30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont
- 140 -ezt a berendezést az összes egy szakaszhoz tartozó vonalakkal közös szerkezet állítja meg abban a helyzetben, mely a fölhívó vezeték számának felel meg. A központ szakaszának mindegyik bekapcsolást létesítő berendezéséhez egy-egy fölhívó kapcsoló tartozik. A forgó váltó szerkezete tetszőleges lehet. Lehet azt például a föntebb leírt hengeres váltó segélyével is előállítani oly módon, hogy annak keféit párosával áthidaló kefékké egyesítjük és a kontaktusokat egymással és a külső vezetékekkel a 6. ábrán látható vagy más módon egyesítjük. Megjegyezzük, hogy a forgó váltó működését a kefetengely egy fél fordulata alatt fejezi be, vagyis ez alatt jut a normális helyzetéből a normális helyzetébe vissza. Ez alatt a kefetengely hét állást foglalhat el, melyeket a 6. ábrán látható kapcsolási séma fölső részén az I—VII számok jeleznek. A kefék egy elmozdulásuknál két-két (60) kontaktussor fölött haladnak el, ezért ha a föntebb leírt áttevést használjuk a kefék mozgatására, a (23) korong bevágásait egymástól kétszer akkora távolságban alkalmazzuk, mint a fölhívó kapcsoló esetében. Ha a forgóváltó a kefetengely egy fordulata alatt két működést végezhet, az ellenőrző korong kerületén két bevágás csoport van alkalmazva. A rajzon a kikapcsoló emelő nyújtványa a normális bevágásba fekszik, ennek megfelelően a forgóváltó is a normális helyzetben van. A szakasz egy-egy bekapcsolást létesítő berendezéséhez egy-egy forgóváltó tartozik. A forgóvá ltó főföladata az, hogy, mint azt később ismertetni fogjuk, a többi részek működését előkészítse. Mikor a bekapcsolást létesítő berendezés forgóváltója megáll, a saját kikapcsoló mágnesének áramkörét megszakítja és így a mágnest a zavaró áramok ellen védi, egyúttal pedig egy áramkört zár, melybe a fölhívó kapcsoló be van kapcsolva. Tehát igen előnyösen használható a fölhívó kapcsolót a hajtóműbe bekapcsoló elektromágnesnek gerjesztésére és a tizes beállító megindítására, mely egy alkalmas elektromágnes | segélyével a keféit oly helyzetbe állítja, melyben azok a fölhívó előfizető számának tizes számjegyének megfelelő helyzetet foglalnak el. Közvetlenül ezután a forgóváltó a tizes j beállítót is megindítja ama helyzetéből, melyet az a fölhívó előfizető által adott első jel hatása alatt elfoglalt, tehát lehetővé teszi, hogy azt ugyanazon szakaszhoz tartozó más előfizető használhassa, ezenkívül pedig egy kapcsolatot létesít, mely a fölhívó előfizető (3) vezetékének bizonyos potencziált kölcsönöz. A működése eme pillanatában a forgóváltó egy másik áramkört is előkészít, melynek segélyével a szakaszhoz tartozó átkapcsolót is meg lehet indítani, illetőleg a jelzésátvivő berendezés segélyével annak működését szabályozni lehet, hogy az átvivő berendezés az ugyanazon vagy más szakaszhoz kapcsolt fölhívandó előfizetőt fölkeresse. Végül a fölhívott előfizető szakaszán egy vezetéket zár, melyen át a fölhívott előfizető védővezetéke mikor a kapcsolat evvel az előfizetővel létesült — bizonyos töltést nyer, de előbb egy vizsgáló áramkört zár, mely akkor, mikor a fölhívott előfizető el van foglalva, önműködően meggátolja, hogy a bekapcsolást létesítő berendezés evvel az előfizetővel második kapcsolatot is létesítsen. Ha a fölhívott vonal elfoglalva nincs, a (3) vonal a fölhívott előfizető védő vezetékét is tölti és egy áramkört zár, mely a fölhívó előfizetőnél jelzi, hogy a kapcsolás megtörtént és hogy a beszélgetés megkezdődhetik. A beszélgetés befejeztével a forgóváltót elforgatjuk, mikor az az eddigi áramköröket megszakítja és más oly áramköröket zár, a melyek közvetve vagy közvetlenül a bekapcsolást létesítő berendezés egyes részeit a nyugalmi helyzetükbe viszik vissza. Az ily módon zárt, különböző czélokra szolgáló áramkörök az általuk működtetendő részekkel közvetlenül lehetnek kapcsolva, vagy más berendezések közvetítésével vagy együttműködésével működtethetik azokat, így az átkapcsolót a zérus helyzetbe
