30623. lajstromszámú szabadalom • Újítások járművek számára való fékeken

_ 4 — végére hatást fejt ki, úgy hogy ezen (2í) emeltyű, a (30) rúd és a (28) csuklós tag közötti laza kapcsolat folytán, a fölső végén és a (25) rúdon áthaladó csap körül elforoghat, miáltal a megfelelő féktuskó a hozzátartozó kerékhez szoríttatik. Ez által a (25) kapcsolórúd tengelyirányú mozgást kap, mely a féktuskónak a másik kerékhez való szorítására használtaik föl, mi mellett a mozgást a másik (30) rúd határolja, melynek (31) feje a (28) csuklós tag mozgását megakadályozza és egy helytálló ellenálláspontot képez, mely körül a (24) emeltyű szabadon foroghat. Látható tehát, hogy a féksarúk mindkét kerékhez hozzászoríttatnak, tekintet nélkül a kocsi haladási irányára. A 10. és 11. ábrában rajzolt kiviteli alaknál a kerekek féksarúit szintén a sínfék működteti, melynek mozgása, ha a sínekhez húzatik, igen kicsi. Ezen kivitelnél a (24) emeltyűk fölső vége § (18) fékgerendákon elrendezett (23) tartókhoz van erősítve és a (25) kapcsolórúd a (24) emeltyűk két vége között van ezen emeltyűkhöz erősítve, míg a (11) sínfék és a (24) emeltyűk alsó vége közötti kapcsolatot (32) tagok eszközlik, melyek hasíték és csap által vannak az emeltyűkkel összekötve. A készülék ezen összes részeinek súlyát szokásos módon a (12) rugók tartják. A kocsialvázon megerősített hosszirányú (33) rudak (34) könyökdarabokkal vagy ütközőkkel vannak ellátva, melyekhez a fékek működtetésénél a (24) emeltyűk hozzáfekszenek. A (33) rudakat (35) peczkek a megfelelő helyzetben tartják. Ha ezen kivitelnél a sínfék a sínekhez húzatik és ennek folytán hosszirányban elmozog, akkor a (24) emeltyűk egyike a (25) összekötő rúd végén kileng, és ezen (24) emeltyű fölső vége a kerék felé mozogva, a féket működteti, mire a (25) rúd által a másik (24) emeltyű a hozzátartozó (33) rúd (34) ütközője által képezett ellenálláspont körül elforgattatik és ez által a hozzátartozó féktuskót működésbe hozza. ! Í A 12. és 13. ábrák szerint két szokásos, a féksarúkat tsrtó keresztirányú (118) gerenda van elrendezve, melyek megfelelő módon vannak tartva, például az (1) alvázon elrendezett hasított (119) tartók által. A féksarúk oly módon vannak elrendezve, hogy húzás által működnek; mindegyik (5) fékrúd (120)-nál egy nyitott (121) tag egyik végével van összekötve, mely tag által a fékrúd a keresztgerendával köthető össze; utóbbi ezen fékrúd féksarújától távol van elrendezve. A (121) tagnak hasítákkal való ellátása a hozzátartozó fékrúd mozgását engedi meg a nélkül, hogy ez által a másik (118) keresztgerenda befolyásoltatnék, melyet a tag körülvesz. A kivánt mozgás biztosítására a (13) emeltyű, mely egyik oldalon két (122) nyúlvánnyal, toldattal vagy görbe fölülettel van ellátva, (123)-nál a (124) tartóban van megerősítve, mely az egyik (118) fékgerendával van összekötve, mi mellett a másik (118) fékgerendán elrendezett (125) tartó az említett (122) nyúlványok, toldatok vagy görbe fölületek részére ellenálláspontot képez. Ha működés közben a (13) emeltyű lengésénél a (122) nyúlványok, toldatok vagy görbe fölületek egyike vagy másika a helytálló (125) tartóba ütközik, akkor a két (118) fékgerenda egymástól elmozgattatok és önműködően beállíttatik, míg a kocsi mindegyik oldalán mindkét féksarú működésbe jön. A 14. ábra a találmánynak oly fékhez való alkalmazási módját mutatja, mely maximum trakcziós forgó alvázak számára való és ezen esetben a (3 3) rudak az (5) fékrudakkal vannak összekötve és a (13) emeltyűvel hasíték és csap által állnak kapcsolatban, mely emeltyű a (11) sínf'ékhez van kötve. A (13) emeltyűvel hasonló módon összekötött (4 4) rudak a jármű alvázának egy részéhez, például a (36) tartóhoz vannak erősítve. Ezen kiviteli alak ép úgy, működik, mint az föntebb az 1. és 2. ábrákra való hivatkozással leíratott, a menynyiben a (3) rudak egyikére vagy mási| kára húzás fejtetik ki, megfelelően a sínfék vagy más a (13) emeltyűt működtető