30604. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonatbiztosító berendezés

emeltyűkarok a (10 11) kontaktusokra fekszenek, mint az az 1. ábra bal oldalán jelölve van. Ha most az (S) jelző ismét tilosra állítandó, akkor ez csak a (II) vezetéken át történhetik, minthogy utóbbi a föntebbiek szerint a (kl) kefével áll vezető kapcsolatban. Az áram már most a következő úton kering: (a) akkumulátortelep. (II) vezeték, (il) kontaktus, (kl) kefe, (jl) kontaktus, (25) kapocs, (15') kapcsolókar, (11) kontaktus, (R) mótorhorgony, (10) kontaktus, (15) kapcsolókar, (24) kapocs, (F) m^zőmágnestekercs és a (III) vezetéken át vissza az áramforráshoz. Minthogy az áram a horgonyon ellenkező irányban folyik át, ennélfogva utóbbi is az előbbivel ellenkező irányban fog forogni, mi mellett a (kl) kontaktuskefe végül az (il) kontaktust elhagyja és i^mét a (k) kefe jön az (i) kontaktussal érintkezésbe, úgy hogy az átkapcsoló ismét eredeti helyzetébe vezettetik vissza, miáltal a motor megállíttatik és a következő ellenkező irányú menethez kész helyzetet foglal el. Hogy? a motornak a véghelyzeteken túl való futását megakadályozzuk, a jelzők vagy váltók rudazatain ismert szerkezetű glyczerinfékeket rendezünk el, vagy pedig a motorokat ismert módon égő elektromos röviden záró fék segélyével állítjuk meg. A váltók üzeméhez szolgáló motoroknál a motort és a csúcssínt összekötő húzórúdha még biztosítócsapokat helyezünk be, hogy a váltó fölvágását lehetővé tegyük. A jelzőmótorok kapcsolása a vonat által egy blokkapcsoló segélyével történik, mely a következő berendezéssel bír. Ezen kapcsoló az (L) köpenyben (4. és 5. ábra) van elrendezve és lényegében az (I) elektromágnesből áll, melynek az (ml) csap körül forgatható (m) horgonyemeltyűje az (m2) kontaktusrúgóval van fölszerelve. A horgonyemeltyűt az elektromágnes árarntalan állapotában egy rúgó az (ul) oszlopba becsavart (u) kontaktuscsavarhoz húzza. Az (m) horgonyemeltyű fölső végén a rugalmas (p) kapocskilincs vau elrendezve, mely a (q) tengelyre fölékelt (r) kilincskerékbe kapaszkodik. Ezen (ÍJ) tengelyen (26 27 és 27'} kontaktuskések ülnek, melyek (28) szelenczék által egymástól és (q) tengelytől szigetelve vannak, azonban utóbbival együttforognak. A két (28) szigetelőszelencze mindegyikének egy-egy (s), illetve (sl) sárgarézgyűrű ül, melyeken két az átmérőirányban szembenfekvő (t), illetve (tl) szigetelő orr van megerősítve. A sárgarézgyűrű két oldalán (29 30 és 31 32) kontaktusrugók és a (26 27 27') késekkel szemben (33 33' 34 34' és 35 35') koutaktusdarabok vannak elrendezve, melyek közé a kések befogódzhatnak. Ezen kontaktuskések a szigetelőorrokhoz képest oly módon vannak elrendezve, hogy a (29) késnek a (33 33') kontaktusok közé való befogódzásánál a hozzátartozó (29 30) kontaktusrugók a (t) szigetelő orrokra fekszenek, míg a (27 27') kések a (34 34' és 35 35') kontaktusokkal nem állanak kapcsolatban és a (31 32) rugók az (st) sárgarézgyűrűkhöz fekszenek és megfordítva (lásd 5. ábrát). A (q) tengelyen egy (36) vaktárcsa van megerősítve, mely a jelzőállásoknak megfelelően két-két piros és zöld körrel van ellátva, melyekből egy-egy a köpeny mellső falának (37) nyílásánál (3. ábra) jelenik meg és a jelző mindenkori helyzetét mutatja. Az említett részek egy (38) kereten vannak elrendezve, mely a (39) vezetőbordák segélyével könnyen az (L) köpenybe tolható be. Az (L) köpeny kétvágányú pályánál két blokkapcsolót fogad be. A köpenynek a két készülék alatt levő tere a vezetékeknek a blokkapcsolókhoz való csatolása czéljából a két (40) kapcsolótábla befogadására szolgál. Az (L) köpeny fölött még a szükséges (w) harangmű (2. ábra), ólombiztosítékok és ismert szerkezetű ólomvédő berendezések vannak elrendezve. A 2., 2a. és 2b. ábrákban az 1—9 kapcsok a föntemlített kapcsolótáblákat jelöli, j míg a többi a 4. ábrában föltüntetett segédl kapcsok el vaunak hagyva. Mint ezen ábrákból látható, a (33) kontakj tus a (42) vezetéken át az (I) vezetékkel összekötött (3) kapocshoz van kapcsolva, míg