30740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztőszer előállítására és a vele való erjesztésre

kibír, azonban nem kívánatos, hogy soká álljon ily nagy hőmérsékben. Az erjesztőszernek azon sajátsága, hogy a bomlásnak 77° C. hőmérsékletnél is ellenáll, a tisztátalan kulturáknak ismételten forró vízzel való kimosását megkönnyíti. Az erjesztőszer körülbelül 15 perez alatt kompakt masszába leülepszik s ha azt ismételten tiszta vízzel mossuk, mint szürkés zselatinszerű. esetleg szemcsés anyag marad vissza. A jelen találmánybeli erjesztőszer magas hőmérsékletnél való alkoholos- erjesztésekre alkalmas; a működés sikerére legmegfelelőbb hőfok 25—43° C.; az erjesztőszer hatása 10° és 55° C. körüli hőmérsékletnél gyönge, azonban, ha az erjesztés nyomás alatt történik, úgy az erjesztőszer hatása saccharin-oldatokban 13° C. alatti hőmérséknél a leggyorsabb. Erjesztés közben az erjesztőszer a tartány fenekéről — nyilván a fejlesztett széndioxyd hatása alatt — pehelyszerű foszlányokban emelkedik; a mint az említett gáz a folyadék fölszínén fölszabadul, az erjesztőszer ismét leszáll, és ez a váltakozó mozgás az erjesztés végéig tart. Az erjesztőszer működése közben a folyadékot ritkán teszi zavarossá, mint ezt a közönséges seprűk teszik. Az erjesztés befejezése után az erjesztőszer a folyadék aljára leülepedik és rövid idő alatt összeálló masszává alakul, mely alakjában a Brewer-féle sajtolt seprűhöz hasonlít. A massza színe is a közönséges seprűk színéhez hasonló, de ha forró vízzel ismételten mossuk, a már említett jellemző szürke színt visszakapja. Pasteur kimutatta, hogy 80° C.-nál az alkoholos erjesztő szerek bomlanak, azonban ez az erjesztőszer, ha hat órán át 61° C. hőmérsékletű saccharin-oldatban volt, ugyanazon, de 40°-ra leszállított hőmérsékletű oldatban nyolez órai szünet után működő képességét ismét visszakapni kezdi. Több órán át 60° C. hőmérsékletre hevítve, az erjesztőszer zselatinszerű állományát elveszíti és szürke poralakot vesz föl, mely két vagy több napig is állhat, és aztán újra élesztve, fokozatosan előbbeni állapotát és végül összes jellemző sajátságait visszakapja. A találmánybeli erjesztőszert nádezukor invertálására fordítva, úgy járunk el, hogy tiszta kristályos nádezukor oldatát az erjesztőszerrel 60° C. liőmérséki vízfürdőben bontunk szét. Körülbelül egy óra lefolyása alatt az invertálás megkezdődik, miről a Fehling-féle kémlőszer segélyével győződhetünk meg. Itt megemlítendő, hogy nem invertált nádezukor tiszta oldatait erjesztve, az erjesztőszernek semmi bomlását vagy romlását sem lehetett észlelni. Például tiszta kristályos nádezukor (fajsúlya 1-050) olda tának egy literére 25 gr. gerjesztőszert és hasonló fajsúlyú saccharin-oldatnak egy literére szintén ugyanily erjesztőszert véve, s mindkét oldatot 38° C. hőmérsékletű vízfürdőben kezelve, a kétféle kísérlet között semmi más különbség nem észleltetett, mint az, hogy nádczukorral való eljárás 14 órát, és a saccharin-oldattal való eljárás 11 órát vett igénybe. Mindegyik oldat közelítőleg 40 g. erjesztőszert adott le, és a mikroszkopikus vizsgálat a nádczukor-oldat sejtjeiben lényeges változást nem mutatott ki. Az erjesztett termék az erjesztőszertől eltávolítva, zárt tartányokba vezettetik, mihelyt az erjesztés teljesen végbe ment és egy kevés nyugalom után az éretlen sejtek lerakódtak. Az erre való idő a gyakorlatban a közönséges seprűkkel való erjesztés után a sejtek lerakódására szükséges időtől keveset különbözik, de talán valamivel kevesebb lesz az a jelen találmánybeli erjesztőszer alkalmazása esetén. Ezek után az eddigelé ismeretes saecharomyces-fajok és a jelen találmánybeli erjesztőszer közötti jellemző különbségeket fölsorolva, át lehet térni az erjesztőszer alkalmazásából folyó előnyök ismertetésére. A sörfőzők az eddigi gyakorlatnak megfelelően, melyet nyilván a seprűkkel való alkoholos erjesztés föltételei szabályoztak, nagy hűtőfölületeket, refrigerátorokat vagy hasonló segédeszközöket kényszerültek igénybe venni, mi természetesen a víz szivattyúzásának, időveszteségnek, munkának, térnek