30568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés levegő karburálására

Eme berendezés egy kiviteli alakját példaképen a csatolt rajz 1. ábráján általános elrendezési rajzban mutattuk be, míg a 2. ábra a benzinelosztó szelep hosszmetszete. A vákuum-kompresszor (b) dugattyújának rúdját valamely tetszőleges erőgép mozgatja ide-oda és homlokfalán vagy födelén a (c) nyomó és (d) szívószelep van fölszerelve, mely szelepet alkalmas módon, például rúgó vagy súly segélyével akként terheltük, hogy a szelep csakis bizonyos túlnyomásnál nyithasson, ezenkívül az (a) kompresszorhengeren még egy (e) szelep van fölszerelve, melynek szerkezetét később ismertetjük és mely a dugattyú minden löketénél egy bizonyos, meghatározott mennyiségű benzint enged a hengerbe jutni. A hengeren van még az (f) légszelep alkalmazva, melyen át a henger belsejébe levegő juthat be, mikor a (b) dugattyú az (f) légszelep torkolata mögé jutott. Az (a) kompresszorhengert az egyidejűleg nyomásszabályozó gyanánt is szereplő gáztartállyal egy (g) vezeték köti össze. Az (a) hengerben a karburáit levegő előállítása a (b) dugattyú ide-oda mozgása alatt a következő módon történik: A dugattyú löketének első szakaszában először is a hengerben a levegő megritkul, ennek következtében az (e) szelep kinyílik és pontosan meghatározott mennyiségű benzint vezet a hengerbe. A henger ritkított levegőjébe jutó benzin azonnal elpárolog, minthogy ritkított levegőben a folyadékok elpárolgása tudvalevőleg igen gyorsan megy végbe, míg a tér a megfelelő hőmérsékletnél gőzökkel telítve nincs. A löket első szakának második részében, az (a) hengerben a dugattyú mögött lévő, ritkított levegőt tartalmazó tér növekedik és a hengerbe jutott benzin teljesen elpárolog, míg a második időszak kezdetén az (f) légszelep is nyílik és levegőt bocsát a hengerbe, mely az abban lévő benzingőzökkel bensőleg keverődik. A beszívatott levegő mennyisége mindig ugyanaz, minthogy azt a hengerűrtartalma szabja meg. Mikor a (b) dugatytyú visszafelé mozog, a levegő- és benzinkeveréket az (a) hengerből a (g) csövön a (h) gáztartályba nyomja, melynek (k) haj rangját a keverék fokozatosan fölemeli és j melyből állandó nyomás alatt — mit pélj dául a (k) harangot terhelő súlyok biztosítanak — jut a fogyasztó hálózatba. Az (a) hengerre szerelt (e) benzinszelep szerkezete a 2. ábrán látható; a szelep a nyomásváltozások hatása alatt önműködően nyílik és záródik és minden nyílásánál csak bizonyos meghatározott mennyiségű benzint enged a hengerbe jutni. A szelep az (1) vezeték útján áll a benzintartállyal kapcsolatban, mely vezetékből a benzin a nyitott (m) tányérszelep mellett lévő (n) csatornán át jut az (o) csavar segélyével szabályozható térfogattal bíró (p) kamrába. Ezt az (n p) teret a (q) szelepdugattyú zárja el, mely az egyrészt az (m) tányérszeleppel, másrészt az (s) gummimembránnal összekötött (r) orsón van vezetve. A (t) vezeték — melybe egy kis (u) szelep van beépítve — a benzint az (n p) térből az (a) szivattyúhengerbe vezetheti át, ez a (t) vezeték ezenkívül egy (v) elágazással is el van látva, mely az (s) membrán egyik oldalához vezet, úgy hogy a membrán egy' részt a külső levegő nyomása, másrészt a hengerben uralkodó nyomás hatása alatt áll. Ha tehát az (a) hengerben a levegő megritkul, az (s) membrán mögött lévő (w) térben is megritkul a levegő és a külső levegő az (s) membránt az (x) födél felé szorítja, tehát az (m) szelep zár, a (q) szelep ellenben nyit. De mert a légritkulás az (u) szelepet is befolyásolja a (t) vezetéken át, az (u) szelep is nyit és az (n p) térben az (m) és (q) szelepek között lévő benzin a szivattyúhengerbe megy át. Amint azonban a szivattyúhenger (f) szelepén át levegő jut az (a) szivattyúhengerbe, az(u) és (q) szelepek zárnak és az (m) szelep nyit. Eme szelepelrendezés az ismert hasonló czélú szelepeirendezéseknél sok tekintetben előnyösebb. Ugyanis az összes, nyomáskülönbség hatása alatt működő elosztó szelepeknél a membrán haíyett nagyobb átmé-