30883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érczek konczentrálására

következő módon való foganatosításában nyernek alkalmazást. Valamely alább egyik kiviteli alakjában ismertetett, alkalmas készülékben a szétaprított vagy érczpép gyanánt bevezetett érczet pl. valamely kavaró készülék segélyével vízből és olajból álló keverékben alaposan fölkavarjuk, mimellett a fürdőt vagy megsavanyítjuk, vagy valamely alkalikus, emulzióra képes anyaggal keverjük. Kavarás közben a fémes alkatrészek összecsomósodnak ós szemcséket alkotnak, melyeknek nagysága egyebek közt a használt olaj mennyiségétől függ. Az ásványok fémes alkatrészeinek ezen szemcsésedése teszi lehetővé az eljárás további folyamán a fémtartalmú részecskék elkülönítését, a mint ez alább ismertetve lesz. A gyakorlatban az eljárás folytonos, azaz a víz, az őrölt érez, vagy az érczpép és az olaj, (czélszerűen emulzióban) folytonosan vezettetik be bizonyos számú edénybe, míg a kavarás termékei egy ülepítő gépbe, vagy szeparatorba vezettetnek és czélszerűen fölfelé irányuló ellenáramot használunk arra, hogy a kőzetmasszát, illetőleg ennek részecskéit elvezessük, miközben a fémes érczszemcsék az edény fenekén leülepednek. Az eljárás további része a különböző érczalkatrészeknek az olajok által agglomerált érczrészecskéktől való részbeni elkülönítésében áll, mely ez utóbbiak utólagos olajtalanításával és változó hatású emulziószerek által (czélszerűen valamely alkálival stb. kapcsolatban) elkülőníthetővé tételével történik. Az eljárás ezen részének foganatosítására az olaj által a kőzettől elkülönített fémtartalmú agglomerált érczrészecskéket valamely oldatban lévő emulziószerrel, pl. oldható szappannal, alkálikus oldatokkal stb. keverjük és jól fölkavarjuk, miután azokhoz alkalmas mennyiségű oldható alkálit, czélszerűen marókálit vagy kausztikus szódát kevertünk. Tapasztalták, hogy a különböző ásványoknak az olajhoz való affinitása különböző, úgy hogy az olaj által agglomerált érczrészecskéknek mindenek előtt valamely határozott erősségű alkalikus emulzióoldattal való kezelése által a legkisebb affinitású ásványt el lehet ezen alkatrészektől különíteni, míg az emulzíószernek ezt követő erősbítése, vagy az oldat keverési arányának megfelelő változtatása által a megfelelő affinitású érczrészecskék sorjában egymástól elkülöníthetők. A mellékelt rajzokon a jelen eljárás két részének foganatosítására szolgáló két berendezés vau bemutatva: 1. ábra egy olyan berendezést tüntet föl, mely a fémes érezrészek olajjal való kezeléssel történő elkülönítésére szolgál, 2. ábra a fémes érezrészek konczentrálására, illetőleg elegyítésére szolgáló berendezést mutatja. Néhány (A1—Afi) keverő edény (I. ábra) egy-egy (B) kavaró készülékkel van fölszerelve, melyek működtetése két (Bl) tengelyről történik. A fölaprított érez a (C) tölcsérből hull le és egy (D) edényből víz folyik le mindenekelőtt az első(Al) edénybe, míg az olaj (czélszerűen emulzióban) egy (E) tartányból (El—E3) csöveken át jut az egyes (A1—A3) edényekbe. A keveréket erősen fölkavarjuk, hogy az olaj jól szétoszoljék és az olaj a massza fémes részeivel, valamint az olajjal bevont fémrészecskék egymással benső érintkezésbe jöjjenek. A massza fémes részei eközben igen vékony olajréteget vesznek föl, mely nem elegendő arra, hogy azok fajsúlyát lényegesen csökkentse, miért is azok ,1 kavarás közben különböző nagyságú szemcsékké vagy gumókká csomósodnak össze, melyek a fürdőben úgy vannak szétoszolva, hogy a kőzetmasszát olajtartalmától megfosztják, azaz az olaj azt nem befolyásolja. Hogy a folyadékot, melyben az elkülönítés végbemegy, savanyú állapotban tartsuk, egy (F) tartányból csekély mennyiségű kénsavat vagy más savat vezetünk be egy vagy több (A) edénybe, melyek e czélra (F3—F6) csapokkal vannak fölszerelve. A keveréket fölkavarás után a (G) szitába vezetjük, melyet egy (H) edényből egyr (Hl) cső savanyított vízzel táplál. Miután