30214. lajstromszámú szabadalom • Elektromos váltakozó áramú gép

nem keletkezik és transzformálás nem történik. Mihelyt azonban a rotor fordulatszáma csökken vagy nagyobbodik, az elektromótorikus erők egyensúlya azonnal megzavartatik és a stator (I) tekercselése, a transzformátor és a rotor tekercselése által képezett rendszer különböző áramköreiben áramok keletkeznek és a rendszer a stator (II) tekercselése segélyével energiát abszorbeál, vagy energiát juttat a vonalvezetékekbe. Minthogy a csúszó kontaktusokkal ellátott transzformátornál a transz formálási képesség (a következőkben teljes transzformálás) és a beállított transzformálás (a következőkben részleges transzformálás) foka közötti viszonyt módosíthatjuk, következésképpen mindig lehet oly viszonyt találni, melynél a synchronizmus fölötti vagy alatti bármely sebességnél az elektromótorikus erők egyensúlyban tartatnak. Másrészt a transzformálási viszonynak az ezen czélra szolgáló szerkezet segélyével eszközölt minden növelése vagy csökkentése megzavarja az egyensúlyt és így a különböző áramkörökben a sebességet fokozó vagy csökkentő áramok keletkezését okozza, a szerint, a mint a transzformálási viszony módosíttatott. Az első esetben a gép elektromos energiát mechanikai energiává alakít át. A második esetben a gép a vonalvezetékekbe az átvett mechanikai munka révén elektromos energiát küld. Ezen elrendezéseknél tehát a sebesség és a nyomaték ellenállások bekapcsolásával járó energiavesztesség nélkül szabályozható és az energiának egy része a motor által mozgásban tartott részek eleven ereje vagy ugyanezen részek tömegének tehetetlensége következtében visszaszolgáltatik. A gép kompoundálása czéljából vagyis hogy a mágneses térnek az óhmikus vesztesség és az önindukczió révén föllépő gyöngítése elkerültessék, előnyös a stator (II) tekercselésének áramkörét bármely ponton megszakítani és a megszakítási végeket a kefékkel összekötve a rotor tekercselését a megszakításba sorosan bekapcsolni. A 2. ábra ezen elrendezést a csupán egyfázisú áramkörökkel bíró gépnél való alkalmazásbau láttatja. Synchronizmus alatti menet közben a (II) tekercselés végein föntartott (E) elektromótorikus erő egyenlő a hálózatnak a rotorkeféknél föllépő (e) elektromótorikus erővel kisebbített (Ee) feszültségével. Minthogy az (e) elektromótorikus erő a sebességnek a synchroiiizmusig való növekedése közben folyton kisebbedik ós a synchronizmus fölé való növekedésekor negatív értéket vesz föl, következésképpen a hálózat által táplált (II) tekercselés végeinél föntartott (E) elektromótorikus erő (Eo — e)-től (Eo + e)-ig a sebességgel arányosan növekedik. Másrészt midőn a rotorban keringő áramok erősbödnek, a keféknél az (e) elektromótorikus erő a synchronizmus alatti menet közben csökken, ellenben synchronizmus fölötti sebességnél növekedik ezen áramok és a rotorellenállás szorzatának arányában, a miből következik, hogy a (II) tekercselés végein lévő elektromótorikus erő arányos a kívánt teljesítménnyel. Midőn a rotor és a vonalvezetékek közötti elektromótorikus erők között jelentékeny különbség van (midőn a (II) tekercselés nagy feszültséggel tápláltatik), akkor a kefék és a (II) tekercselés végei közé oly transzformátort kell igtatni, mely a kompoundálás (el) elektromótorikus erejének oly értéket ad, mely a (II) tekercselés feszültségére hatásosan visszahat és az óhmikus ellenállás, valamint az önindukczió által okozott veszteségeket hatásosan ellensúlyozza. A 3. ábra ezen elrendezést teljesen két fázisra berendezett gépnél láttatja. Megemlítendő, hogy midőn a rotor sebessége változik, a keféket a mágneses térhez képest fokozatosan el kell állítani, mivel a rotor visszahatása a mágneses tér szögállását módosítani igyekszik ; lehet azonban e helyett a mágneses teret a kefékhez képest eltolni. A mágneses térnek szögállása az (I) te-