ellenző között több ily ellenzőt rendezünk el. Előnyös az ellenzőket egyenlő közökben