30599. lajstromszámú szabadalom • Központi kapcsolás vasúti kocsikhoz

állásban van, pl. azért, mert az előzetes szétkapcsolást a munkás nem végezte elég gondosan. Ily esetben a munkás a csappanóreteszt ép oly módon állítja a nyitó helyzetbe, mint azt előbb leírtuk, tehát a (9 vagy 9') fogantyú segélyével a csappanóreteszt 2. ábra bal oldalán látható helyzetbe emeli, de mikor ez megtörtént, nem állmeg, hauemaforgatytyút tovább forgatja. Mint a 3. ábrából kitűnik, a (4) csappanóretesz a fogantyú, illetve tengely további elfordulásánál annak következtében, hogy a horogalakú (8) emelő időközben a (4) csappanóretesz hátsó oldalán kiképezett mélyedésbe teljesen belépett, akként mozog, mintha a tengellyel egy darabot képezne, vagyis a tengellyel együtt forog és ezenközben akó végével a kapcsolókarom hátsó részére hatva ezt kikapcsolt állásába forgatja. A (4) csappanóretesz alsó végén a (h) kivastagodás van kiképezve, mely azért szükséges, mert ha eme kivastagodás alkalmazva nem volna, a kapcsolókarom a csappanóreteszt nem befolyásolhatná. Ez a (h) kivastagodás indítja meg a (4) csappanóretesz forgásánál a kapcsolókarom hátsó részének mozgását, de a mint a kapcsolókarom a kapcsoló állásából némileg kitért, a (4) csappanóretesz alsó végén egész szélességével fog a kapcsolókaromra hatni (3. és 4. ábra). Mikor a kapcsolókarom hátsó vége a 4. ábrán látható helyzetébe jutott, melynél az a kikapcsoló helyzetében van, úgy hogy egy második kocsi hozzátolásánál a két kocsi egymással kapcsolód hátik, a munkás a fogantyút elereszti, minek következtében a csappanóretesz leesik, a (6) tengely pedig gyorsan visszafelé forog. A csappanóretesz ezenközben vagy a záró helyzetébe esik le, vagy pedig alsó végével a kapcsolófej fenekén maradhat fekve. Ez természetesen — mint azt előbb leirtuk — a csappanóretesz működését semmi tekintetben nem befolyásolja, a mennyiben a most következő bekapcsolásnál (tehát két kocsi összetolásánál) a csappanóreteszt a kapcsolókarom hátsó vége minden esetben akként tolja el, hogy a csappanóretesz a kapcsolókaromnak a kapcsoló helyzetbe jutását megengedje és hogy azután maga is a záró helyzetbe jusson. A rajzokból az is kitűnik, hogy a részek elrendezésük következtében tetemes einelőhajtást fejthetnek ki, úgy hogy a kapcsolókarom kis erővel vihető a kapcsoló állásba. Hogy a (6) tengely kiesését vagy illetéktelen kivételét megakadályozzuk, azt következőképen képezzük ki. A tengely egy (10) eresztékkel van ellátva (lásd 8. ábrát), melynek középső része a (8) emelő egy hornyával kapcsolódik és a (8) emelőnek a tengelyhez viszonyított elforgatását meggátolja, az ereszték szélső részei pedig a tengely egy bizonyos állásánál a (4) csappanóretesz megfelelő (f) kivágásaival kapcsolódnak. A tengely egyik vége a (9) fogantyút fölvevő (12) füllel van ellátva. A másik (13) fülnek egy négyszögletes furata van, mely a tengelynek megfelelően alakított végére illik. A részek összetételénél a (6) tengely (10) eresztékét a kapcsolófej csak egyik oldalán kiképezett megfelelő (10') nyíláson vezetjük át, mely nyílás oly helyzetet foglal el (lásd 3. ábrát), hogy a (4) kapcsolókarmot és a (8) emelőt mikor a (10) ere.-ztéket a (10') nyílásba be akarjuk vezetni a 3. ábrán látható határálláson túl kell elforgatni, mely czélból a kapcsolókarmot előbb ell kell távolítani. A tengelyt tehát csak a kapcsolókarom kivétele után távolíthatjuk el a kapcsolófejből. A (13) fület a kapcsolófejen oldalt elrendezett (14) válldarab rögzíti (lásd 5. ábrát), így tehát ez a fül csak a (6) tengely kivétele után távolítható el, még pedig a tengelyre merőleges irányban. A (13) fül bizonyos esetekben el is maradhat, hanem lényeges, hogy mindkét oldalon rendezzünk el fogantyúkat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi kapcsolás a kapcsolókarom hátsó nyújtványának elreteszelésére és a kapcsolókaromnak a kikapcsolt állásba állítására szolgáló, az elreteszelő állásban rögzíthető csappanóretesszel, jellemezve az által, hogy a (4) csappanóretesz megemelésére és sülyesztésére egy vízsz'n-