30214. lajstromszámú szabadalom • Elektromos váltakozó áramú gép

nem keletkezik és transzformálás nem tör­ténik. Mihelyt azonban a rotor fordulat­száma csökken vagy nagyobbodik, az elek­tromótorikus erők egyensúlya azonnal meg­zavartatik és a stator (I) tekercselése, a transzformátor és a rotor tekercselése által képezett rendszer különböző áram­köreiben áramok keletkeznek és a rendszer a stator (II) tekercselése segélyével ener­giát abszorbeál, vagy energiát juttat a vo­nalvezetékekbe. Minthogy a csúszó kontaktusokkal ellá­tott transzformátornál a transz formálási ké­pesség (a következőkben teljes transzfor­málás) és a beállított transzformálás (a kö­vetkezőkben részleges transzformálás) foka közötti viszonyt módosíthatjuk, következés­képpen mindig lehet oly viszonyt találni, melynél a synchronizmus fölötti vagy alatti bármely sebességnél az elektromótorikus erők egyensúlyban tartatnak. Másrészt a transzformálási viszonynak az ezen czélra szolgáló szerkezet segélyével eszközölt minden növelése vagy csökken­tése megzavarja az egyensúlyt és így a különböző áramkörökben a sebességet fo­kozó vagy csökkentő áramok keletkezését okozza, a szerint, a mint a transzformálási viszony módosíttatott. Az első esetben a gép elektromos ener­giát mechanikai energiává alakít át. A második esetben a gép a vonalvezeté­kekbe az átvett mechanikai munka révén elektromos energiát küld. Ezen elrendezéseknél tehát a sebesség és a nyomaték ellenállások bekapcsolásával járó energiavesztesség nélkül szabályozható és az energiának egy része a motor által mozgásban tartott részek eleven ereje vagy ugyanezen részek tömegének tehetetlensége következtében visszaszolgáltatik. A gép kompoundálása czéljából vagyis hogy a mágneses térnek az óhmikus vesz­tesség és az önindukczió révén föllépő gyöngítése elkerültessék, előnyös a stator (II) tekercselésének áramkörét bármely pon­ton megszakítani és a megszakítási vége­ket a kefékkel összekötve a rotor teker­cselését a megszakításba sorosan bekap­csolni. A 2. ábra ezen elrendezést a csupán egyfázisú áramkörökkel bíró gépnél való alkalmazásbau láttatja. Synchronizmus alatti menet közben a (II) tekercselés végein föntartott (E) elek­tromótorikus erő egyenlő a hálózatnak a rotorkeféknél föllépő (e) elektromótorikus erővel kisebbített (Ee) feszültségével. Minthogy az (e) elektromótorikus erő a sebességnek a synchroiiizmusig való növe­kedése közben folyton kisebbedik ós a syn­chronizmus fölé való növekedésekor nega­tív értéket vesz föl, következésképpen a hálózat által táplált (II) tekercselés végei­nél föntartott (E) elektromótorikus erő (Eo — e)-től (Eo + e)-ig a sebességgel ará­nyosan növekedik. Másrészt midőn a rotor­ban keringő áramok erősbödnek, a keféknél az (e) elektromótorikus erő a synchroniz­mus alatti menet közben csökken, ellenben synchronizmus fölötti sebességnél növeke­dik ezen áramok és a rotorellenállás szor­zatának arányában, a miből következik, hogy a (II) tekercselés végein lévő elektro­mótorikus erő arányos a kívánt teljesít­ménnyel. Midőn a rotor és a vonalvezeté­kek közötti elektromótorikus erők között jelentékeny különbség van (midőn a (II) te­kercselés nagy feszültséggel tápláltatik), akkor a kefék és a (II) tekercselés végei közé oly transzformátort kell igtatni, mely a kompoundálás (el) elektromótorikus ere­jének oly értéket ad, mely a (II) tekercse­lés feszültségére hatásosan visszahat és az óhmikus ellenállás, valamint az önindukczió által okozott veszteségeket hatásosan ellen­súlyozza. A 3. ábra ezen elrendezést teljesen két fázisra berendezett gépnél láttatja. Megemlítendő, hogy midőn a rotor sebes­sége változik, a keféket a mágneses térhez képest fokozatosan el kell állítani, mivel a rotor visszahatása a mágneses tér szög­állását módosítani igyekszik ; lehet azonban e helyett a mágneses teret a kefékhez ké­pest eltolni. A mágneses térnek szögállása az (I) te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom