30410. lajstromszámú szabadalom • Automtata szalagszerűen összefüggő bélyegnek és más jegyeknek árúsítására

zítő szerkezettel van ellátva, melyet a be- | dobott pénzdarab vált ki és mely a tolatytyúnak a pénzdarab bedobása előtti kihúzását megakadályozza. Az (a) tolattyúnak kihúzásánál az (i) rúgó megfeszül; a tolattyúnak ezen rúgó hatása alatt való túlerős visszacsappanását a (k) légütköző akadályozza meg. A következőkben az automatának szerkezeti részei egyenként vannak leírva. A szalag előre tolását foganatosító szerkezet, mely az 1. és 3. ábrából vehető ki legjobban, akként van szerkesztve, hogy annak mozgatásánál a súrlódás a bevezetésben említett előnyös erőelosztás czéljából lehetőleg kicsiny legyen. Az (1) szalag, mely a (b) szekrényben fekvő (2) tekercsről göngyölődik le, a (4) csatornán át a leszakító és megfogó szerkezethez vezettetik. Az (1) szalagnak a leszakítandó (m) darabbal való előretolása, az (5) menesztők segélyével történik, melyek több egymás mellett elrendezett, a közös (6) tengelyen egymástól függetlenül forgatható peczkekből vagy fogakból állanak. A (6) tengely '"egy csúsztatható vagy lendíthető szerkezeti részben, a föltüntetett példánál a (7) emeltyűben (1. ábra) van ágyazva, mely az automata-állvány (8) csapja körül forgatható és szabad végével a (4) csatorna előtt ide-oda lendíthető. A (7) emeltyű ugyanis a (9) kar segélyével (10)-nél az (e) emeltyűvel csuklósan van összekötve, mely utóbbi a (11) csap körül lendíthető és villaalakú végével az (a) tolattyúnak (13) csapját fogja meg, úgy hogy az (a) tolattyú ide-oda mozgásánál a (7) emeltyű és az (5) menesztők is ide-oda mozognak. Az (5) menesztők rézsútosan vannak elrendezve, úgy hogy azok a (7) emeltyűnek a (II) nyíl irányában való mozgásánál az (1) szalagon és ennek lyukasztásain szabadon és hatástalanul tovacsúsznak. A (7) emeltyű másik irányú mozgásánál azonban az (5) menesztők csak az (1) szalagnak lyukasztásáig csúsznak, ezután pedig ezen lyukasztásokban megakadva, a szalagot magukkal menesztik. A (7) emeltyű eközben oly löketet végez, mely nagyobb az (1) szalag lyukasztásainak egymástól való távolságánál. A (7) emeltyű előnyösen akként van elrendezve, hogy az, miután középállásán csekély darabbal túlmozgott, önműködően szélső állásába lendül és pedig úgy az egyik, mint a másik irányú löketnél. A föltüntetett példánál a (7) emeltyű ezen czélból a (91) toldattal (1. ábra) van ellátva, mely a (92) lemezrúgóhoz támaszkodik. Az 1. ábránál a (7) emeltyű a jobboldali szélső állásban van föltüntetve, a mikor is a (92) rúgó balra van nyomva. Ha már most az emeltyűt balra mozgatjuk és a (91) toldat eközben kevéssel a középálláson túl jut, akkor a rúgó a jobb oldal felé deformálódik és ez által a (1) emeltyűt baloldali szélső állásába löki. Minthogy a menesztők nagyobb számban vannak elrendezve, azok közül minden körülmények között legalább is néhány megakad a szalag lyukasztásaiban és pedig még akkor is, ha az egymást követő lyuksoroknak lyukai nem is korrespondeálnak pontosan az összes raenesztőkkel. A 16. és 17. ábrákban a szalagtoló szerkezet külön van föltüntetve, míg a 14. és 15., illetőleg 18—23. ábrák ezen szerkezetnek módosított foganatosítási alakjait láttatják. A 14—15. ábrák szerint az (5) menesztők sűrűn egymás mellett elrendezett drótokból állanak, melyeknek átmérője a szalaglyukak átmérőjének körülbelül felével egyenlő. Az (5) menesztők itt a (82) szánon vannak átdugva, mely az önmagába visszatérő (83) horony és az ezzel kapcsolódó (84) peczek segélyével akként vezetődik, hogy az a nyíl irányában való mozgatásnál lefelé nyomatik, a mikor is a menesztő drótok a szalagon rúgókként megfeszítve addig csúsznak előre, míg néhány menesztő a szalag lyukaiba nem csappan, mire aztán a szalag előre mozgattatik. A (82) szán az ellenkező irányú löketnél megemelődve, a menesztő drótok végeit a szalag lyukaiból