30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

bői áll, ez a három kefe pedig a beállító három oly kontaktusával van összeköttetésben, melyekre ennek keféi egyidejűleg fekszenek. A beállító keféi eme kontaktusokat a hengeres váltó három keféjéhez oly módon kapcsolja, hogy:, a mint a hengeres váltó keféi a normális helyzetüket elhagyják, egy kontaktussorral jöjjenek érintkezésbe, melyek az (1 2) és (3) vonalvezetéknek megfelelő (122 123 121) vezetékekkel létesítenek kapcsolatot. Hogy egy bizonyos vezetékkel létesüljön kapcsolat, a beállító keféi akként állítandók be, hogy a beállító szektorának ama kontaktusaival érintkezzenek, melyek a hengeres váltónak a fölhívandó vonalat tartalmazó kontaktus sora fölött álló (61) keféivel vannak összekötve és mikor eme hengeres váltó keféi ama csoportra vannak beállítva, melyben a kívánt előfizető kontaktusa fekszik, az (1) és (2) vonalvezeték és a (3) vezeték a (122 121), illetve (123) vezetékkel van összekötve. A leírt berendezés esetében a legnagyobb elmozdulás, melyet a hengeres váltó keféinek végezniök kell, hogy a száz előfizetőhöz tartozó szakasz egy előfizetőjét be lehessen kapcsolni, csak egy negyed fordulat. (19)- a fölhívó kapcsoló hajtóművét bekapcsoló elektromágnes, melynek az a föladata, hogy a keféket akkor, mikor azok a megfelelő helyzetbe jutottak, megállítsa. A (23) ellenőrző korongnak egy a normálállást és tíz a bekapcsolt állást meghatározó bevágása van, mely fogközök lehetővé teszik, hogy az elektromágnes működtető fegyverzete a hengeres váltó kefetengelyét a hajtótengelyből kikapcsolja ama tizenegy állás egyikében vagy másikában, melyben a keféket meg lehet állítani. A normálállást megszabó bevágás a kefetengely önműködő megállását idézi elő, ha a (23) korong azt a háromnegyed fordulatot befejezte, mely alatt a kikapcsoló emelő fegyverzete a korong kerületének fogközökkel el nem látott részén forog és mely alatt a fölhívó kapcsoló a beszélgetés befejezte után a normális helyzetébe tér vissza. A (19) elektromágnes a (219) elektromágnes hatása alatt áll, mely egy kontaktussorral áll összeköttetésben (lásd az 5. ábrát). Eme kontaktussor a hengeres váltó egyik negyedében van elrendezve és áthidaló kefék útján égy kontaktussorral van öszszekötve, melyet «egyes» kontaktussornak nevezünk és melynek kontaktusaival a kefék egymás után jönnek érintkezésbe. Eme kontaktusokat a (119) kábel erei a megosztott és a tizesbeállítóval kapcsolatban I alkalmazott (105) egyes gyűrű (lásd a 2. I ábrát) kontaktusaival kötik össze, olyczélból, hogy a fölhívó előfizető számának utolsó számjegyét a később leírandó módon be lehessen állítani. Mikor a (219) váltó és az egyes sor ama kontaktusa között, melynek száma a fölhívó előfizető számának utolsó számjegyével megegyezik, kapcsolat létesül, a váltó elektromágnese gerjesztve van. Ekkor a (19) elektromágnes áramköre megszakad a váltó alsó kontaktusánál és a fölhívó kapcsoló hengeres váltójának keféi a kellő helyzetben megállanak. A fölhívó kapcsoló beállítójának (29) elektromágnese egy pár (61) kefét összekötő (188) vezetékbe van bekapcsolva, mely kefék, mikor a kefetengely megáll, oly taktusokon fekszenek, melyek a beállítót működtető telep (vagy valamely forrással összekötött (187) vezető) áramkörét zárják. Más kefepárok akként vannak egymással összekötve, hogy oly kontaktusok között létesítsenek kapcsolatot, melyek akkor, mikor a fölhívó kapcsoló a normális helyzetébe tér vissza, a berendezés más részeinek a normális helyzetbe való visszatérését idézik elő, mely kapcsolásokat később, mikor az egész berendezés működését fogjuk ismertetni, részletesebben írjuk le. A (29) elektromágnes a beállító keféit oly kontaktusokra állítja, melyek száma a fölhívó előfizető számának tizes számjegyével egyezik meg. A találmány legczélszerűbb kiviteli alakjánál az ehhez szükséges áramhuHámokat a központon fölállított berendezés létesíti,