30623. lajstromszámú szabadalom • Újítások járművek számára való fékeken

— 2 -szerű egy keresztalakú (9) darabot elren- j dezni, melynek (10) karjaihoz a (3 3 és 4 4) ! rudak vannak hozzákötve. A keresztirányú (2) tengelynek a fékeknek a következőkben leírt használata czéljából való forgatása szokásos módon történhetik, például a függélyes féktengelynek a fékkszelő dobogójáról való működtetése által, mely függélyes féktengely a szokásos láncz által a keresztirányú tengelyen elrendezett karral vagy dobbal van összekötve; a keresztirányú tengely működtetése, továbbá kézzel vagy lábbal mozgatható emeltyűrendszer által, vagy pneumatikus úton, stb. történhetik, mely berendezések mind ismeretesek lévén, azok közelebbi leírása nem szükséges. A föltüntetett elrendezésnél a (2) tengely működtetését a (11) sínfék eszközli, mely (12) rugók segélyével a (100) tartóra van fölfüggesztve és mely a (13) karral hasíték és csap által áll kapcsolatban; a (13) kar a (2) tengelyhez vagy a (9) keresztdarabhoz van erősítve. Látható, hogy az esetben, ha a sínfék például 'elektromágneses berendezés által vagy .bármely más módon a sínhez szoríttatik és ez által az alvázhoz képest hosszirányban mozog, akkor a (13) hasított kar segélyével a (2) tengelyt elforgatja és a (9) keresztdarab (10) karjait forgattyúk módjára működteti, miáltal a (3) és (4) rúdpárok egyike megfelelően a kocsi mozgási irányának a fékeket a kerekekhez húzza, míg a másik rúdpár a hozzátartozó fékrúddal való hasítékos kapcsolata folytán hatáson kívül marad. A (7) tok és a (8) alátétlemez közötti gömbölyű érintkezési fölület folytán az (5) fékrúd a (3) vagy (4) rúdakhoz képest ferde helyzetet foglalhat el, a mire a fékezésnél van szükség. Hogy az összes féksarúk egyforma erővel húzassanak a kocsikerekekhez (a mi igen fontos), a (2) keresztirányú tengely nem hengeres csapágyakban van ágyazva, hanem két vége a (100) tartóban alkalmazott vízszintes (111) hasítékokban van vezetve. Ezen elrendezés folytán a féktuskó, mely először szoríttatik a kerékhez, a kerékhez való szorítása után forgáspont gyanánt hat és a keresztirányú (2) tengely oly helyzetet fog elfoglalni, mely a kocsi középvonalával szöget képez és a féktuskók a kocsi többi kerekeihez is szoríttatnak. A (2) tengelynek a leírt hasított csapágyakban való ágyazása helyett más berendezések is alkalmazhatók a (2) tengelynek egy csap körül való forgatására, például a kocsialvázról lazán lefüggő rudak által lehet tartva. Az (5) fékrudaknak a keresztirányú (2) tengellyel való kapcsolata a 3. és 4. ábra szerint oly módon létesíthető, hogy a két keréktengely között körülbelül a középen egy-egy szekrényszerű részt rendezünk el, mely például a (105) igából áll; utóbbiak szabad vége a fékrudak T-alakú (106) fejével van összekötve. Az egyik (5) fékrúd szekrényszerű része a másik fékrúd hasonló részétől oldalt van elrendezve és a kivánt húzást mindegyikre két (107) nyúlvány, toldat vagy görbe fölület egyike viszi át, melyeket a (2) tengely tart és melyekből minden egyes szekrényszerű részben kettő van elrendezve, azonban ellenkező helyzetben. A (2) tengelynek az egyik irányban való forgása tehát mindegyik (107) nyúlványpár egyikét vagy másikát kényszeríti, hogy a fékrudak szekrényszerű részére nyomást fejtsen ki, miáltal a fékrudak elmozognak és a féksarúkat meghúzzák. Az 5. ábrában rajzolt kivitelnél a féksarúk húzás helyett nyomással szoríttatnak a kerekekhez. Ezen kiviteli alaknál mindegyik (5) fékrúd az (1) kocsialvázra szerelt (108) tartókban csúszhatik; a keresztirányú (2) tengely itt is alkalmazást nyer. Ezen (2) tengely (109) nyúlványokkal, toldatokkal, vagy görbe fölületekkel van ellátva, melyek a fékrudak belső végén elrendezett T-alakú (110) fejekkel vagy toldatokkal közvetlenül összeműködnek. A (110) fékrúdfejek hátsó részére támaszkodó (112) rugók arra szolgálnak, hogy a féksarúkat működésen kívül tartsák, a mikor a részek normális helyzetben vannak.