30410. lajstromszámú szabadalom • Automtata szalagszerűen összefüggő bélyegnek és más jegyeknek árúsítására

kihúzza, úgy hogy a menesztő drótok üresen mozognak vissza kezdeti állásukba. A 18—23. ábrákban föltüntetett példánál a menesztők a (6) tengely körül forgatható bütykökből állanak, melyek rugók hatása alatt állanak. A 18. és 19. ábráknál csak két (85 86) rúgó van elrendezve, melyek közül az egyik a páros számú, a másik a páratlan számú bütykökre hat, melyek mindegyike a reá ható rúgó számára egy (86), illetőleg (89) vájattal bír. Ezen elrendezésnek azon előnye van, hogy mindig nagyobb számú bütyök hozatik teljes biztonsággal a szalaglyukakkal kapcsolásba. Ha ugyanis az összes bütykökre csak egy rúgó hat, akkor, mihelyt valamelyik bütyök a többiek közül kissé előreszögel, a rúgónyomás csupán ezen egy, kiszögelő bütyök által vétetik föl, a mi az imént leírt rúgószerkezetnél el van kerülve, a mennyiben a rugóknak egyik fele mindig nyomás alatt áll. Két rúgó helyett természetesen többet is rendezhetünk el. A 21. ábra szerint a menesztők vájat helyett a (89) toldattal vannak ellátva;a működési mód ugyanolyan, mint az előbbi foganatosítási alaknál. A 22. és 23. ábrák szerint a menesztők mindegyike egy-egy külön húzó rúgó hatása alatt áll. Hogy az ezen czélra szolgálió (90) spirális rugók elrendezésére elegendő hely álljon rendelkezésre, a menesztők végeit sugárszerűen széthajlítjuk (23. ábra), vagy pedig lépcsőzetesen rendezzük el (24. ábra). A menesztőket előnyösen csak a szalag széleinél rendezzük el, míg a szalag középső csíkja számára a (85) tömböt (20. ábra) alkalmazzuk, mely a szalagra nehezedve, megakadályozza ennek ránczképződését, vagyis biztosítja a szalagnak sima, jó vezetődését. A mint a 3. ábrából az előzők nyomán kitűnik, az (a) tolattyúnak az (I) nyíl irányában való előremozgásánál az (5 6 7) menesztő szerkezet a (II) nyíl irányában üresen mozog vissza, míg a tolattyú visszacsappanásánál a menesztő szerkezet előremozog. A leszakítandó (m) szalagrész tehát rendesen előretolt és a levágáshoz alkalmas helyzetben van, miközben a lyukasztás a vágó kés alatt fekszik. Az elárúsítandó szalagrész lészakítására és megfogására szolgáló szerkezet a 2., 4., 5., 6., 9. és 10. ábrákból vehető ki legjobban. Az (a) tolattyú (2. ábra) a (14) toldattal bír, mely a (16) emeltyűn elrendezett (15) görgőre hatva, a (16) emeltyűt működteti. A (16) emeltyű, mely a (17) tengelyen forgatható, a (18) kilinccsel a (19) záró kerékre hat, mely a (20) kapcsoló kerékkel együtt a (17) tengelyre van ékelve, úgy hogy tehát ezen két kerék együtt forog. A (20) kapcsoló kerék kerületévél a (21) görgő működik együtt, mely, mint a 4. ábrából látható, a (24) állványban ágyazott (23) tengely körül forgatható (22) emeltyű által hordatik. A (23) tengelyen ezenkívül két egyenlő szerkezetű és esetleg egy merev egésszé egyesített (25) kar (3. ábra) forgatható. Ezen karok, melyek az egymástól elválasztandó szalagrészeket a leszakítás közben megfogó pofákat hordják, szabad' végükön a (27) rugókkal (4. ábra) vannak összekötve, melyek a (29) állványrészre szerelt (28) karokhoz vannak erősítve és melyek a (25) karokat rendesen a 4. ábrában föltüntetett, megemelt helyzetben tartják. A (25) karokon megerősített (30) pofák arra szolgálnak, hogy a szalagnak előretolt részét és az ezzel összefüggő belső szalagrészt a leszakítás közben rögzítsék, a mi az által történik, hogy a (30) pofák a (25) karoknak lenyomatásánál a (31) alátétekhez (9. ábra) szoríttatnak. A (25) karok és a (31) alátétek között oly köz van szabadon hagyva, melyen az előnyösen tompa élű (32) szakító penge átfér, mely utóbbi a (29) állványnak (33) csapja körül forgatható. Hogy a szalag, mely a leszakításnál kissé lefelé hajlik, a következő előremozgatásánál végével a mellső (31) alátétbe ne ütközzék, a gyönge (93) lemezrúgót rendezzük el, mely a szalag szélét a